És valóban… Számtalanszor futok bele olyan beszélgetésekbe, melyek így kezdődnek: „Hallottad, xy és a z válnak.” Olykor szomorú, máskor viharos válások szemtanúi lehetünk életünk folyamán. Talán a környezetünkben zajló emberi kapcsolatokat szemlélve, néha rápillantunk saját párkapcsolatunkra is, és elmerengünk, hogy vajon az övék mitől lett azzá, ami. Vélünk okokat, hibákat felfedezni, és jó esetben mindkét fél meghallgattatik (amennyiben a barátainkról van szó). Kívülállóként számomra mindig a pártatlanság, amit előnyben részesítek, mert végső soron nem látunk bele azokba a mintákba, sérülésekbe, melyek egy kapcsolat felbomlásához vezetnek. Az azonban megfigyelhető, hogy egy baráti pár válása esetén, sokan a választás szükségszerűségét érzik, mert úgy gondolják, hogy ezzel segítenek a legtöbbet, a számukra kedvesebb félnek.

Az érintettek hatalmas krízisen mennek át még akkor is, ha a kezdeti heves vitákat felváltják a kompromisszumra törekvő beszélgetések. Persze mindig van egy elhagyó, és egy elhagyott a történetben. Az egyiknek mindig jobban fáj, hiszen olyan veszteség érte, melyre talán nem is számított. Egy érzelmi hullámvasút veszi kezdetét, mely az érzelmek széles spektrumát, kérdések sokaságát, megoldásra váró feladatok tucatjait kínálja útravalóul. A kifosztottság, a bűntudat, a jövőtől való félelmek, a biztonság, a közös jövő elvesztése mellet a szégyen, a harag, a gyűlölet mind része az utazásnak. Munkám során találkoztam olyan emberrel, aki úgy nyilatkozott a válásának lezajlása után, hogy ”Utáltam azt az embert, akivé a házasságom, majd a válásom tett. Szégyelltem azt a sértett, gyűlölködő, megkeseredett, erőtlen, becsapott valakit, aki akkor voltam.”

De találhatunk az elhagyók táborához tartozók közt is bőven bűntudattól, haragtól szenvedőt. Mindkét fél, és ha gyermekek is vannak, megszenvedik a folyamatot. Természetesen, ha a pár esélyt lát arra, hogy rendezzék a kapcsolatukat, érdemes mindent megtenni azért, hogy harmonikusabbá váljon, de amennyiben továbbra is az a meggyőződésük, hogy a boldogságot valahol máshol találják, eredjenek utána. 

A szülők lelkiállapota napi szinten kihat a gyermek testi, lelki fejlődésére, ezért a magam részéről nem minden esetben értek egyet azzal, a mondattal, hogy ”De a gyerekek miatt együtt kell maradnunk”. Nem kell. Egy gyermeknek sokkal fontosabb, hogy az édesanya, és az édesapa egy boldog, kiegyensúlyozott, idővel mosolyogni tudó vidám szülővé váljon. Azért írtam, hogy idővel, mert ez valószínű, hogy nem máról holnapra következik be.
 

A válás szakaszait a szakirodalomban különféleképen írják le:
 

1. A válási döntést megelőző szakasz, fokozódó feszültség, növekvő elégedetlenség.
2. A döntés szakasza.
3. Az egyezkedés.
4. Egyensúly kialakulása, az új életszakasz kezdete.

A veszteséget, ami a válás miatt ért bennünket, el kell fogadnunk, fel kell dolgoznunk. Hasonlóképpen, mint egy szerettünk elvesztésénél, itt is találkozunk a gyásszal, melynek fázisain végig kell mennünk annak érdekében, hogy az új, és talán szebb jövő ígéretét észre tudjuk venni. És van még valami, amiről érdemes beszélni, mely szintén a lezáráshoz kapcsolódik, jelen esetben ezen életszakaszéhoz. Nevezhetnénk számvetésnek, összegzésnek, hiszen pontosan erről van szó. Újra emlékezni a szépre, a kezdetekre, a fájó dolgokra, a sebekre, melyeket szereztünk. A lehető legnagyobb őszinteséggel, egy távolibb nézőpontból érdemes nagyító alá vennünk a kapcsolatot, hiszen a jövőnkre nézve tanulságos felfedezéseket tehetünk. Egy krízis, egy válás, mindig magába rejti a fejlődés lehetőségét is, hiszen a kapcsolataink tükrében megláthatjuk azokat a hiányosságokat, személyiséghibákat, csúsztatásokat, és félelmeket, melyeken érdemes dolgoznunk. Sajnos a legtöbben nem látják a lehetőséget, pedig ha a mindent beborító harag mögé tekintünk, megláthatjuk a félelmeinket, melyek az elvesztett szeretetre emlékeztetnek minket. A harag a válások tekintetében egy igen ravasz érzelem, hiszen jobb haragudni, mint fájni, sebzettnek lenni, ezért jó kis vargabetű lesz párunk gyűlölése történetünkben. Még akkor is, ha a napnál is világosabb, hogy semmilyen bűnt nem követett el ellenünk.

Érdemes tehát a kapcsolataink kudarcában megvizsgálni a szerepeinket, mintáinkat. Aki mindezt meg is teszi, gazdagodik, növekszik, bölcsebbé válik, és olyan tapasztalásokra tesz szert, melyek megkímélik a mintái ismétlésétől. Mindenkinek a saját felelőssége, hogy a tanulságokat levonja, hiszen a válás legtöbbször nem a végleges szétválásról, hanem a kapcsolat és az egyén átalakulásáról szól.

Fotó: pony_up/pixabay