A CsaládiNet szakértői CsaládiNet Szolgáltatás Közvetítő Kalkulátorok Hírlevél feliratkozás
SZAKÉRTŐKMUNKAKÖZVETÍTŐKALKULÁTORBABA-MAMA HÍRLEVELEKFOGANTATÁSTERHESSÉGBABAGYEREKNEVELÉSTB, PÉNZÜGYEKÉLETMÓD, EGÉSZSÉGSZABADIDŐRECEPTEK

Gyermekvállalás nagyszülőkkel?

Családinet [cikkei] - 2011-08-17
A jelenlegi gazdasági viszonyok között nem minden fiatal házaspár engedheti meg magának az önálló háztartás kialakítását. Vannak, akiknek sikerül kilépni a szülői házból, megtehetik, hogy saját otthont alapítsanak. Akár még az albérletet is vállalják, csak függetlenül éljenek a szülőktől. Az önálló családalapítás, minden fiatal pár természetes igénye, nem feltételezi törvényszerűen a szülő és felnőtt gyermeke közötti megromlott kapcsolatot.
Gyermekvállalás nagyszülőkkel?

Számos fiatal pár attól teszi függővé a gyermekvállalást, hogy mikor tudnak önálló életet kezdeni. Felmerül a kérdés, hogy reális számítások szerint hány éven belül valósulhat ez meg. Nem csúsznak-e ki az időből az édesanyák?

Sok múlik azon, mennyire készítette fel a szülő a gyermekeit a családi életre, valóban képes-e elengedni a fiatalokat. Persze ez fordítva is igaz: Amennyiben a pár egyike nem tud elszakadni lelkileg a szüleitől, tönkre is mehet kapcsolatuk. Ha nem áll biztos alapokon a kapcsolat, nem elég önállóak, nem viselkednek eléggé éretten, felnőttként a fiatalok, akkor a leendő nagyszülőkkel nehéz lesz együttélni. Mindenbe bele fognak szólni, főként ha a fia feleségét, vagy a lánya férjét nem fogadja el az anyós (esetleg az após). Ilyenkor nem tanácsos gyermeket vállalni, amíg külön lakásba nem tud költözni a fiatal pár. Ha egy fedél alatt laknak is, de külön lakásban, akkor is napi konfliktusforrást jelentenek a találkozások, és mindenki igyekszik megkeseríteni a másik életét.

Ilyenkor lehet családterapeutához fordulni, a siker azonban nem garantált. Most jobb az új család alapítására koncentrálni a fiataloknak és nem az évtizedes konfliktusok rendezésére.

Nagyon lényeges, hogy a leendő szülőknek legyen világos elképzelésük a jövőjükről és ezt meg is tudják fogalmazni. A háztartás gazdálkodási részébe bele kell rázódni. A pénz beosztása, közüzemi számlák fizetése, lakásfelújítás, és egyéb teendők, kezdetben komoly számítási és logisztikai feladatot jelentenek majd. Nagyon fontos továbbá, hogy mindketten rendelkezzenek jövedelemmel, lehetőleg ne szoruljon az ifjú pár a szülők anyagi támogatására. Manapság sok lány nem járatos sem a főzésben, sem a takarításban, mivel szüleik mindent elvégeztek helyettük „hadd tanuljon a gyerek” címszóval. Ezeket, a hiányosságokat lehet pótolni, akár egy főzőtanfolyamon, akár az interneten keresgélve, hisz az is tele van receptekkel, de barátnőktől is lehet tanulni. A legjobb tanácsadó mégis a nagymama!

Fiatal szülők és nagyszülők együttélése akkor ideális, ha külön bejáratú, elkülönített háztartásban élnek. Mindenki rendben tartja a maga „körzetét”, fizeti a saját rezsijét, éli a megszokott életét. Amikor kell, a generációk természetesen segítenek egymásnak, szakítanak időt egymásra.

