Tunyogi Erzsébet korai fejlesztést végző pedagógustól, konduktortól, a játékterápia kidolgozójától és csapatától kaptuk az ajánlást Borihoz és szüleihez, Vikihez és Balázshoz, akik nem mindennapi történetük miatt sok párnak, családnak erőt és hitet adhatnak abban, hogy soha nem szabad feladni.

Honnan hallottatok Tunyogi Erzsébetről és a Tunyogi Pedagógiai Szakszolgálatról?

Miután a szülés után Borinál kiderült, hogy nagy a baj és korai fejlesztésre feltétlen szüksége lesz – kezdi Viki, az édesanya-, akkor a kórházban, ahol kezelték, dr. Princzkel Erzsébet, a PIC (Perinatális Intenzív Centrum) részlegvezető főorvos asszonya javasolta nekünk Erzsébetéket. Elmondta, hogy sok intézményt végigjárt, és ők a legjobbak, ezért őket ajánlja.

Mi történt pontosan Veletek?

Viki várandóssága gyakorlatilag zökkenőmentes volt - folytatja Balázs-, Bori időre érkezett, 38. hétre, nem volt semmi probléma. A szülés is nagyon gyorsan, komplikációmentesen lezajlott, három óra alatt. A szülés utáni APGAR értéke is maximális, 10/10-es volt kislányunknak (ez gyakorlatilag egy életrevalósági értéket mutat egy pontrendszer segítségével, ami arra szolgál, hogy pl.oxigénhiányos állapot következtében kialakult alacsonyabb érték esetén megállapíthassák, szükség van-e akár életmentő beavatkozásra a babánál – a szerk.). Az első kórházi napokban is minden rendben volt, nem volt semmilyen külső jele Bori agyvérzésének.

Három napos korában vettük észre, hogy integető mozgásokat végez mindkét kis kezével. Semmi tapasztalatunk nem volt, mert első gyermekünk, mégis furcsálltuk ezt. Ekkor már agyvérzése volt, amiből kialakult egy vérömleny és ez nyomhatta a mozgásközpontjáért felelős részt az agyában, ami ezeket a mozgásokat eredményezhette.

Vasárnap a reggeli viziten ahogy megnézték, feleségem szólt, hogy baj van – mondja Balázs -, és Borit már vitték is fel a PIC intenzív osztályára. Gyógyszerek segítségével nyugtatták, mert rohamokat véltek felfedezni rajta, és ez további agyi károsodást eredményezhetett volna nála. Tizenöt napig voltunk így az intenzív osztályon – veszi át a szót az anyuka-, ami után hazamehettünk. Ezt még ennyi idő után is nagyon nehéz felidézni.  

Mi volt a diagnózis?

Borinál nagy kiterjedésű agyvérzést diagnosztizáltak, melyet az ismételt MRI vizsgálat is megerősített. Nem kívánom senkinek ezt az érzést, amikor az elsőszülött gyermekéről ez kiderül – mondja Viki. Ekkor még csak valószínűsítették, hogy a mozgással és látással kapcsolatos területeket érintheti a sérülés, jelezték nekünk, ez csak akkor derül ki, amikor fejlődik. De a professzor úr megmondta, hogy ekkora léziónál a gyerekünk semmit nem fog tudni csinálni, se ülni, se semmire nem lesz képes. Professzor urat már az meglepetésként érte, hogy Bori nagyon ügyesen szopizik, gyakorlatilag két gyermeknek elég anyatejem volt. Erzsébeték később mondták is, hogy a gyermek és az én szervezetem is érezhette, hogy szüksége van az anyatejre, az idegrendszerére rendkívül jó hatással lehetett ez is.

Hogyan éltétek meg ezt a kezdeti sokkot párként?

Nagyon harmonikus kapcsolatunk van - mondja mosolyogva férjére nézve Viki -, én ma is Balázst választanám. Egy kapcsolatot egy ilyen helyzet vagy megerősít, vagy tönkretesz. Borira mi első perctől egészséges gyerekként tekintettünk. Főleg én vittem Borit Erzsébetékhez, és volt, hogy Balázs is eljött, Balázs szülei is nagyon sokat segítettek, e mellett rengeteg baráti, lelki támogatást is kaptunk, Erzsébetéktől is, ami ezen a nehéz helyzeten segített túllendülnünk.  

Miben kellett Borit fejleszteni?

Borinál  mozgásában komoly zavart láttunk – kezdi Tunyogi Erzsébet konduktor-, mind a négy végtagjára kiterjedő tónusfokozódást és nyaki-háti hypothoniát, jobb oldali túlsúllyal. Ezen kívül akár a fényterápiára, akár a hangterápiára első időben a figyelem tartóssága nagyon gyenge volt.

Szerencsére mindkét szülő a gyermekéhez minden percben úgy viszonyult, hogy az én gyermekem meggyógyul és most is egészséges. Olyan erősen volt motivált abban, hogy az Ő  gyermeke egészséges és  ez az erő segítette a "kemény" terápia elvégzésére és a hite, szeretete, amit a gyermek felé táplált. Azóta is visszahívom sokszor a szülőt, hogy támogassa a többi sorstársát – hallhatjuk a szakember státuszát a kezdeti időről. Végigcsináltuk Erzsébeték kiírt programsorozatát - folytatja Balázs -, nyomtatva megkaptuk, énekekkel, versekkel együtt az összes általuk javasolt gyakorlatot, feladatot, amelyekkel Borit otthon is fejleszthettük, közösen, minden nap.

Fotó: hin255/ FreeDigitalPhotos.net 

Boriék történetének 2. részét itt olvashatjátok: "Kisütött a nap!" - 2. rész - Tunyogi Erzsébeték újabb koraszülött sikertörténete