A társfüggőség kifejezés az 1970-es években jelent meg először a pszichológiában, és eredetileg olyan személyt jellemeztek így, akinek az életére kihatott, hogy kapcsolatban állt egy kémiai függésben szenvedő személlyel. A leggyakoribb formájában az alkoholisták gyerekeit, hozzátartozóit nevezték társfüggőnek, mert ők egészségtelen alkalmazkodási mintákat fejlesztettek ki a függő személlyel való együttélés során. Az ő életük azért fordul fel fenekestől, mert elkötelezett kapcsolatban élnek/éltek együtt egy alkoholistával. A társfüggőség fogalma azóta kiszélesedett, és közös nevezőnek tűnik, hogy az érintett zavart, szükséget szenvedő vagy függő emberekkel kerül kapcsolatba.

Ennél is fontosabb ismérv azonban, hogy a családban olyan ki nem mondott szabályok vannak, amelyek tiltják a gondok szabad megvitatását, az érzések nyílt kifejezését, vagy az olyan józan elvárásokat, mint hogy emberiek, sebezhetők, esendők legyünk. A családban tilos az egészséges önzés, a játékosság, az életöröm, és egyáltalán mindenféle változás, ami felboríthatná a család ingatag lélekvesztőjét. A fenti szabályok általában jellemzőek azokra a családokra, ahol alkoholista vagy bármilyen más szenvedélybeteg él, de más családokban is felüthetik a fejüket.
 

A társfüggő jellemzői

Társfüggő az a személy, aki engedi, hogy hasson rá egy másik ember viselkedése, és aki rögeszmésen uralni kívánja ezt a valakit. A másik ember lehet gyerek, felnőtt, szerető, házastárs, szülő, nagyszülő. Bár nincs két egyforma társfüggő, de ha szóba elegyednek egymással, érteni fogják, hogy miről beszél a másik. Fontos megérteni, hogy az alábbi leírás nem ítélethalmaz, és nem jelenti azt, hogy alacsonyabb rendűek vagy rosszul sikerült alakok lennének! Egyszerűen csak megsebződtek gyerekkorukban, és bármennyire is ők szeretnének másokon segíteni, nekik van szükségük segítségre. Ezt persze a legritkább esetben szokták elismerni.
 

Imád gondoskodni másokról

A társfüggő felelősnek érzi magát másokért, és rettentően szorong, bűntudata van, amikor másoknak gondjai támadnak. Szinte rögeszmésen szükségét érzi, hogy segítsen a bajba jutottnak. Kéretlenül ad tanácsot, javaslatokkal bombázza a másikat, és pontosan tudja, hogy mire van szüksége az embertársának. Folyton mások kedvében jár, ahelyett, hogy magával törődne. Valójában fogalma sincs arról, hogy neki magának mire lenne szüksége, vagy ha mégis, meggyőzi magát, hogy mindez nem is olyan fontos.

Ugyanakkor, ha megbántják, akkor úgy érzi, hogy kihasználják, szomorú, mert egész életében csak adott, és nem kapott semmit cserébe. A lelke mélyén azt hiszi, hogy mások felelősek az életéért. Így aztán másokat okol szorult helyzetéért, a benne kialakuló rossz érzésekért. Úgy gondolja, hogy a környezete a hibás, ha ő rosszul van.
 

Rögeszméje mások irányítása

Folyvást mások miatt aggódik, az ő problémáikon gondolkodik, szorong. Úgy véli, hogy tudja, másoknak mi lenne a legjobb, hogyan kellene történnie a dolgoknak, miként kéne embertársainak viselkednie. Így aztán mindent el is követ, hogy irányítson másokat. A kontroll érdekében lelkiismeretlenül bevet minden eszközt: gyámoltalanságával bűntudatot kelt, betegséget színlel, hízeleg, fenyeget, fondorkodik, könyörög, hazudozik, csak az történjen, amit ő szeretne. Nem ismer nemet, és hihetetlenül dühös lesz, ha nem a szájíze szerint alakulnak a dolgok.

Mindezt nem azért teszi, mert diktátornak született, hanem mert rettentően fenyegetve érzi magát, őrülten szorong, ha a dolgok szerinte veszélyes irányba fordulnak. Ő a szeretet nevében zsarnokoskodik, és „csak segíteni akar”.
 

