Eszter története.

Nagyon szerelmesek voltunk egymásba

Danival már nagyon régóta együtt vagyunk. Van két gyerekünk is, Zalán 2 éves, Bogi pedig 4. Ő életem szerelme. A kapcsolatunk nagyon jól indult, igazán nagyon szerelmesek voltunk egymásba, nagy volt közöttünk az összhang, sosem veszekedtünk. Minden nyáron mentünk külföldre nyaralni.

Aztán amikor megszülettek a gyerekek, kevesebb idő jutott egymásra. Én ezt próbáltam megbeszélni vele, ő azt mondta, tudta, mivel jár mindez, és hogy dehogy haragszik, semmi gond, ha fáradt vagyok, neki az is tökéletes, ha csak odabújik mellém az ágyba. Szóval a szexuális életünk egy kicsit háttérbe szorult a gyerekek miatt. De igyekeztem meglepni őt néha, amikor késő este ért haza a munkából. És azt hitten, hogy értékeli is. Aztán ahogy nagyobbak lettek a gyerekek, szépen visszataláltunk egymáshoz. Már nem kellett felkelnem éjszakánként. 

Úgy éreztem, hogy minden rendben van közöttünk, éltük a mindennapokat, mint egy átlagos boldog család. Sokat foglalkozott a gyerekekkel is, reggel mindig ő vitte őket oviba és bölcsibe, délután pedig én mentem értük. 

A munkájára hivatkozott

De aztán megváltozott valami. Azt mondta, sok munkája van, folyton túlórázott, éjszaka vagy hajnalban jött haza, reggel pedig korán elment. A gyerekekre se volt annyi ideje, nem volt itthon fürdetésre és nem olvasott esti mesét sem, mint régen. 

Bevallom, az elején nem szóltam semmit. De aztán folyton elkésett a megbeszélt időpontokról is. Megígérte, hogy eljön az oviba a szüreti napra, de nem volt ott. Csak az én férjem nem volt ott. Megígérte, hogy elmegyünk színházba, de a munka miatt lemondta, a jegyeket el kellett adnom. Pedig már azt is leszerveztem, hogy a mama meg a papa vigyáz a kicsikre. Olyan is volt, hogy egy program kellős közepén kapott egy telefont és el kellett mennie. Aztán ez csak rosszabb lett. Üzleti napok, hétvégék, tárgyalások. Volt, hogy napokra elutazott és csak annyit mondott, munka, mennie kell, majd jön és szeret.

A gyerekek is nehezen élték meg, hogy az apukájuk nem tölt velük annyi időt, mint régen. Aztán már nálam is borult a bili. Elkezdtem vele veszekedni, megmondtam, hogy ez így nem jó, hogy előre megbeszélünk valamit, és ő nem képes odaérni időben. Felajánlottam, hogy elkísérjük őt az üzleti útjaira, hogy legalább a szállodában együtt lehessünk, de nem engedte. Nagyon-nagyon hárított és akkor gondoltam először azt, hogy itt valami bűzlik. Hogy valami vagy inkább VALAKi más is képben van. 

Sajnos nem tévedtem.
 

Nem is kellett sokáig nyomoznom, hamar kiderült az igazság

Amikor legközelebb megint azt mondta, hogy túlórázik éjjel, felhívtam a munkahelyét és ártatlanul azt mondtam, hogy a férjem itthon hagyta a telefonját, szóljanak neki, hogy jöjjön haza érte. A telefon túloldaláról pedig azt a választ kaptam, hogy a férjem ma be se ment dolgozni. Akkor rákérdeztem a múltkori üzleti útra, erre közölték, hogy a cég már évek óta nem szervez tárgyalásokat, üzleti utakat külföldre, de még belföldre sem. 

Megnéztem az ismerőseit, és megakadt a szemem valakin. Egy fiatal lány a cégnél. Rámentem az adatlapjára és megláttam őt és a férjemet egy képen. Ahogy ott pózoltak, azonnal felment bennem a pumpa. Az a kiscsaj átölelte a férjemet. Persze ez még nem jelent semmit. 

Ezután jött az, hogy muszáj volt belenéznem a telefonjába. Amikor elment fürdeni, gyorsan megnéztem. Rengeteg hívása volt attól a lánytól. Rámentem az üzeneteire, és szinte sokkot kaptam. Így puszi, úgy puszi, így szeretlek, úgy szeretlek... A sírás kerülgetett, de összeszedtem magam. 

Nem mondtam még neki semmit. Még nem. Át kell gondolnom, mit tegyek. 

Az én hibám? 

Először magamat hibáztattam. Biztos nem voltam neki elég jó, biztos valamit elrontottamm, azért ment félre.

Őszintén feltettem magamnak ezeket a kérdéseket: 

• Tisztelem-e a férjem?
• Dicsérem-e eleget? 
• Odaadó vagyok vele? 
• Milyen a szexuális életünk? Mikor kényeztettem őt utoljára? 
• Mikor kedveskedtem neki utoljára egy vacsorával vagy mással? 
• Mikor voltunk a gyerekek nélkül, kettesben valahol? 
• Változott valami kettőnk között? Ha igen, akkor mi? 
• Hogy bánok a férjemmel? Mennyit veszekszem vele? 
• Végighallgatom-e őt, szánok-e elég időt arra, hogy beszélgessünk? 
• Kedves vagyok vagy ideges? 
• Hiszek-e egyáltalán ebben a kapcsolatban? 

Bevallom, sokat gondolkoztam ezeken és rájöttem, hogy régebben sokkal több időt töltöttünk egymással. De a munka és a gyerekek telejesen felőröltek bennünket. Én úgy éreztem ugyan, hogy minden rendben, hiszen egy hangos szó nem volt kettőnk között, de lehet, hogy ő többre vágyott volna. Csak azt nem értem, miért nem mondta? Miért kellett egy másik nő mellett keresnie a boldogságot? 

Két választásom van

Úgy érzem, hogy most két dolgot tehetek: 

• vagy megpróbálom megmenteni a házasságunkat és ezért mindent megteszek,
• vagy most azonnal kiszállok belőle, mert ennél én is jobbat érdemelek. 

Egy biztos: bármelyik utat is választom, az biztos, hogy hosszú és fájdalmas út áll előttem. 

Hagyok magamnak egy kis időt, hogy átgondoljam, és a legjobb belátásom szerint fogok cselekedni. 

Végig kell gondolnom, mivel mit nyerhetek és mit veszíthetek. Nem szeretnék ház és pénz nélkül maradni két gyerekkel. De csak a gazdasági érdek miatt együtt maradni sem szeretnék. Ha pedig vissza akarom kapni a férjemet, akkor össze kell szednem magam. Nem tudom, mi lenne a jó megoldás. Rendezzek jelenetet? Buktassam le őket? 

Egy elkeseredett feleség

Indexkép: Depositphotos.com