Még itt vagyunk a Mikulás előtt, ezért gondltam arra, leírom azt a csoport hagyományunkat, melyet már sok éve ápolunk. Hátha valaki kedvet kap és valami hasonlót szervez a gyerekeknek. 

A kicsik világában az egyik legvarázslatosabb személy a Mikulás. Minden évben lázas izgalommal készülödünk arra a napra, amikor ellátogat hozzánk a jóságos öreg. Dallal, verssel ajándékokkal készülünk, és sok sok dekorációval, amely még vidámabbá, hangulatosabbá varázsolja a minden napjainkat. Az én csoportomban a nagyoknak azonban van egy különleges meglepetésem. Azok a gyerekek akik utolsó évüket töltik nálam az óvodában, szeretném emlékezetessé tenni ezt az alkalmat.

December elején egy levelet kapnak, melyben meghívom őket egy Mikulásváró pizsi partyra. December 5-én este 19 órára lefürdetve kényelmes ruházatban érkeznek vissza a gyerekek. A szülők süteményekkel, üdítőkkel támogatják a rendezvényünket. Fél nyolckor bezárul az óvoda ajtaja és kezdődik a fergeteges buli. Társasjátékozunk, mely kíválóan fejleszti a kitartást, türelmet és nem utolsó sorban a közöségi érzést.

Megnézünk közösen egy télapós mesét, miközben popcornt rágcsálunk, csakhogy meglegyen a mozis hatás. És természetesen ezen az estén elmaradhatatlan a párnacsata, melyet, mind egyénileg, mind csapatban is megvívunk.

Az est nem ér véget olyan hamar, hisz táncolunk, nagyon finomakat vacsorázunk, köszönhetően a szülőknek a sok finomságot. Aztán honnan, honnan nem, a Télapó huncut krampuszkái cukrokat dobálnak be az ablakon. Nagyon huncutok ezek a kis krampuszkák, folyton elbújnak a jó öreg Mikulás elől. Az est fénypontja pedig mi más lehetne, mint amikor bekopogtat hozzánk a Télapó keresve a kis segítőit. Mi természetesen megvendégeljük, és nem engedjük el vers és dal nélkül. A Télapó pedig megígéri, hogy holnap ellátogat hozzánk, az óvodába, és elhozza nekünk a jól megérdemelt ajándékokat.

Rengeteg élményt élünk át egyetlen egy este alatt. Mikor a Mikulás távozik, mi is fogat mosunk és lefekszünk. A szülők az miatt aggodalmaskodnak, hogy „még soha nem aludt sehol a gyermekem, biztos nem lesz baj?”
Higgyétek el nem, még egy kis beszélgetés a sötétben, hisz az izgalmakat ki kell, hogy adjuk magunkból, aztán már csak szuszogásokat lehet hallani, mely zavartalanul szól egész reggelig. Másnap reggel fürgén ébredünk, természetesen tornával indítjuk a napot. Az asztalon már ott gőzölög a finom citromos tea, amit a dadus néni készített nekünk, és a finom pogácsa. Fogat mosunk és izgatottan várjuk az immár ismerős Mikulást.

Hát így zajlik az én „ballagóimnak” az utolsó óvodás télapóvárás. És természetesen azon kívül, hogy remekül szórakozunk, minden területen megtörténik a fejlesztés: mozgásfejlesztés a tánc által és persze a párnacsata során, irodalmi nevelés a verselés közben, értelmi képességek fejlesztése a társas játékok által, de ami a legjobban fejlődik az a közösségi érzés.

És, hogy sikerül-e emlékezetessé tennem ezt a napot? Egyszer próbáljátok ki, és ti is megtapasztaljátok azt a hálát, örömet, amit szavakkal nem lehet leírni.
 

A „Keressük a Legkreatívabb óvónőt” pályázatra beérkezett cikk.