Egyik legmeghatározóbb gyerekkori élményem, amikor az öcsém hatévesen eltűnt a prágai állatkertben. Nagymamámmal voltunk, aki egyszer csak észrevette, hogy nincs mellette a gyerek. A mobiltelefonok előtti időben, nyelvtudás nélkül félelmetes volt, hogy nem fog tudni segítséget kérni. Végül jó tíz perc múlva meglett – úgy döntött, még egy kicsit visszamegy, nézni az oroszlánokat, és nem értette, mi ez a cirkusz körülötte, hiszen nem történt semmi baja.
A szülők többségének van legalább egy hasonló élménye. A következő tippek segíthetnek abban az esetben, ha a legnagyobb odafigyelés mellett is egyszer csak azt vesszük észre, hogy a tömegben elkóborolt a gyerek.

 

1. GPS lokátor

Meglehetősen drága, de igen hasznos eszköz, amely összeköttetésben állhat a telefonunkkal, s így mindig be tudja lőni, merre csavargott el a gyerkőc.
 

2. Telefonszám a karra

Írjuk a számunkat alkoholos filccel a gyerek karjára, a tartósabb hatás érdekében pedig kenjük be folyékony sebtapasszal. Ha nem talál a gyerek, odamehet egy bizalomgerjesztő családhoz, akik remélhetőleg felveszik velünk a kapcsolatot.

3. Infokarkötő

Az előbbi megoldás dizájnosabb változata. Infoszalag néven is lehet keresni az interneten, de házilag is elkészíthető színes karkötő, amelyre a szülők telefonszámát lehet ráírni. 

4. Öltöztessük feltűnő ruhába

Ha feltűnő, egyedi öltözéket visel a gyerek, akkor egyrészt mi magunk is könnyebben kiszúrjuk a tömegben, másrészt nagyobb eséllyel kaphatunk olyan választ egy idegentől, hogy látta valahol a gyermekünket, amikor kérdezősködünk utána.

5. Friss fotó

Indulás előtt fénylépezzük le a kicsit a telefonunkkal! Így az aznapi ruhájában és hajviseletével, teljesen naprakész állapotban látható, s nagyobb az esély arra, hogy ha látta valaki, emlékezni fog rá.

6. Tanítsuk meg, hogyan reagáljon

Beszéljük meg vele, hogy ha nem talál minket, ne kezdjen el keresni a tömegben, hanem maradjon egy helyben. Így, ha visszamegyünk oda, ahol utoljára együtt voltunk, egymásra találunk. Segítséget is kérhet: a legjobb, ha egy anyukától vagy a hely valamelyik dolgozójától, például egy büféstől. Ha van a rendezvényen hangosbemondó, ők elkísérhetik oda.

7. Ne szégyelljünk segítséget kérni!

Sokan tartanak attól, milyen szülőknek fogják gondolni őket, amiért elveszítették a gyereküket, de ez a félelem rendszerint alaptalan. (Ha pedig valaki mégis elítél, jelen esetben teljesen mindegy.) Másokat bevonva a keresésbe nagyobb eséllyel találhatunk valakit, aki emlékszik a gyerekünkre.
 

+1 Előzzük meg a bajt!

Főleg kicsi gyerekeknél vehetjük nagy hasznát a gyerekhámnak. Ennek az egyszerű, hátizsákra erősített kötélnek Magyarországon valamiért nagyon rossz a megítélése - a közkeletű vélekedés szerint „nevelni kéne a gyereket, nem pórázra kötni” -, pedig egyedül, babakocsit tolva, másik kezünkkel egy izgága kétévest vezetve rendkívül praktikus találmány. Nyugat-Európa több országában már generációk óta használják, jó lenne, ha idehaza sem a zsigeri elutasítás lenne rá a reakció. Így talán a családi vidámparkozás vagy búcsúlátogatás is nyugodtabb hangulatban telhetne.

Fotó: B_Me / Pixabay