Anne Jane Ayres (ejtsd: írisz) az 1970-es években dolgozta ki módszerét. Véleménye szerint nincs rossz, ügyetlen vagy buta gyerek: a viselkedési problémákért, a megkésett fejlődésért vagy akár a társas kapcsolatok sikertelenségéért az idegrendszer éretlensége a felelős, amelyen a megfelelő területek ingerlésével lehet javítani.

A szenzoros integrációs zavar lényege, hogy az agy nem reagál bizonyos ingerekre, vagy éppen ellenkezőleg, túlérzékeny azokra. A tünetek változatosak lehetnek: agresszió, túlmozgás, megkésett beszéd- vagy mozgásfejlődés, túlérzékenység (tipikus jel, ha a gyereket idegesíti a ruhájában maradt címke), szorongás.

Az Ayres-terápia vagy más néven szenzoros integrációs terápia a következő módokon fejti ki fejlesztő hatását:

1. Vesztibuláris ingerlés: az egyensúlyérzékelést fejleszti, főként hintázás segítségével. A gyerek önállóan is beleülhet a hintába, de a terapeuta maga is hintáztatja.
2. Taktilis ingerlés: a tapintáson alapuló fejlesztés. Civilizált világunkból sajnos szinte teljesen eltűnt a mezítláb járás szokása, pedig rendkívül hasznos az egészséges fejlődés szempontjából. Itt foglalkozás során a gyerekek cipő nélkül, a talpukkal érzékelhetnek különböző anyagokat: tüskés gumilabdát, lencsét, meggymagot.
   (Kapcsolódó cikkünk: Miért kellene minél többet cipő nélkül sétálnunk a nyáron? - A mezítlábas lét kevésbé ismert hatásai)
3. Percepció: testérzékelés a nagymozgások által. Mélyre ható ingerek érik az izmokat és az inakat például trambulinozás, labdafürdő segítségével.

A „terápia” kifejezés ne ijesszen meg senkit, nem kellemetlen gyógytornáról van szó. A terem inkább egy gondosan megtervezett játszószobára hasonlít, ahol gyerekközpontúan, az ő belső motivációja által irányítva történik a foglalkozás a terapeuta segítő közreműködésével. Bár minden egyes eszköznek megvan a maga speciális szerepe, és a szakember a neki személy szerint leghasznosabbak felé terelgeti a gyereket, a kicsi ezt nem kényszerként éli meg. Semmit nem kötelező elvégeznie, amit nem szeretne, és otthon sincsenek kötelezően gyakorolandó mozdulatsorok.

Kinek ajánlott a terápia?

A szakember szerint gyakorlatilag minden gyerek profitálhat belőle. Manapság egyre kevesebb mozgásformát van lehetőségük a gyerekeknek spontán módon gyakorolni, az Ayres-foglalkozásokon így eddig ismeretlen élményekben lehet részük. Különösen hasznos lehet nagycsoportos óvodásoknak az iskolakezdésre való felkészülés részeként.

Az alábbi tünetek jelentkezésekor azonban mindenképpen indokolt lehet a terápia megkezdése, akkor is, ha diagnózis felállítására egyébként nincs szükség:

• problémás terhesség és szülés
• csecsemőkorban nyugtalanság, sok sírás, rossz alvás
• agresszió
• megkésett beszéd- és mozgásfejlődés
• feltűnő ügyetlenség
• túlérzékenység
• a társas kapcsolatok nehézségei
• tanulási zavarok (diszlexia, diszgráfia, stb.)
• hiperaktivitás

A terápia akár egy napos újszülötteknél is elkezdhető és 12 éves korig tart, de leginkább a 3-7 éves korosztály profitál belőle.

Fotó: Republica / pixabay