A Down Egyesület felkérésére megírt „Mutasd meg" című dalt ezúttal a „Kackac kukac" követi, mellyel szeretnék azt elérni, hogy a különböző gyógykezelések hatására megkopaszodó gyerkőcöket a többiek ne csúfolják, ne közösítsék ki. A kopasz kukac erősíti az egymás iránti elfogadást, hozzájárul a diszkriminatív attitűdök feloldásához, csatornát nyit a beteg és egészséges gyerekek között, a gyermekek és a felnőttek társadalma között, mindezt a gyerekek boldogságra való alapvető képességére építve. Rámutat arra, hogy a betegség stigmájaként megjelenő kopaszság nemhogy elválaszt, hanem éppenséggel összeköt, kapcsolódást jelent többféle irányba.

Azonban ahhoz, hogy az üzenet „átmenjen", alapvetően vidám klipre volt szükség, és némi öniróniára – gondolva itt arra, hogy az évek múlásával megkopaszodott zenészek is tudjanak mulatni magukon.

A klipben a zenekar billentyűsét, Ránki Andrist gyerekek nyírták kopaszra, tették mindezt meglehetős élvezettel

• 22 éve alapítottad az Alma Zenekart, amely azóta a gyerekzene meghatározó, piacvezető együttesévé nőtte ki magát. Mesélj nekem egy picit a kezdetekről! Az elejétől tudatosan haladtál a cél felé?
• Jaj, dehogy is. Egyszerűen csak szerettem a zenét, rajongtam az irodalomért, a költészetért. Adta magát, hogy verseket zenésítsek meg. A gimnáziumban hasonló érdeklődésű barátaimmal alapítottam meg a zenekart. Akkor még nem gyerekeknek zenéltünk. Egyszerű hobbizenekarnak indult, soha nem gondoltam volna, hogy valaha is ebből fogok élni.
   
• A gyorsan jövő sikerek segítettek ennek a döntésnek a meghozatalában?
• Magam is meglepődtem, hogy milyen hamar érkeztek a pozitív visszajelzések. Talán a megalakulásunk 2. évében megnyertük a szegedi Százszorszép Fesztivál szakmai díját. Szakmai oldalról rengeteg dicséret érkezett, igaz, embertelen mennyiségű munkát beletettünk a fiúkkal. Gyakorlatilag minden nap próbáltunk, és már itt kialakult az „Alma hangzás”, azaz a brácsa-gitár-furulya hármas. Az ős-Alma unikális tulajdonsága volt a nagyon erős vokális hangzás. Mind a négyen énekeltünk, és ezt igyekeztünk maximálisan kihasználni, rengeteg többszólamú dalunk volt.
   
• Gondolom sorra érkeztek a koncert felkérések is?
• Sajnos ez nem egészen volt így. Emlékszem nyakamba vettem a várost, és demókazettákkal házaltam óvodáról óvodára, művelődési házról művelődési házig. Egy ideig tudtunk párhuzamosan zenélni felnőtteknek és gyerekeknek, de egyre több lett a kínos keveredés, aztán mikor egy borízű, komoly irodalmi estünkön megjelentek a gyerekes anyukák a csemetékkel, egyértelművé vált, hogy döntenünk kell, és mi a gyerekeket választottuk.
   
• Nem hiányoznak ezek a felnőtteknek szóló estek?
• Terveim között szerepel pár kedvenc felnőtt dalunk újragondolása és megosztása.
   
• Ugorjunk a jelenbe! Az a bizonyos általad kitalált „Alma hangzás” maradt?
• Részben. Mivel a jelenlegi zenésztársaimnak csodálatos hangjuk van, így végre valahára újra több szólamban tudunk énekelni. A vokális hangzás tehát visszatért, a hangszerelés azonban véleményem szerint modernebb, feszesebb, izgalmasabb lett, mint az elején. Meg kell, hogy mondjam, rég élveztem ennyire a muzsikálást, mint az utóbbi időben.
   
• Ha szabad egy személyes megjegyzést, ez a koncertjeiteken is átjön. Egészen elképesztő energiákat mozgósítotok a színpadon.
• Úgy szoktam mondani, hogy ha nem úgy jövünk le a színpadról, mint aki lezuhanyozott, akkor félmunkát végeztünk /nevet/.
   
