Vegyük az anyukák példáját. Egy anyuka hétköznapjai zsúfoltak. Gyerek(ek) ellátása, háztartás vezetése, férjjel való törődés, munkahelyen való helytállás, főzés, kertészkedés, a felsorolás szinte végtelen lehetne. Mégis hogyan oldható meg, hogyan lehet összeegyeztetni a rengeteg kötelességet, amely egy anyára hárul? Egy szó erre a megoldás. Differenciálással.

Vajon tudjuk hogy ez a szó mit is takar pontosan?

Latin eredetéből fakadóan különbségtevést. Az anyuka feladatsokaságának példáján bemutatva a differenciálás az időben való gazdálkodás úgy, hogy minden feladatra jusson elegendő, minőségi idő, nyilván nem egyformán, hanem alkalmazkodva a feladatok fontosságához.

Ez a pedagógiában hogyan jelenik meg?

„Ne muszájból és ne vakon!

Felaprózva, de nem elaprózva!

Összefüggésben az életünkkel!

A magunk egyéni módszere szerint!”

Karácsony Sándor rávilágít versében arra, hogy a kulcsszó az egyéni módszerben rejlik. Az egyéni módszer pedig a differenciálás alappillére. A differenciálás a tanulás folyamatának egyik módszere, eszköze, amely célja a különböző (képességű/intelligenciájú, korú, tanulási adottságú, motivációjú/attitűdű, kulturális/családi hátterű) tanulók maximális bevonása az órába, mindamellett, hogy a motivációjukat folyamatosan fenntartjuk. Ehhez nem egy egészen új tanítási módra van szükségünk, hanem a már meglévő tudást, eljárásokat, módszereket, eszközpalettát kell tudatosabban és következetesebben alkalmazni a tanítási-tanulási folyamat során. Az ehhez való alkalmazkodás lehetőségeit elsőként Glaser rendszerezte az adaptív pedagógiáról írt könyvében. (1977)

De mi az a szemlélet, amely differenciálásra szorgalmazza a pedagógust ?

Adler így ismerteti:

• elfogadjam őt olyannak, amilyen
• biztosítsam bizalmamról minden cselekedetében
• elnyerjem bizalmát
• erősítsem öntudatát
• elismerjem teljesítményét, igyekezetét
• társai felé irányítsam
• társai előtt is értékeljem teljesítményét, igyekezetét
• apró lépésenként tervezzem képességei fejlesztését
• használjam ki erősségeit , kedvező adottságaira építsek
• tanulási folyamatait egyenlőre bízzam szabad játékában tanulható tevékenységekre

(Alfred Adler nyomán Szuhányi Mária: Adler individuálpszichológiája a nevelés szolgálatában. Fejlesztő Pedagógia 1995. 40.o.)

Mi kell ahhoz, hogy egy órán a differenciálásra lehetőség nyíljon? Mik a differenciálás megvalósulásának eszközei?

• differenciálás helye az órán
• különböző mennyiségű követelmény
• különböző témák, szövegek, feladattípusok
• különböző munkaformák (egyénileg, párban, csoportban)
• különböző tanulói szerepek
• pozitív tanulási környezet megteremtése
• extra tanári, asszisztensi segítség igénybevétele
• értékelés eltérése
• hibajavítás, tanári utasítások, magyarázatok szerepe
• önálló tanulási lehetőség megteremtése
• megfelelő és tudatos irányítás a tanteremben
• a tanulói stílusok megismertetése
• önálló ismeretszerzési lehetőségek megtanítása
• az óra céljainak a meghatározása, reflektálása
• óra tempója
• érdeklődés a diákok iránt
• együttműködés
• személyre szabottság
• egyénivé tétel
• problémamegoldó, elemző, értékelő, szintézisre törekvő tevékenységekre épül                                                        
• nyílt végű kérdések, feladatok beépítése
• kötelező alap és kiegészítő feladatok beépítése
• eltérő házi feladatok adása

Honnan tudom, hogy a legmegfelelőbb eszközt választottam a differenciáláshoz, annak érdekében, hogy a tanuló képességeit maximálisan figyelembevettem?

Michelangelo így fogalmazta ezt meg:
„Megtaláltam az angyalt a márványtömbben, és addig véstem, míg ki nem szabadítottam.”

Mindegy, hogy ezt milyen eszközzel teszi meg a szobrász. Használhat hozzá kalapácsot, vésőt, kőütögető módszert, (lehetőségek végtelen tárháza lehetne itt is a példa) ha szeretné az angyalt rekonstruálni, a cél, az eredmény a fontos, nem pedig a kivitelezés nehézsége, vagy a rá szánt idő meghosszabbítása. A végeredmény mindig ugyanaz, csak más-más a kivitelezés menete. Különböző anyagú, formájú, minőségi tömbből „varázsolnak” különböző eszközök segítségével különböző csodákat, változó idő alatt. De ahhoz, hogy eljussanak az angyal megformázásához, nekik kell a legmegfelelőbb eszközt kiválasztani, amivel ezt meg tudják valósítani. Honnan tudják a szobrászok is, hogy jól, a legjobb módszerrel dolgoztak? Az elismerő tekintetekből, akik a műveiket csodálják.

A pedagógia világában is ez így működik. „A differenciálásnak a tanulásszervezésben két jelentést tulajdoníthatunk: egy pedagógiai szemléletet, amely a tanító, a tanár érzékenységét fejezi ki tanítványai egyéni különbségei iránt (lsd: Adler felsorolása) és egy pedagógiai gyakorlatot, mely a különbségekhez való illeszkedést, adaptációt próbálja megvalósítani minden rendelkezésre álló eszközzel. (lsd: szobrászok példája)” Hortobágyi Katalin (1985,1990).

Rezüméként:

Anyuka, szobrász példáján, Karácsony Sándor versén, Michelangelo idézeteként, Adler szemszögéből, hivatkozásokon keresztül bemutatva a differenciálás nem más, mint a mindenkinek az önmaga képességeihez mért maximális fejlődése. A differenciálás megvalósításához nagyon sok feltétel kell. Érzékenyek vagyunk-e rá, oly mértékben, mint ahogy azt az Adleri felsorolás megkívánja? Illetve meg tudom-e valósítani különböző helyzetekben? Ha mindkét kérdésre adott válasz igen, akkor a megvalósításhoz használt eszközpaletta a csillagos ég, a pedagógus kreativitásán, játékosságán múlik, hogy az adott tanulónál milyen eszközöket vet be annak érdekében, hogy maximális tudását felszínre hozza ugyanúgy, mint a differenciálást igénylő tanuló diáktársainál.

És honnan tudom, hogy jó eszközt választottam a differenciáláshoz? A gyermek csillogó szeméből. És ekkor tudom, hogy eredményes is volt az órám.

„A játék csak egy másik változata a munkának; összes formájában bensőséges szerepet játszik az emberi tudás felhalmozásában.”
Ray Kurzweil

Úgyhogy kedves szülők, pedagógusok, olvasók differenciálásra fel! Az eredményt nektek is tapasztalni kell!

A „Keressük a legkreatívabb magyar gyermeknevelő szakembereket!” pályázatra beérkezett cikk.