A közös háztartásnak, - vagyis amikor egy lakásban él két felnőtt generáció vagy három korosztály - rengeteg hátulütője van:

Ki mikor használja a konyhát, mindenki máshogy tart rendet, koradélután nem lehet zajongani, mert a nagyszülők alszanak, a nagyi esetleg bizalmatlanul méregeti kamasz unokájának barátait, és még sorolhatnánk. A lakás fenntartásának költségeiről is nehezen lehet megállapodni, hiszen az unokák és szüleik több gázt, vizet, áramot fogyasztanak. Esetleges támogatások, segélyek igénylésekor az egy főre eső jövedelmet az egy háztartásban élő személyek száma és azok jövedelmi viszonyai határozzák meg. Tegyük fel, a szülők egyike gyesen van, a nagyszülőknek pedig viszonylag magas a nyugdíja (esetleg még dolgoznak alkalmazottként vagy vállalkozóként). Hiába szorulna rá a család bizonyos kedvezményekre, támogatásokra nem fogják megkapni.

Az unokáknak joguk van nagyszüleikhez, ezért törekedni kell a folyamatos kapcsolattartásra a nagyszülőkkel. Ha elérhető közelségben, mondjuk egy városban, egy kerületben élnek, ez elég egyszerűen megoldható. Az aktívabb nagyik biztosan szívesen át is sétálnak, bicikliznek az unokákhoz, de a többiek is örömmel látják otthonukban gyermekeiket, unokáikat.

Nem ilyen egyszerű a helyzet, ha messze laknak a fiatalok és a nagyszülők egymástól. A vidéken élő nagymamák, nagypapák nehezen szoknák meg a városi életmódot, nem szívesen hagynák ott a házat, amelyben évtizedekig éltek, a barátoktól sem akarnak elszakadni. A fiatalok pedig inkább a városi létformától remélik egzisztenciájuk megalapozását. Ebben az esetben érdemes egész hétvégékre meglátogatni a nagyszülőket, vagy éppen vendégül látni őket. A nyári szünidő remek alkalom a gyerekeknek is, nagyszülőknek is (feltéve, hogy mindkét fél bírja és akarja), egy közös vakációzásra. Szerencsés esetben a nagyi kertes házban lakik, ami igazi paradicsom lehet egy városban élő gyermek számára. A szülők számára is kikapcsolódás, néhány nap a mamáéknál, de ha a nagyszülők vállalják a nyaraltatást, akkor egy kis magány is pihentető tud lenni a saját otthonunkban.

Egy másik tendencia is megfigyelhető: Fiatalok költöznek ki az aglomerációba, vagy vidékre, hogy újra felfedezzék a nyugodtabb, egészségesebb életforma előnyeit. Ezt a kihívást is érdemes megpróbálni, ha lehetősége van rá az ifjú párnak.

Szociológiai trendek

Az 50-es években született mai nagyszülők annak idején régimódinak, merevnek tartották saját nagyszüleiket, ezért inkább kerülték velük a szorosabb kontaktust. Mára alaposan megváltoztak az elképzelések. A nagyszülők és unokáik ebben a tekintetben sokkal közelebb kerültek egymáshoz, hasonló értékeket tartanak fontosnak.

Míg társadalmi szempontból a szülők feladata a közvetlen felelősség vállalása gyermekeikért, addig a nagyszülők inkább gondozói feladatokat látnak el. Azzal, hogy kisebb felelősség hárul rájuk, felszabadultabban tudnak foglalkozni unokáikkal. Egyre inkább tudatosodik bennük, hogy alapvetően a szülőké a nevelés reszortja, az övék pedig a gondoskodás, foglalkoztatás. A mai unokáknak olyan nagyszülőkre van szükségük, akik elegendő időt szánnak rájuk és megértik őket.

