A neveléskutató a Magyar Kurirban megjelent írásában arra ösztönzi a szülőket, vegyék kicsit lazábbra a gyeplőt, ne elsősorban a jegyeket figyeljék, a különórák kiválasztása során pedig a „kevesebb több” elve érvényesüljön: inkább kevesebb szakkörre járjon a gyerek, de találja meg, mi érdekli, a fennmaradó időben pedig biciklizzen, másszor fára, futkározzon, mivel ezekre a tevékenységekre minden bizonnyal kevés ideje jut az iskolában.

Az iskolakezdés hangulatát leginkább az határozza meg, milyen módon közelítjük meg otthon a kérdést. Aki már nyár közepétől azt hallgatja, hogy „majd az iskolában lesz nemulass”, nem csoda, ha eleve görcsbe rándult gyomorral kezdi a szeptembert. Pedig iskolába járni akár jó élmény is lehetne, hiszen a társakkal lenni és okosodni alapvetően pozitív dolog.

A kezdeti lelkesedés azonban sajnos hamar lelohad. Ekkor merül fel a szülőkben a kérdés, mivel tesznek jobbat: ha az „életre nevelés” jelszavával addig feszítik a gyereket, amíg szét nem szakad, vagy ha segítenek neki a feladataiban?

Uzsalyné Dr. Pécsi Rita szerint inkább egyensúlyra törekedjünk, a szabadság ugyanis a mértéktartásban jelenik meg. Az ismereteknek ülepedniük kell, ez pedig csak úgy lehetséges, ha hagyunk időt a feldolgozásnak, a pihenésnek és az alvásnak. Hosszú távon jobbat teszünk ezzel a gyermeknek, mint ha a délutánjait különórákkal zsúfoljuk tele. Kevesebb programmal arra is lehetőség lesz, hogy a gyermek érdeklődési területe növekedhessen. Állítólag a NASA kutatóinak felvételijében szerepel egy olyan kérdés, mit játszottak gyerekkorukban – nagy baj lenne, ha erre a kérdésre nem tudnának válaszolni, mert a sok fejlesztés minden szabadidejüket elvette volna gyerekkorukban.

Mindennek alapja a családi minta. Mit lát otthon a gyerek? Hogyan telnek az esték és a hétvégék? Van időnk beszélgetni, olvasni, játszani, kertészkedni? Vagy a hétvége is csak a mókuskerékről szól? Az esti mese még nagyobb korban is rendkívül sokat jelent, az pedig külön jó, ha meg tudjuk oldani, hogy valaki legyen otthon, amikor a gyerek hazaér, és ráér beszélgetni – lehetőleg ne csak a jegyekről.

Ha pedig sok a követelmény, segítsünk! Ha csak alkalmanként fordul elő, ne habozzunk segíteni a leckeírásban, ha azonban állandósul a probléma, érdemes lehet akár az iskolaváltáson is elgondolkodni. Nem mindenkinek való a tagozatos iskola: sokkal fontosabb, hogy megtalálja azt a néhány területet, ami érdekli, és közben a tanulás felkeltse a kíváncsiságát ahelyett, hogy végleg kiölné belőle.

Kapcsolódó cikkeink:

• 5 tipp a zökkenőmentes iskolakezdésért
• Mitől lesz ünnep a tanévkezdés? - "Oké vagyok, oké vagy" az iskola és a család viszonyában
• 4+1 tipp, hogy zökkenőmentesen induljon a tanév
• Nehézségek a tanév első hónapjaiban kisiskolásoknál
• Óvónő figyelmeztet: Változásra van szükség - hagyjuk békén a gyerekeinket!
• Biztosan fejleszti a sok játék? - Biztos, hogy nem...

Kép: MaBraS / pixabay