• Mikor készültem erre az interjúra, és anyagot gyűjtöttem rólatok, hallottam egy érdekes történetet rólad, kíváncsi vagyok, igaz-e? Állítólag egy vidéki helyszínen a szervezők elszúrták a fellépés promótálását, és egy nappal a szerződésben lekötött időpont utáni napra hirdették meg a koncertet, így a megszokott teltház helyett, alig lézengett ott pár gyerek. Mikor kiderült a tévedés a helyszínen, kifizettek benneteket és elnézést kértek. Állítólag Te a véletlenül a helyszínen lévő néhány gyereknek leadtál egy teljes nagykoncertet azzal a felkiáltással, hogy ha már kifizettek minket és itt a közönségünk, akkor bulizunk! Igaz ez?
• Igen, de ezt Neked ki mesélte?
   
• Egy szervezővel beszéltem, aki akkor még roadként dolgozott. Szóval öt gyereknek is megtartottátok a koncertet?
• Igen. Tudom, sokaknak ez hihetetlen, de engem tényleg a színpad tölt fel energiával. Azok az impulzusok, amelyek a gyerekekből áradnak tartanak ilyen fiatalon
   
• Mondanál pár szót a zenésztársaidról?
• Berkesi Alex elképesztő virtuozitással játszik a 7 húros basszusgitárján. Emellett csodaszép hangja van, jelenleg a Honvéd Férfikarban is énekel. Ez nem rossz referencia. Ránki Andrist a Magyar Tudományos Akadémiától, a Zeneművészeti Intézetből „raboltuk” el. Andris hihetetlenül pozitív személyiség, végtelenül kiegyensúlyozott, hatalmas zenei és lexikális tudással. Ő billentyűzik és énekel, méghozzá nem is akárhogy.
   
• Terveztek mostanában új albumot?
• Régóta szeretném megzenésíteni Kiss-Péterffy Márti csodálatos verseit, melyeket a Bicebóca albumhoz írt. Márti szerintem a kortárs költészet egyik legnagyobb alakja, szóval fel kell kötnöm a gatyát. Ez egy tematikus album lenne, amely a beteg, sérült és fogyatékkal élő gyerekekről szól, mint ahogy a címe is sugallja. Ennek első szerzeménye a „Mutasd meg!” című dalunk, amely a down-szindrómás gyerekeknek íródott. Szerénytelenség nélkül állíthatom, hogy ez nagy siker lett, országos szinten rengeteg feldolgozás és flashmob született belőle. Ugyanakkor nem valószínű, hogy ez az album fizikai formában is megjelenik, ennek egyszerűen financiális okai vannak. A youtube-csatornánkra biztos, hogy feltöltjük, akit érdekel, iratkozzon fel!/nevet/.
   
• Ehhez a vonalhoz tartozik a „Kackac kukac” is? Ez a dal a leukémiás gyerekekről szól?
• A  Kackac kukac nem a leukémiás, daganatos gyerekről szól, noha szerepelnek a klipben beteg gyerkőcök is. A Kackac kukacot egy kifejezetten vidám dallá és klippé írtuk. A klipben egy-egy momentum erejéig jelennek meg a beteg gyerekek, ami lehetővé teszi annak egyszerű, nem túlmagyarázott fölmutatását, hogy ilyen is van, mert ilyen az élet, de így is lehet boldog gyermeknek lenni. Azért is fontos ez, mert a  köztudatban mindig a tragédia kontextusában jelennek meg ezek a gyerekek. És ez valószínűleg sajnos visszahat rájuk. Hát itt nem, itt együtt mulatunk, bulizunk, jól érezzük magunkat!
   
• DJ Dominique hogy került a dalba?
• Attila szerintem egy példakép. Elképesztő mennyiségű jótékonysági rendezvényen lép fel, segít, ahol tud. Nem tudunk olyan jótékonysági fellépést elvállalni, ahol ne találkoznánk vele. Mikor megkerestük a közreműködés ötletével, elsőre igent mondott. Ő tényleg egy csodálatos ember.
   
• Tervek a jövőre nézve?
• Szeretnék jó apa lenni /nevet/, szeretnék az Almával még egy csomó izgalmas dolgot megcsinálni, jó lenne, ha a vlogunkat még többen néznék, és Alex meséjével is vannak terveink!
   
• Alex mesét írt?
• Igen, és szerintem zseniálisat. De ez már tényleg a jövő zenéje…

Eck Katalin