1.

Ágon ugrált a veréb,
megrándult a lába.
Üggyel-bajjal lejutott a fekete sárba.
Most sír a veréb, igen fáj a lába,
Nem jár az idén már verébiskolába.

2.

Csip-csip csóka,

Vakvarjúcska,

Komám asszony kéreti a szekerét,

Nem adhatom oda,

Tyúkok ülnek rajta,

Hess, hess, hess!

3.

Valamennyit ugrik

életében a szarka,

valahányat billen

annak tarka farka,

valahány szarkának

farkatolla tarka,

oly sokáig tartson

a szerencse marka.

👀 Mabel Amber, who will one day képe a Pixabay-en

4.

Réce, ruca vadliba,

jöjjenek a lagziba,

kést, kanalat hozzanak,

hogy éhen ne haljanak.

Ha jönnek, lesznek,

ha hoznak, esznek.

Ej, haj vadliba,

mit ettél a lagziba?

Tekintetes káposztát,

méltóságos rántottát.

5.

Nyuszi, nyuszi, nyulacskám!

Ne fél tőlem, nincs puskám!

Van ám nekem egyebem,

zöld káposztalevelem!

Arek Socha képe a Pixabay-en

6.

Gólya, gólya, gilice,

mitől véres a lábad?

Török gyerek megvágta,

magyar gyerek gyógyítja

síppal, dobbal,

nádi hegedűvel.

7.

Kele, kele fűzfa,

somogyvári fűzfa.

Egy kis gyerek sípot kér,

adjunk neki, majd nem kér.

8.

Tücsök koma gyere ki,

szalmaszálon húzlak ki.

Házad előtt megsüllyedtem,

hat ökörrel húzass ki!

Cini-cini muzsika,

táncol a kis Zsuzsika.

Jobbra dűl, meg balra dűl,

tücsök koma hegedül.

9.

Hopp mókuska, mókuska,

vékomny karcsú Mariska!

A verebek tánca

szoknyátoknak ránca.

Most jövünk az erdőből,

a zöld erdő-mezőről.

Addig szökdécseltünk,

míg idáig értünk.

10.

Kiszáradt a diófa,

nem játszhatunk alatta.

Majd megújil tavaszra,

majd játszhatunk alatta!

Melani Marfeld képe a Pixabay-en

11. Móra Ferenc: A cinege cipője

Vége van a nyárnak,
hűvös szelek járnak
nagy bánata van a
cinegemadárnak.

Szeretne elmenni,
ő is útra kelni.
De cipőt az árva
sehol se tud venni.

Kapkod fűhöz-fához,
szalad a vargához,
fűzfahegyen lakó
Varjú Varga Pálhoz.

Azt mondja a varga,
nem ér ő most arra,
mert ő most a csizmát
nagyuraknak varrja.

Darunak, gólyának,
a bölömbikának,
kár, kár, kár, nem ilyen
akárki fiának!

Daru is, gólya is,
a bölömbika is,
útra kelt azóta
a búbos banka is.

Csak a cingének
szomorú az ének:
nincsen cipőcskéje
máig se szegénynek.

Keresi-kutatja,
repül gallyrul gallyra:
"Kis cipőt, kis cipőt!"
- egyre csak azt hajtja.

12. Móra Ferenc: Fecskehívogató

Villásfarkú fecskemadár,
jaj de régen várunk!
Kis ibolya, szép hóvirág,
kinyílott már nálunk!

Fátyolszárnyú kis méhecskék
zúgva-döngve szállnak.
Cifra lepkék, kék legyecskék
ide-oda járnak.

Rózsa, rózsa, piros rózsa
nyitogatja kelyhét;
itt a tavasz, lessük,
várjuka csicsergő fecskét.

carlitocanhadas képe a Pixabay-en

13. Tamkó Sirató Károly: Öt kis madárka

Összebújt öt kis madárka.
Nem zavarja őket semmi.
Suttogó hangjuk csicsergi:
mégiscsak szép,
mégiscsak jó
apró kis madárnak lenni.

14. Nemes Nagy Ágnes: Szorgalom

Mi kopog?
Mi kopog?
- Harkály vagyok, kopogok.
Nem is tudom, mióta
vár rám ez a diófa.

Mi ragyog?
Mi ragyog?
- Hát nem tudod, ki vagyok?
Béka vagyok, leveli,
ki a fiát neveli.

15. Tóth Marianna: Erdőn, mezőn

Kicsi nyuszi szendereg,
Pázsit selymén hempereg.
Kora reggel, hajnalon,
Bújócskázik harmaton.

Kicsi mókus mókázik,
Ugrándozva nótázik,
Tölgyfa gyönge levele,
Éléskamra fedele.

Erdőn, mezőn áll a bál,
Minden állat odajár,
Bolond gomba kalapja,
Kikandikál tavaszra.

16. Gazdag Erzsi: Fecskenóta

Zeng a fészek
reggel óta,
felcsendült a
fecskenóta:
– Csit-csivit,
csit-csivit!
Itt a tavasz!
Itt van, itt!

Megvan még a
régi ház,
bár megkopott
rajt a máz.
Nosza, rajta!
Fecske módra
kimeszelik
nótaszóra:
– Csit-csivit,
csit-csivit!
Itt a tavasz!
Itt van, itt!

