Ha kíváncsi vagy a teljes beszélgetésre, nézd meg podcast adásunkat!

A videón belül az alábbi témák itt érhetők el: 
 

• 00:40 - Ki az érzelmileg elhanyagoló szülő? 
• 06:00 - Az érzelmi elhanyagolás mögött meghúzódó okok
• 10:30 - A sírás a babák egyetlen kommunikációs formája
• 11:47 - Társfüggőség, alárendeltség: mindent megtesz azért, hogy szeressék
• 14:35 - A kamaszkor feladata: kritizálni a szülőket, leválás kezdete
• 20:13 - Az érzelmi elhanyagolás egyéb következményei 

Ki az érzelmileg elhanyagoló szülő? 

Olyan szülő, aki valamilyen oknál fogva nem képes minőségi időt tölteni a gyermekével. Képtelen figyelni rá, és nem tudja megfelelően kielégíteni a szükségleteit, igényeit. 

Az érzelmileg elhanyagoló szülő általában nem tartja olyan fontosnak a gyermeke igényeit, és sok esetben úgy érzi, hogy ő igenis eleget törődik vele. Bár nem feltétlenül tudatos az érzelmi elhanyagolás, attól még minden esetben súlyos következményei lehetnek.

Az érzelmi elhanyagolás mögött meghúzódó okok

Gyarati Rita pszichológus azt mondja, a szülőket megzavarhatja a túl sok információ is. 

"A telefonnyomkodás nagyon jó, de olyan mennyiségű inger ér három máspodperc alatt, annyi hírt tudok meg, hogy fel se tudom dolgozni. Eközben ott van a gyerekem és sír, én meg csak állok, hogy most itt mit kell csinálni."

Pedig a szakember szerint fontos, hogy az édesanya hallgasson önmagára és a gyerekével való kapcsolatára, hogy érezze a gyereke igényeit, merjen bízni magában és az ösztöneiben. Egyszerűen csak hagyni kell, hogy a kisbabánk vigyen minket valamilyen irányba. 

Hiszen a gyerekek tükröt tartanak nekünk. És mi is formálódunk ezáltal, fejlődik a személyiségünk.

Egy türelmetlen anyát például türelemre taníthat a gyermeke. 

A pszichológus szerint az érzelmi elhanyagolás sokszor nem is tudatos. 

A szülők beleeshetnek abba a hibába, hogy: 

• túl sok az információ
• túl sok az egymásnak ellentmondó tanács. Például: vedd fel, hogy érezze a törődést, ne vedd fel, mert hozzászokik és csak úgy fogod tudni elaltatni. 
• belefáradnak a mindennapokba és inkább úgy döntenek, hogy most egy kicsit kiszállnak, nem foglalkoznak a gyerekkel
   

A sírás a babák egyetlen kommunikációs formája

Egy kisbaba 0-1 éves kora között tanulja meg azt, hogy a világ hogy reagál rá. 

A sírás a kicsik egyedüli kommunikációja, ezzel tudnak jelezni, közvetíteni. A babák másképp sírnak, ha éhesek vagy ha fáradtak, ha fáj a hasuk, stb. Az anyukák hamar rá szoktak hangolódni a babájukra, és könnyen meg tudják különböztetni az egyes sírásfajtákat.

Ha azonban az édesanya nem reagál a baba jelzéseire, akkor abból a kicsi csak azt fogja megtanulni, hogy ez egy olyan világ, ahol nem számít, hogy ő mit érez, vagy hogy mire van szüksége. 

"Van valami bajom, ezt próbálom kommunikálni a világ felé, és a világ nem reagál rá. Ha érzelmi elhanyagolásról beszélünk, az egy huzamosabb dolog, az nem azt jelenti, hogy egyszer fáradtabb vagyok. Hanem folyamatosan nem figyelek."
 

Társfüggőség, alárendeltség: az elhanyagolt gyerek mindent megtesz azért, hogy szeressék

Az érzelmi elhanyagoltság nemcsak azt jelenti, hogy nem veszem fel a babát, ha sír, hanem más területeken is megnyilvánulhat, páldául: 

• nem adok neki enni,
• nem iratom be az iskolába, mert minek,
• nem adatom be a kötelező oltásokat. 

Az érzelmi elhanyagoltság az egész életünkön nyomot hagy. 

"Ha egy gyerek azt érzi, hogy nem fontos, nem reagál rá a környezete, akkor ez a későbbiekben valóban lehet az alapja annak, hogy ő mindenhol alárendelődik. Hogy esetleg társfüggő lesz. Hogy mindent megtesz azért, hogy őt szeressék, mert nem érezte azt, hogy alapvetően úgy ahogy ő önmagában létezik, a hibáival együtt, egy szerethető ember."

Az érzelmi elhanyagolás egyéb következményei: 
 

• fejlődési problémák: csecsemőkorban hátráltatja a fejlődést és kötődési problémák is jelentkezhetnek
• negatív önkép: alacsony lesz az önbizalma, mindig a párjától fogja várni a pozitív visszacsatolást, hatalmas terhet ró ezzel a környezetére
• hajlamos lehet a depresszióra
• nehezen barátkozik, nem képes megnyílni másoknak
• mérgező kapcsolatai lehetnek
• úgy érezheti, hogy az ő érzései, gondolatai nem fontosak, ezért nem is beszél róluk senkinek
• közömbössé, érzéketlenné válhat
• poszttraumás stressz szindróma alakulhat ki nála

Vannak olyan esetek, amikre azt mondja a pszichológia, hogy többet árt, ha kapcsolatban marad a szüleivel, mint használ. De a szakember azt javasolja, hogy akinek ilyen problémái vannak, mindenképp menjen el terápiára.