Sorai bizonyára sok anyának lesznek ismerősek, néhányan talán el is mosolyodnak a ráeszméléstől, hogy „Igen, pont ez a helyzet nálam is!” Anastasia azonban leszögezi: a helyzetben semmi vicces nincsen. 

„Nem sokkal a fiam születése után úgy éreztem, láthatatlanná váltam.

Egy nap kivettem az egyik fülbevalómat. Noha mindenki, aki ismer, tudja, hogy nem szokásom fél pár fülbevalóval járni, hét hónapba telt, amíg valaki észrevette, mi történt.

Hét hónapig jártam úgy az emberek között, hogy senki nem nézett egyenesen az arcomba, hogy ezt észrevegye. Ez bebizonyította számomra, hogy egy anya kettő, kétévesnél fiatalabb kisgyerekkel, aki „csak otthon van”, „nem dolgozik”, az láthatatlan. Nem csak a külvilág számára (akik talán észrevették, és kíváncsiak is voltak, miért csak az egyik fülemben van fülbevaló), hanem a családja, a barátai és talán saját maga számára is.

A telefonos beszélgetéseim (már amikor sikerül összehoznom egyet) a családdal és a barátokkal valahogy így hangzanak: „Hogy vannak a gyerekeid? Hogy van a férjed?” Ezután a beszélgetés halad a maga irányába. Nagyon ritkán kérdezi meg bárki, hogy én hogy vagyok. Valószínűleg azt gondolják, hogy ha azok az emberek, akikre gondot viselek, jól vannak, velem is minden rendben kell, hogy legyen.

Ebben a hét hónapban rájöttem, hogy nem szeretnék láthatatlan lenni se mások, se saját magam számára. Nehéz helyzet, amikor korábban az egész identitásodat a munkád határozta meg, a karrier, amit felépítettél, hogy honnan jöttél és hová tartasz. Nehéz ebből a tudatállapotból anya-üzemmódba kapcsolni. Úgy szeretni, hogy mindenestül csak adsz, de nem hagyni, hogy a szerep felőröljön.

Hogy megtaláljam magamat, rá kell jönnöm, hogy előttem más anyák hogyan léptek tovább ebből a helyzetből. Engedjük, hogy a kötelék, ami minket, anyákat összefűz, elég erős legyen ahhoz, hogy megtartsa azt, aki elesik!

Ezt a posztot azért írtam, hogy elmondjam: ha ma túlterheltnek vagy láthatatlannak érzed magad, esetleg úgy érzed, nem számítasz, nincs igazad. Fontos vagy, és minden bizonnyal te vagy a fogaskerék, ami biztosítja, hogy minden simán menjen. Dolgozz továbbra is jól, és ha ezen a héten más nem mondaná, tudd, hogy felbecsülhetetlenül értékes vagy a munkádban, amit végzel, és az áldozatod nem marad észrevétlen.”

Fotó: MianShahzadRaza / pixabay