Egy dologban szinte mindig biztosak lehetünk: szeptember első napján ellepik a közösségi oldalakat a tanévkezdéssel kapcsolatos poénok. Legtöbbjükön bulizó, pezsgőt bontó szülők táncolnak, miután leadták a gyerekeiket a suliban és az oviban.

Sokak arcára csalnak mosolyt ezek a videók, de amiben még biztosak lehetünk: hogy rengeteg olyan komment is születik alattuk, amikben az ilyen hozzáállású szülőket alázzák. Amióta létrejöttek a közösségi oldalak és a kommentelési lehetőség, bármin képesek vagyunk egymásnak ugrani, ha eltér a véleményünk, de nincs még egy olyan harcias ring a kommentszekcióban, mint ahol a szülők feszülnek egymásnak.

Erről a jelenségről született egy megható videó is, amit mi is bemutattunk korábban: 
Mindannyian szülők vagyunk - ne öljük egymást!

Az anyák túlterheltsége örök téma. Két teljes állásnak felel meg az anyaság - Neked mennyi időd van magadra egy nap?

Természetes, hogy néha elfáradunk. Besokallunk. Világgá menekülnénk, valami olyan helyre, ahol nem kell mindent nekünk megoldanunk, ahol nem történik hetente, naponta, vagy akár óránként valami megoldhatatlannak látszó konfliktus, amit el kell simítanunk. Ahol megihatjuk nyugodtan a reggeli kávénkat. Ahol nincs dackorszakos kicsi, vagy lobbanékony kamasz, aki éppen rajtunk tölti ki a benne dúló feszültséget.

Egyes pszichológusok szerint minden anyának el kellene mennie egy évben 4-5 napra egyedül, hogy egy kicsit kiengedhesse a fáradt gőzt és feltöltődhessen… a megfeszített tempót, a 24 órás készenlétet, a szünet nélküli robotolást - amikor gyereket nevelünk, minden családi ügyet intézünk, észben tartunk, háztartást vezetünk, főzünk, mosunk, takarítunk, de még éjjel sem tudunk pihenni, mert óránként kel fel a család legkisebb tagja - ugyanis nem lehet sokáig bírni következmények nélkül. Ne várd meg, amíg a tested térdre kényszerít!

Ha mindig másokat helyezünk előtérbe, soha nem foglalkozunk a saját igényeinkkel, hamar utólérhet minket a szülői kiégés, ami komoly egészségügyi és akár mentális problémákhoz is vezethet.

Boldog gyereket csak boldog szülő tud nevelni

Amellett, hogy tönkretesszük magunkat, még pont az ellenkezőjét is érjük el annak, ami a célunk volt. Azért akarunk 150%-on teljesíteni, hogy a gyerekeink jól boldoguljanak, hogy a családunk optimálisan működjön, hogy mindenkinek mindene meglegyen, amire szüksége van. De épp a lényegről feledkezünk meg: magunkról. A család összetartója és mozgatórugója az anya, akinek hangulata mindenki életét befolyásolja. Ha az anya jól van, a gyerek is jól van. Boldog gyereket csak boldog anya tud nevelni - figyelmeztetett oly sokszor Vekerdy Tamás is.

Arról se feledkezzünk meg, hogy van, akinek könnyebb, másnak ezerszer nehezebb a helyzete. Elmondhatatlan a különbség egy rossz alvó, és egy, az éjszakát átalvó baba között. Egy nyugodtabb és egy hiperaktív gyerek között. Egy csendesebb gyerek, és egy igazi rosszcsont között, aki úgy szeretne magának több figyelmet kiharcolni, hogy mindenhol megpróbál bajt keverni - mert ilyen is van. Kamasz és kamasz között is óriási különbség lehet, míg az egyik szülő megússza az egész serdülőkort egy kis flegmasággal és néhány kisebb lázadással, addig a másiknak sokkal súlyosabb, helyzetekkel kell megküzdenie, amikben talán még életveszélybe is kerülhet a gyermeke.

Arról már ne is beszéljünk, amikor nagyobb a család: legendák keringenek olyan édesanyákról is, akik egyszerre küzdenek meg egy dackorszakos kicsivel és egy lázadó kamasszal, mindezt egy kapuzárási pánikos férj koronázza meg.

Az sem mindegy, hogy mi milyen alapállapotban vagyunk. Egy asperger-szindrómás édesanya küzdelmei például elképzelhetetlenek egy kiegyensúlyozottabb szülő számára.

Össze sem lehet hasonlítani az anyák helyzetét, és sosem tudhatjuk kívülről, hogy a másiknak milyen nehéz csaták jutnak - de egy biztos, egyikünknek sem olyan egyszerű.

Ne érezz bűntudatot, ha fellélegzel, amikor elkezdődik a tanév. Ne törődj azzal, ha mások lenéznek miatta! Nevessünk inkább az ilyen posztokon, és ne vegyük őket túl komolyan.

Ha pedig a “másik oldalon állsz”, ne bántsd a másikat, ha te kisírt szemmel búcsúztál ma reggel a kicsitől. Nem tudhatod, hogy ő min ment keresztül egész nyáron!

Az, ha örülünk egy kis szabadságnak - legalább napi pár órányinak -, egyáltalán nem azt jelenti, hogy rossz anyák vagyunk! Egy bulizós szülős videó megosztása még távolról sem utal arra, hogy ne szeretnénk a gyerekeinket.

Csak annyit jelent, hogy mint minden embernek, nekünk is életbevágóan fontos, hogy pihenhessünk néha. A legrosszabb, amit ezután tehetünk, ha még ezt az érzést is elnyomjuk magunkban a kritizálók miatt - ez elfojtás ugyanis szintén komoly problémákat hozhat magával…

Indexkép: Depositphotos.com

betöltés...