Ősi vonzalom a zene iránt

Az ember zene, ritmus iránti vonzalma az anyaméhen belüli élményekre vezehethető vissza. A magzat tökéletesen, hangosan hallja anyja szívverését - a bent töltött hosszú hónapok alatt nagyjából 20 milliószor hangzik el ugyanaz a ritmus. Emellé folyamatos mozgás is társul – ahogy az anya mozog, úgy ringatózik a magzatvízben a baba is. Az egyenletes, ritmikus hangzás és az ütemre való ringás összhatásának élményéből pedig kialakul a zene iránti vonzalom, a tánc iránti késztetés.

Ennek fényében érthető, miért nyugtatja meg már az egészen kicsi babákat is a ritmikusság, a zene, az énekkel egybekötött ringatás.

A ritmust a vérünkben érezzük: ha meghalljuk, testi hatásokat képes kiváltani belőlünk. Az ismétlődő ütemeket hallva a légzésünk egyenletessé válik, vérnyomásunk csökken vagy emelkedik, az izmok elernyednek, közérzetünk javul, az érzelmek pedig aktiválódnak – beindul a képzeletünk és emlékezetünk.

A ritmus és a dallam ereje az agy fejlődését is képes befolyásolni. A ritmus megértését a bal agyféltek analizáló működése segíti elő, majd ugyanitt történik a rögzítés is. A kreativitásért felelős jobb agyféltek a dallam felismerését rögzíti, beindítja a zene által előcsalt emlékeket – és a képzelőerő működésbe lép. A ritmikusság és zene így a két agyféltekét egyszerre készteti aktivitásra, melynek következménye a beszéd és a harmonikus mozgás fejlődése, a szókincs bővülése.

A zeneiség gyökerei

A ritmikusság, dallam, egyforma hangok ismétlődése folyamatosan körülveszi az embert, valamint az emberi testben is jelen van. A ritmus és az ember elválaszthatatlan egységet alkot. Antropológiai vizsgálatok során arra a következtetésre jutottak, hogy az ember előbb kezdett el énekelni és táncolni, mint beszélni. A ma létező törzsi népek esetében is a közösségi programok alapja az ének, a tánc, a zenés rituálék.

Az emberi kommunikációban a hallásnak kiemelten fontos szerepe van. A hallás még a látásnál is megbízhatóbb képesség, mélyebb érzelmeket vált ki belőlünk és enyhíti az elválás, az elszigeteltség, a megsemmisüléstől való félelem szörnyű érzését.

A zene igen erős érzelmeket vált ki az emberből. Az éneklést, zenélést, ha szívből jön, az elsöprő öröm és felszabadulás érzése kísérheti. Fordítva is megtörténhet a dolog: ha valaki boldog, az öröm érzése éneklésre, dúdolgatásra készteti.

Hogyan működik az agyunk zenehallgatás közben?

Az emberek 95%-át a jobbkezesek teszik ki, az ő beszédfeldolgozó rendszerük a bal agyféltekben található (bal kezeseknél ez pont fordítva van). A zene érzékelése, feldolgozása mindig a jobb agyféltekben történik. Ez a terület azonban a dal szövegét csak az énekkel együtt képes megjegyezni, az ének nélküli szöveg visszaadására nem képes, hiszen az a bal agyféltek feladata, ahogy a ritmusazonosítási képesség is.

A kutatások tehát világosan bebizonyították, hogy a zene, ritmikus mondóka feldolgozásához és élvezéséhez egyértelműen a két agyféltek összehangolt működésére van szükség.

A zene és a mondókák fejlesztő hatása a gyermekekre

1. A pici babák agyi fejlődésében igen fontos szerepe van a mondókáknak, zenének. Minél több inger éri az agyukat, annál hamarabb és erőteljesebben indul be a fejlődés. A kisbabák fejében az élmények, tapasztalatok hatására kezdenek el kialakulni az idegi összeköttetések. Ezeken keresztül áramlanak később az információk, és minél több inger éri a babát, annál több ilyen összeköttetés fejlődik ki az agyában. Későbbi képességeit, intelligenciáját nagyban befolyásolhatja az, hogy hány ilyen idegi összeköttetés épült ki a kis fejében, baba korában.

2. A kicsik kommunikációs képességeinek fejlesztésében, így a társadalmi életükben is kiemelkedő szerepet játszik a későbbiekben. A gyermek akkor tud könnyen kapcsolatot létesíteni másokkal, ha jól ki tudja fejezni érzelmeit, beszéd közben helyesen alkalmazza a megtanult zenei eszközöket. Ezeket használva pontosan, színesen, érthető módon tudja másoknak közvetíteni az érzelmeit.