17. Gazdag Erzsi: Sír-rí szegény kis cinege

Sír-rí szegény kis cinege:
Megázott az inge.
Kerítésre teregeti,
Gyenge szellő legyezgeti,
Nap sugára szárítgatja,
Hogy a cinke felhúzhassa.

Gerhard G. képe a Pixabay-en

18. Gazdag Erzsi: Álmomban...

Álmomban hol jártam?
Erdőben. S mit láttam?
Két nyulat, két szarkát,
kop-kop-kop, víg harkályt.

A nyulak füleltek,
két lábra leültek.
A szarkák csörögtek,
csörögve pöröltek.

A harkály, kop-kop-kop,
koppantott egy nagyot.
Elillant az álmom,
még most is sajnálom.

19. Zelk Zoltán: Varjúnóta

Elmúlt a nyár,
Kár érte, kár.
Sárgul a táj,
Kár érte, kár.

Repülni kél
nagyszárnyú szél,
messzire száll
e csúf madár.

A hegy mögül
felhő röpül-
meg-megered,
már csepereg.

Ősz eső,
fát verdeső -
fázik a táj,
kár érte, kár.

20. Zelk Zoltán: Gólya, gólya

Gólya, gólya,
hosszúláb,
hol kezdődik a világ?
– A tó szélén ring a nád,
ott kezdődik a világ…

Gólya, gólya,
hosszúláb,
hol ér véget a világ?
– Ha az a tó enni ád,
egy tóból áll a világ.

👀 Mabel Amber, who will one day képe a Pixabay-en

21. Kányádi Sándor: Költögető

Hajnalonta engemet
gerle-galamb költöget:
jó reggelt,
jó reggelt,
mindenki már rég fölkelt.

Rá a rigó: föl bizony,
gyöngyös harmatot iszom,
hű de jó,
hű de jó,
harmaton él a rigó!

Cserépen a verebek
kenik-fenik csőrüket:
csiri-csűr,
csiri-csűr,
csak így telik meg a csűr.

De a szarka rájuk reccsen,
hogy egy kicsit csendesebben:
csöndesen,
csöndesen,
nem süket itt senki sem!

Túl a vizen valahol
kakukkmadár kakukkol,
kakukk szól,

kakukk szól,
túl a vizen valahol.

22. Benedek Elek: Madárfiókák

Egy fészekben öt fióka
Összebújnak édesen.

Messze, messze szól a nóta:
„Mindjárt, mindjárt érkezem!”

Anyanóta, be szép nóta,
Szebb ennél már nem lehet.

Örvendez az öt fióka:
„Jer, jer!” – ez a felelet.

Jön már, jön már az anyóka,
Bogár, hernyó van elég.

Csicsereg az öt fióka:
„Ó de pompás egy ebéd.”

23. Benedek Elek: Szeresd a fát

Szeresd a fát, hisz ő is érez,
Gyengéden nyúlj a leveléhez.
Ágát ne törd, lombját ne tépjed
Hagyd annak ami, épnek, szépnek
Szeresd a fát !

Ő is anya, minden levele
Egy-egy gyermek, gonddal nevelve,
És gyermek minden ágacskája,
Szeretettel tekints föl reája,
Ne bántsd a fát !

Édes gyümölcsét várva várod
S te mégis letörnéd a virágot?
Szegény virág gyorsan elszárad
S te bánkódnál majd, késő bánat,
Ne bántsd a fát!

Megtépett fának nincs virága,
Mint a vak, úgy néz a világba,
Oly bús a fa, a tördelt, tépett,
Mint anyád, ha elvesztene téged.
Szeresd a fát!

Falombok közt, ', vészbe',
Lám, meg se ring madárka fészke;
Fáradt ha vagy, leülsz alája,
S elszenderít madár danája -
Ne bántsd a fát!

Mind, akik fákat ültetének,
Sírjukra szálljon hálaének:
Ásóval is költők valánk,
Szép, lombos fáról álmodának -
Szeresd a fát!

Kessa képe a Pixabay-en

24. Aranyosi Ervin: Madár álom

Hiszem, a madár élete, olyan, akár egy álom.
Úgy érzem már, szabad vagyok, ha karjaim kitárom.
Csukott szemmel, ha repülök, vágyam válik valóra,
Ahogy az égben lebegek, megáll a perc, az óra.

Nagyobbnak látom a napot, érintek felhő szélet.
Ott fenn nincs gát, nincs akadály, talán könnyebb az élet.
A szél a szövetségesem, elrepít messzi tájra,
lelkem a Föld szépségeit meglesi, megcsodálja.

25. Weöres Sándor: Faiskola

Rég úgy képzeltem a faiskolát,
Hogy fatanárhoz jár sok fadiák.
Fapadsorokban ülnek valahányan,
Akár egy közönséges iskolában.

De fatízpercben igazi helyett
Esznek fakolbászt, isznak fatejet.
Fafiúk robognak fafolyosón,
S fakislányok tárgyalnak kuncogón.

És el nem árulnák fatitkukat,
Bármily kíváncsi a fafiúhad.
De ha faestén fölkel a fahold,
A favant felcseréli a favolt.

Mert azt álmodják, többé sose fák,
Csupa valódi, hús-vér kisdiák.
Azt álmodják, többé sose fák,
Csupa valódi, hús-vér kisdiák.

Indexkép: Adil fotója a Pexels oldaláról