Unokák és nagyszülők kölcsönösen tanulnak egymástól

A nagymama, nagypapa örökíti át a családot összetartó rituálékat, hagyományokat. A gyermekek igenis kíváncsiak saját családjuknak és egyáltalán azoknak az időknek a történetére, amikor ők még nem éltek. Fontos, hogy az eddig tabu témák is előkerüljenek, pl. a zsidó családok üldöztetése, a kulák sorsok, kisebbségi hovatartozás.
A családi múlt ismerete erősíti a gyermekek identitástudatát, a nagyszülők azonosulását is segíti unokáikkal, hiszen felidézik saját gyermekkorukat, ifjúságukat.

A nagyszülők rendszeresen segítenek a házi feladat megoldásában, a lecke kikérdezésében. A nagymama beavatja a lányokat a háztartásvezetés titkaiba, a nagyapa pedig megismerteti a fiúkkal a barkácsolás, kertészkedés alapjait. Elviszi az unokákat múzeumokba, olvas nekik, rengeteg ismerethez juttatva ezzel őket. Az unokák pedig bevezetik nagyszüleiket a digitális technika fortélyaiba, a fényképezőgép, a mobiltelefon, a számítógép, az internet használatába.

A nagyszülők és unokák rendszeres és jó kapcsolata pozitív irányba befolyásolja a fiatalok idősekhez való viszonyát és hatással lesz az ő harmónikus családi életük kialakítására is. Kivételt képeznek ez alól azok a családok, ahol az idős hozzátartozók szellemileg súlyosan leépültek, vagy magatehetetlenek. Nem szerencsés, ha a gyermekek akaratlanul rendszeresen aktív résztvevői, vagy passzív szemlélői inkontinens, vagy demens nagyszüleik ápolásának. Lelkileg és fizikailag igen megterheli őket ez az állapot.

A nagyszülők rengeteget segíthetnek a fiatal szülőknek a gyermekgontdozásban, akár még a munkavállalást is megkönnyítik. Ehhez azonban nem szükséges az együttélés, egy ésszerű közelség azonban ajánlott.

Ha tudatosan úgy vállaltok gyermeket, hogy egy lakásban, vagy többgenerációs családi házban kezditek el a családalapítást, akkor ezt előtte alaposan át kell gondolni minden érintettnek, mi szól mellette, mi ellene.

Végezetül szeretnénk segíteni néhány szemponttal, melyek figyelembe vétele megkönnyítheti az együttélést:

  1. Mérjétek fel reálisan a nagyszülők egészségi állapotát, teljesítőképességét.
     
  2. Értessétek meg velük, hogy a nevelés elsődlegesen a ti feladatotok, de ők nagyon fontos támaszt jelentenek számotokra. Célszerű tudatosítani, hogy lényeges kérdésekben ti hozzátok meg a döntéseket.
     
  3. A nevelés alapelveit, kritériumait beszéljétek meg. (Itt gondolok az étkezési szokásokra, napirendre).
     
  4. A konfliktusokat soha ne a gyermekek előtt rendezzétek. A nagyszülők ne kérdőjelezzék meg a szülők kompetenciáját, nevelési elveit, inkább próbáljatok közös megoldást keresni az adott problémára.
     
  5. Amennyiben nagyon különböznek a ti nevelési elveitek szüleitekétől, mindkét fél próbálja megérteni a másik szempontjait, de ne próbáljátok „jobb belátásra bírni” egymást.   
     
  6. Igyekezzetek olyan légkört teremteni, hogy a nagyszülők örömüket leljék a gyermekeitekkel való foglalkozásban.
     
  7. Ne feledkezzetek meg róla, pótolhatatlan az a szeretet és bizalom, amelyben szüleitek részesítik gyermekeiteket.
     
  8. Gondoljatok arra, hogy egyszer ti is nagyszülők lesztek és akkor sok örömötök lesz az unokáitokban, jólesik majd gyermekeitek gondoskodása.

 

Fotó: www.foter.com

(A hozzászólások megjelenítéséhez jelentkezz be Facebookra!)
© 2004-2021 Családi Háló Közhasznú Alapítvány - minden jog fenntartva.
Ügynökségi értékesítési  képviselet: Adaptive Media
A szerkesztő ajánlja