3. A mondókák megtanulása fejleszti a memorizálás képességét. A mondókák általában rövidek, egyedi hangzásuk, ritmusuk és ütemük van, így könnyebben megtanulhatóak, mint egy egyszerű, sima szöveg. Ahogy egyre több rövid mondókát tanul meg a gyermek, úgy fejlődik fokozatosan a memorizáló képessége, ez később az iskolában is hasznára lesz a hosszabb szövegek megjegyzésénél.

4. A mondókák, népies versikék kitűnően fejlesztik a gyerekek szókincsét is. Ahogy tanulják a nyelvet a kisebbek, gyakran a mondókákból vett szófordulatokat is elkezdik használni a beszédben. Később észlelik a különbséget is a beszélt nyelv és a mondókák népies világa között – egy idő után feltűnik nekik, hogy a mondókákban előfordulnak olyan kifejezések, szófordulatok, melyek a hétköznapi beszédben nem jelennek meg.

5. A zenei nevelés fejleszti a kreativitást. A Barkóczi-Pléh vizsgálatokban a kecskeméti Kodály-iskola tanulóit hasonlították össze a nem Kodály-módszerrel tanulókkal. Az éneket emelt óraszámban tanuló gyermekek kreatívabbá váltak, mint a „normál” tanrendű osztályokba járó, azaz keveset éneklő társaik. Olvasd el egy magyar óvónő tapasztalatait: A zene, mint az egyik legjobb kreativitást fejlesztő nevelő eszköz!

6. Okosabb lesz a gyerek, ha zenét tanul. A legfrissebb tudományos kísérletek bizonyítják, hogy a zenetanulás pozitív változásokat okoz az agyban és fejleszti a gyerekek mentális képességeit. Sőt: gyógyír lehet a diszlexiára is.

7. A zenetanulás javíthat a gyermekek nyelvi és az olvasási készségén. A Northwestern Egyetem kutatói szerint a zenetanulás az idegműködés serkentésével javíthatja a gyermekek iskolai összpontosítását és memóriáját. A friss tanulmány azt mutatta ki, hogy a heti öt vagy több zeneóra megakadályozza az olvasási teljesítmény romlását.

A zene és a mondókák használata a beszédtanulásban

A logopédiás kezelések során is találkozhatunk egyszerű mondókákkal, dalokkal, melyek szintén a fejlődést segítik elő játékos formában. A zene segíti a gyermekeket a beszédtanulásban is. A logopédusok által összeállított játékos fejlesztő gyakorlatok között például megtaláljuk az éneklést is egy kis csavarral: amikor egy magánhangzóval kell végigénekelni a kicsiknek az adott dalt.
Minden nyelvnek vannak zenei tulajdonságai, különböző érzelmeket fejezhetünk ki azáltal, ha eltérő dallamot adunk ugyanazoknak a szavaknak. Egy egyszerű kijelentést különböző hangsúllyal, dallammal előadva egészen más jelentést adhatunk az eredeti tartalomnak. Ezeket a különbségeket természetesen mindenki megérti, ám a kisgyerekeknek először meg kell tanulniuk – ezt mind a zenei különbségek felismerése és megjegyzése révén teszik.

A játék élménye

Az egy évesnél fiatalabb gyerekekre különösen fejlesztően hat a mondókák világa. Játékos formában ismerhetik meg a csodálatos anyanyelvet: az ismétlődő, monoton, ritmikus hangzást néhány élesen eltérő megszakítással felváltva mosolyt csalhatunk az arcukra – az ilyen hangsúlyos szófordulatok által a baba a meglepetés élményét éli át. Ha mindez vizuális élménnyel is párosul (pl. a kezünkkel mutogatjuk, amit mondunk, grimaszolunk, játékosan megcsipkedjük a babát, stb.), úgy igazán tartalmas szórakozással tudunk szolgálni gyermekünknek.

Óvodás- és kisiskolás korú gyermekeknél már összeköthetjük a mondókázást a rajzolással is - nézd meg ötletes, rajzoltató mondókagyűjteményünket!

Egy egyszerű mondókával, csupán testi eszközeinket használva felejthetetlen pillanatokat okozhatunk gyermekünknek. A szülők megnyugtató közelségében, ölükben ülve, mondókákat hallgatva olyan élményben lehet része a csöppségnek, melynek a drága, modern, fejlesztő játékok a nyomába sem érnek.

Kép: thedanw / Pixabay