A lány fülében fülhallgató volt. Többen próbáltak jelezni neki: integettek, kiabáltak, de hiába. Csak ment tovább. Zenét hallgatott...

Nem ez az első hasonló eset. Korábban Mátyásföldön gázolt el egy fiatal lányt a HÉV, aki szintén fülhallgatóval a fülében lépett a sínekre. Ó sajnos nem élte túl…

A szomorú történet kapcsán sokunkban jogosan merül fel a kérdés: miként óvhatnánk meg az ilyen jellegű, egyébként elkerülhető balesetektől kisebb-nagyobb gyermekeinket? Összegyűjtöttünk néhány praktikus információt a biztonságos közlekedéssel kapcsolatban. Érdemes megszívlelni őket.

A biztonságos közlekedés szabályai

Nyilván másként kell kezelni egy óvodás vagy kisiskolás gyermek felkészítését a forgalmas utakon történő közlekedésre, mint egy kamaszét. Óvodáskorú, vagy még ennél is kisebb csemetét nevelő szülők számára hasznos lehet, ha a következőket megbeszéli a kicsivel, mielőtt utcára indulnak:

1. Ha anya/apa azt mondja, most meg kell állni a kismotorral, akkor bizony, irgum-burgum, azonnal meg kell! Nem viccből mondjuk. Különben könnyen lehet belőle ütközés egy nagyobb járművel. És – sajnos – a motor marad alul…
2. Mindig fogjuk meg anya/apa/nagyi kezét, amikor forgalmas úttest mellett közlekedünk! Így biztonságosabb, és persze jobb érzés is.
3. Sosem szabad lelépni a járdáról felnőtt nélkül, hiába láttuk meg a másik oldalon Zsuzsikát, az ovis csoportból.
4. Csakis az arra kijelölt – egy kedves, csíkos afrikai állatról elnevezett – gyalogátkelőhelyen szabad átmenni a másik oldalra, és csakis akkor, ha zöld a lámpa.
5. Mindig a járdaszegélytől legalább egy lépéssel beljebb kell megállni!
6. Meg kell várni, míg mindkét oldalról megállnak a járművek!
7. Mindkét irányba körül kell nézni: balra-jobbra-balra!
8. Mindig egyenes vonalban kell átkelni a zebrán, és sosem szabad futni, nehogy megbotoljunk!

Természetesen tudatosan is fejleszthetjük a kicsik azon képességeit, melyek szükségesek és hasznosak lehetnek a közlekedés során. Így pl.:

• mozgásképességeit (koordináció, gyorsaság, egyensúly, térérzékelés, szem- és láb koordinációja, gyors reagálás az ingerekre)
• kognitív (megismerési) képességeit (hallás, látás, észlelés, figyelem, helyzetfelismerés, hangforrás felismerése)
• kommunikációs képességét (egymáshoz való alkalmazkodás, önző, agresszív magatartás elkerülése)

Minden esetben fontos tényező a jó példa, a megerősítés – így pl. a biztató tekintet vagy éppen tiltó mozdulat.

Akinél már kisiskolás korú gyermek is van a családban, annak természetesen kicsit kibővítve kell a csemetével megbeszélnie a biztonságos közlekedés fontos szabályait, hiszen ők – adott esetben – már elég nagyok ahhoz, hogy önállóan közlekedjenek. Tudatosítsuk a gyerkőcben a következőket:

1. Mindig időben induljon iskolába, mert a rohanás figyelmetlenséget szül.
2. Mindig óvatosan, figyelmesen kell közlekedni, és csakis az arra kijelölt helyen, vagy gyalogátkelőhelyen szabad csak átkelni az úttesten. És csakis akkor, ha zöld a lámpa!
3. Villogó jelzésnél már ne lépjen le a járdáról, de ha menet közben vált a lámpa, akkor viszont szedje a virgácsait.
4. Fontos, hogy álló jármű mögül sose lépjen le az úttestre, mert beláthatatlan az útszakasz.
5. Ha esetleg kerékpárral közlekedik, ne feledkezzen el az első illetve a hátsó világításról, a kerékpár megfelelő felszereléséről, és a kanyarodás előtt ne mulassza el a körültekintést. A kezével mindig jelezze a kanyarodási szándékát!
6. Tömegközlekedési járműveken való utazáskor mindig kapaszkodjon, a balesetek megelőzése érdekében! Ne tolakodjon, ne rohanjon! És persze illik átadnia a helyét az idős embereknek és a kismamáknak. :)
7. Mindig jusson eszébe, hogy a közút és környéke nem játszótér!

Sajnos a kamaszok, de még a fiatal felnőttek sem mindig figyelnek oda kellően, amikor forgalomban közlekednek. Ábrándoznak, zenét hallgatnak… Mindez – mint ezt a sajnálatos eset is mutatja – akár végzetes balesetekhez is vezethet. Tehát nagyfiaink és nagylányaink időnként kaotikus elméjében sem árt néhány dolgot tisztába tenni:

1. Attól, hogy valaki nagyra nőtt, az autó még ugyanúgy erősebb nála.
2. Ha hermetikusan be van dugaszolva a füle gumibevonatú, kitűnően hangszigetelő fülhallgatóval, amelyen át ráadásul elég erős frekvencián üvölt a tuctuc, akkor egész biztos, hogy nem érzékeli a külvilágból érkező zajokat. Így a villamos „csilingelését”, az autók dudálását, a troli berregését, vagy éppen a figyelmeztető kiabálást. És ha már csak a mentő hangját hallja meg, az sajnos késő.
3. Ha szerelmes, akkor is próbáljon meg a járdán közlekedni, és ne fölötte 5 centivel lebegni. Vagyis fokozottan próbáljon koncentrálni a külső impulzusokra.
4. A gyalogátkelőhelynél felejtse el a menősködést. Attól, hogy a piros jelzésen átrohan, nem biztos, hogy fel fognak nézni rá a haverok. Sőt, sokkal inkább ő néz majd fel – a mentőorvosra.

Bármilyen korú és nemű gyermeket nevelünk, mindig az a lényeg, hogy a megfelelő szinten és hangnemben próbáljuk meg tudatosítani benne, mi az, amire egy adott helyzetben oda kell figyelnie. Játékos formában, viccesen is lehet komoly témát kezelni. S akkor talán még a kamasz gyermekünk pókerarcára is sikerül némi kis mosolyt csalnunk, és jobban visszaemlékszik majd arra, amit próbáltunk vele megértetni.

És ami a legfontosabb: mindig éreztessük vele, hogy HAZAVÁRJUK!

Fotó: coombesy / pixabay