Mi van, ha úgy érzem, hogy már nem szeretem a párom?

Egy házasságban érzelmi hullámvasúton közlekedünk. Hol közelebb, hol távolabb érezzük magunkat egymáshoz. Jó esetben több a közelebbi időszak és nem tart sokáig, amíg épp távolabb érezzük magunkat a másiktól. Egy biztos! Rajtunk, kettőnkön múlik, hogy mennyire figyelünk oda egymásra... arra, hogy folyamatosan kimutassuk a párunk felé a szeretetünket. Tudom, kicsi gyerekek, meg stresszes munkahely, meg beteg anyuka, stb... Ha ezek miatt elfelejtünk egymásra odafigyelni, akkor kezdődnek a bajok. 

Ilyenkor eljuthatunk oda, hogy már nem érezzük azt a tüzet, azt az örömgombócot a gyomrunkban, mikor csörren a zárban a kulcs, amikor meglátjuk a telefon kijelzőjén a nevét. Ilyenkor azt gondoljuk, hogy elmúlt a szerelem. Hogy tudnám kimutatni, ha nem érzem?
Hamis tézis, hogy csupán egyirányú utca, ahogy az érzelmeink irányítják a cselekedeteinket. Ez fordítva ugyanígy működik (itt persze nem szélsőséges esetekről írok, hogy bántalmazó kapcsolat, meg szenvedélybetegség, meg agresszió, hanem simán az eltávolodás a hétköznapokban). Tehát az érzelmek és a cselekvés kapcsolata kétirányú.

Leírok egy saját példát erre:

Emlékszem, amikor a kisfiam olyan 1,5-2 éves volt és úgy éreztem, hogy csupa olyan dolgot csinál, mintha direkt engem akarna bosszantani. Ezért sokszor már reggel gyomorgörccsel a hasamban ébredtem, mondván; már megint mi vár rám? Az az ijesztő érzésem támadt, hogy lehet, jobban kéne szeretnem. De hogyan, amikor állandóan csak bosszant? Így aztán esténként, mikor elaludt bejártam a szobájába nézni azt az ártatlan békés szép kisfiút és töltődtem szeretettel iránta. Egy idő után már napközben is kezdtem újra észrevenni azokat a pillanatokat, amikor szerethetőnek mutatta magát. Egy idő után kijöttünk ebből a gödörből és ezt biztos ő is érezte, mert valahogy elmúlt ez az időszak is.

Mit tehetünk annak érdekében, hogy újra közelebb érezzük magunkat a párunkhoz?

Mit tehet egy szülő, ha a gyereke rosszalkodik, vagy kifejezetten gonosznak tűnik? Gondoljunk csak bele a kamaszkorú gyerekek tüskés időszakába. Az ő szűrét se tettük ki, mondván elmúlt a szeretet. Mindig újra és újra visszaépítjük. Megöleljük, szeretettel vesszük körül és egy idő után visszaáll a kölcsönös kötődés. Ezek a tettek bennünk is elindítanak egy kötődést és a párunkban is. Őt nyilván nem ölbe vesszük, mint a gyermekünket, hanem olyan kedves gesztusokat teszünk, amiről tudjuk, hogy érzi belőle a szeretetünket.

!! MERT BIZONY,  A SZERETET AKTÍV CSELEKVÉSSEL IS ELŐHOZHATÓ, FELÉLESZTHETŐ !!
 

Visszatérve a korábbi példára…

Ha minden esetben, amikor eltávolodunk egymástól megszakítjuk a kapcsolatot és állandóan a mindent elsöprő szerelem érzését keressük, a végén egyedül maradhatunk. Hiszen ez az érzés egy következő kapcsolatban is átalakul, vagy eltávolodásba torkollik, ha nem tanuljuk meg, hogyan tudunk tenni ez ellen.

Néhány ötlet, amit bevethetünk ilyenkor, mikor ráeszmélünk, hogy egyre nagyobb a távolság közöttünk:

• Reggel, mikor elmegy munkába kérdezzünk rá, milyen napja lesz!
• Mikor hazaér este, kérdezzük meg, hogy sikerült, amit reggel mondott, vagy egyáltalán, milyen volt a napja?
• Csak úgy menjünk oda hozzá egy ölelésre. Ez tartson legalább 20 mp-ig!
• Amikor együtt megyünk valahova, igenis, fogjuk meg a kezét, vagy karoljunk belé!

Még nagyon sok hasonló tippet kaphatsz a 30 ötlet 30 napra, hogy felpezsdítsd a házasságod e-book-ból…

Tegyük ezt akkor is, ha a párunkról – látszólag – lepattan a figyelmünk, akkor is ha nem esik olyan jól! Kitartással fogjuk tudni elindítani újra a közeledést egymás felé. Gondoljunk ilyenkor a példára, amit a gyerekeinkről írtam és a célra, hogy azért tesszük, hogy újra közelebb kerüljünk egymáshoz!

Természetesen nem azt akarom mondani ezzel a cikkel, hogy ez minden esetben működni fog. De érdemes megpróbálni, mielőtt valami visszafordíthatatlan döntésre juttok!

Kiemelt kép: People photo created by wayhomestudio - www.freepik.com