Odabent gyámoltalan kisgyerekek

Mivel a társfüggők általában diszfunkcionális családból származnak, nagyon komoly önbizalom- és önbecsüléshiánnyal küzdenek. Egy társfüggő odabent egy ijedt, kétségbeesett, nyűgös kisgyerek, aki kétségbeesetten vágyik a szeretetre. Azt hiszi, hogy őt nem lehet szeretni, magát okolja mindenért, bűntudatot érez, amikor a saját szükségleteire időt vagy pénzt szán. Bármi történik, magát okolja érte, de ha valaki bírálni kezdi, éktelenül dühös lesz, védekezni kezd, tagad, és másokat kezd el hibáztatni. Elképesztően fél a magánytól, ezért van folyton szüksége arra, hogy másokról gondoskodjon. Innen ered a másoktól való függősége.
Persze, az embernek szüksége van társra, barátokra, szeretetre, elismerésre. Ezek normális vágyak. Csakhogy a társfüggőnek erre égető szüksége van. Úgy érzi, hogy ha nincs mellette valaki, akkor abba belehal.
Ebből a függésből fakad, hogy szinte bármivel kiegyezik. Olyan társat választ, aki nem törődik a vágyaival, durván beszél vele. A bántalmazást is eltűri, csak nehogy egyedül maradjon. Nagyon-nagyon fél attól, hogy elhagyják, ezért aztán mindent eltűr – annak ellenére, hogy folyamatosan panaszkodik, vádol és irányítani próbál, mégsem szakítja meg a kapcsolatot.
 

Merre van a megoldás?

Az első és legfontosabb lépés, hogy egy társfüggő felismerje, hogy valóban társfüggő, nem pedig egy jótét lélek, aki mindenkinek jót akar. Ha ez meg is történik, még mindig nem könnyű rávenni, hogy keressen segítséget, mert elhiteti magával, hogy nem is olyan nagy a baj, ő ezt bírja, különben sem jár neki jobb. Pedig ha nem keres időben segítséget, nagyobb lesz a baj: jöhet a depresszió, komoly érzelmi és testi betegségek, esetleg maga is függő lesz.

A legjobb megoldás, ha keres egy pszichológust vagy terapeutát, és rendszeresen eljár hozzá. A társfüggőség „gyógyítása” nem megy két perc alatt, számítani lehet arra, hogy hosszabb munka, erre rá kell szánni az időt, pénzt.
De segítséget jelenthet az Anonim Alkoholistákéhoz hasonló két csoport is: a CoDA vagy az ACA. Az előbbi a Névtelen Társ- és Kapcsolati Függők Csoportja, az utóbbi pedig az Alkoholisták Felnőtt Gyermekei csoport. Mindkét csoportban a csoporttagok támogatják egymást a felépülés útján, hogy újra megtanulják szeretni magukat. A csoportokon való részvétel ingyenes, adományt elfogadnak.
 

Segíts magadon!

A kilábalóban lévő társfüggőnek alapjaiban kell átalakítania a gondolkodását és a viselkedését. Talán a legfontosabb dolog a másoktól való megfelelő távolság beállítása.
Mivel a legtöbb társfüggő erősen kötődik a környezetéhez, és ez a törődés gyakran rögeszmés irányítássá válik, meg kell tanulniuk elengedni dolgokat. A megfelelő távolságtartás kiindulópontja, hogy a társfüggő megérti és elfogadja, hogy mindenki saját magáért felelős, hogy nem oldhatunk meg olyan problémákat, amelyek kívül esnek az illetékességi körünkön. Ha valaki bajt kavart, hagyni kell, hogy elvigye a balhét, viselje a következményeket. Meg kell tanulnia szabadságot adni a másiknak arra, hogy hibázzon, és felelősséget vállaljon magáért.
Érthető, hogy sokan közülük joggal aggódnak valamelyik szerettükért, akik valószínűleg tényleg tönkreteszik magukat, a családjukat. A társfüggőnek azt kellene megértenie, hogy ha megfeszül sem fog tudni tenni semmit azért, hogy másként legyen. Megfontolandó a következő mondat: „Nem te okoztad, nem te irányítod, és nem is te fogod meggyógyítani”.

Fontos az is, hogy megértse: merő illúzió, hogy bárkit irányíthat. Éppúgy nincs hatása az alkoholista társára, mint ahogy nem tudja befolyásolni mások érzéseit, gondolatait, választásait sem. El kell fogadnia, hogy az emberek azt teszik, amit tenni akarnak, és csakis és kizárólag akkor változnak meg, ha belül készen állnak a változásra. Nem változtathatunk meg senkit!
Sajnos, néha nehéz beletörődni ebbe, kivált, ha valaki, akit szeretünk, kárt tesz magában vagy a családjában. A jó hír viszont az, hogy az egyetlen ember, akit jogunk van irányítani, mi magunk vagyunk. Mindig van lehetőségünk másként gondolkodni, reagálni, cselekedni. És a cselekedeteink óhatatlanul kihatnak a környezetünkre. Továbbá mindig van lehetőségünk arra, hogy mások igényeinek kéretlen kiszolgálása helyett felfedezzük a saját szükségleteinket, és elkezdjünk magunkkal törődni: mások élete helyett a sajátunkat élni. Ez egy sokkal izgalmasabb és örömtelibb kaland, mint megpróbálni folyton másokat irányítani!

Fotó: Francesco/flickr

betöltés...