Korunk civilizációs betegsége lett a munkaalkoholizmus. Egyesek az előléptetésért, vagy a magasabb fizetésért töltenek plusz órákat munkával, mások magányukon enyhítek a munkával. Miközben valakit szerelmi csalódás, vagy valamilyen tragédia ért, gyakran mondják, a munka a legjobb orvosság. Egy ideig leköti és eltereli a figyelmet, huzamosabb időn át azonban a külvilágtól való elrekesztettséghez vezethet.

Bár a külső szemlélő számára nem tűnik olyan komoly függőségnek, mint az alkoholizmus, neve is mutatja, hogy komoly problémáról van szó. Az állandó munka, a társadalomtól való elszigetelődés nem csak magányossághoz vezet, de egy idő után fizikai és idegi kimerültséget is okoz. A munkavégzés során keletkező stressz nincs levezetve, hiszen normál esetben a munkahelyi problémák feldolgozásában segít a család, vagy valamilyen kikapcsolódás, a munka alkoholisták életében viszont ezt az időt is a feladatok elvégzése teszi ki.

A munkamániások nem egyszer alkohollal igyekszenek oldani feszültségüket, emellett az állandó stressz szív- és érrendszeri problémákat is okozhat, de akár gyomorfekély is kialakulhat. A függőség ugyan előfordul nők körében is, mégis elsősorban a férfiakat fenyegeti, hiszen társadalmi szerepük folytán az ő feladatuk a biztos anyagi háttér megteremtése, az egzisztencia kialakítása.

A megfelelő anyagi helyzet és pozíció elérésével a munka már örömet sem okoz, csupán a megszokás, a függőség űzi az állandó munkavégzésbe. Léteznek „veszélyeztetettebb” munkakörök. Igaz, hogy a távmunka önmagában is veszélyforrást jelent, de ezen belül is akadnak alapfeltételek. A munka szeretete, azaz olyan feladatok elvégzése, amelyek örömet okoznak, könnyebben vezetnek függőséghez, nem beszélve az „ügyeletes” munkákról, melyeknél szükséges az állandó készenlét.

Mivel távmunkában legtöbbször csupán a határidők kötik az alkalmazottat, feladatait tetszőleges időben végezheti el, így napi 6-8 óra után nem telik le a munkaidő. Ahhoz, hogy a távmunkás ne váljon munka alkoholistává, szükséges egy jól kialakított napirend, és megfelelő értékítélet. A monoton, és kevésbé kedvelt munkák (pl. adatrögzítés) kevés esélyt adnak a függőség kialakulására, a kedveltebb, kreatív munkák azonban mintegy hobbiként akár az alkalmazott egész napját kitölthetik.