Szinte örök kérdés, hogy akkor teszünk-e jót, ha megpróbáljuk kimozdítani az illetőt ebből az állapotából vagy ha teljesen megértőek vagyunk vele?

Hogyan állj szeretteid mellett a szorongással való küzdelem során?

Elég nehéz a kérdés, hiszen ha belegondolunk, ha teljesen megértőek vagyunk vele szemben, fennállhat a lehetősége, hogy benne ragad ebben az állapotban, míg, ha erőteljesebben megpróbáljuk kimozdítani ebből a lelkiállapotból, elképzelhető, hogy számára úgy csapódna le, hogy nem támogatjuk és nem számíthat ránk.

Azonban az éremnek két oldala van, érdemes a szorongással küzdőnek is figyelembe vennie, hogy a szerette is igyekszik mindent megtenni annak érdekében, hogy segítse, ám ezen kívül neki is vannak kötelezettségei, így érdemes nem figyelmen kívül hagyni az emberi kapcsolatok sajátját, a kölcsönösséget.

Viszont vannak olyan helyzetek, amikor az érintett nincs jól, esetleg pánikrohama van, ilyenkor mindenképp szüksége van ránk, ekkor tudunk a legtöbbet tenni érte, így mindenképp igyekezzünk őt biztosítani támogatásunkról és éreztessük vele, hogy számíthat ránk, vele vagyunk.

Innen ketté is választanám, hogyan is érdemes egy pánikrohamban, illetve azon kívül reagálnia egy hozzátartozónak, amellyel segíteni tudja a szerettét.

Hozzátartozóként egy pánikroham kezelésénél a kulcs a szeretet

Egy pánikroham során olyan regresszív állapotba kerül az illető, amelyben valós, ijesztő testi tünetek és rengeteg érzelem árasztja el egyszerre, amellyel nem tud mit kezdeni és akár egy kétségbeesett, gyermeki szintre is beszűkülhet a gondolkodása.

Ha ilyet tapasztalunk szerettünknél, talán a lehető legfontosabb, hogy soha ne mondjuk neki, hogy szimulál! Sajnos sűrűn tapasztalom, hogy a családtagok nem hiszik el, esetleg azt feltételezik, hogy egy pánikos szimulál, vagy direkt eltúlozza ezt a helyzetet, azonban aki már átélt egy ilyen rohamot, tudja mennyire borzasztó állapot. Előfordulhat, hogy a pánikrohamot az illető nem tudja kontrollálni, sőt gyakran azt sem érti, hogy mi váltotta ki a rohamot, azonban rosszul érzi magát, halálfélelme van, fél és szinte szó szerint nem tud gondolkozni. Ez annak köszönhető, hogy ilyenkor nem az agyunk elemző része, hanem az érzelmekért, túlélésért felelős rész aktiválódik jobban, így szinte nem is önmaga az illető. Ekkor egy családtag hiába próbálja ráerőltetni a pánikrohamban lévőre, hogy „hagyja abba”, „ki tud belőle jönni, csak nem akarja igazán”, nem fogja érteni, nem fog célt érni, hiszen teljesen másképp kell megközelíteni.

Az empátia ereje: igyekezz gyengéden bánni egy pánikrohammal küzdővel

Vegetatívan kell megnyugtatni: az első, hogy próbáljunk neki segíteni elérni, hogy lassuljon a légzése. Szólítsuk a nevén, álljunk vele szemben, hogy ránk tudjon nézni, addig szólítgassuk, amíg ránk nem néz, majd mondjuk neki, hogy kezdjen el velünk együtt lélegezni. Jól hallhatóan, lassan, az orrunkon keresztül vegyünk egy jó mély lélegzetet, majd szintén lassan, a szájunkon keresztül engedjük ki. Folytassuk egészen addig, amíg nem csatlakozik hozzánk, majd ha sikerül kevésbé kapkodnia a levegőt, bátorítsuk, folytassuk a gyakorlatot és próbáljuk minél inkább a normálishoz közelíteni a légvételét. Fontos, hogy ilyenkor bármennyire is meg vagyunk ijedve, próbáljuk meg nem éreztetni vele a saját aggodalmunkat, legyünk megnyugtatóak, bátorítóak, beszéljünk hozzá nyugodt hangon, kedvesen, hiszen ez előbb-utóbb hatással lesz rá, elkezd majd megnyugodni. Ha kiabálnánk, veszekednénk vele, esetleg sürgetnénk, még jobban beletaszítanánk a pánikba, így ezt mindenképp kerüljük.
Ilyenkor mutathatunk neki valamilyen kellemes illóolajat, kicsit szagolgathatjuk együtt, ez egy kicsit kiszakítja a beszűkült állapotából és a jelenbe hozza az elméjét. Innentől pedig várjuk vele együtt a roham lefutását.

Fontos, hogy hosszú távon is keressünk közösen megoldást, ne csak a roham végéig

Amikor úgy érezzük, hogy nem olyan erős a pánikja, nincs pánikrohama, akkor elbeszélgethetünk vele, hogy szerintünk érdemes lenne megkeresnünk ennek az állapotnak az eredetét, érdemes lenne szakemberhez fordulni, vagy akár olyan online pánikos közösséget is felkereshet, ahol megértik a problémáját és szakemberek segítik a tagokat.

Visszakanyarodva a cikk elején említett emberi kapcsolatokra: fontos, hogy a nem szorongó egyén is kifejezhesse, hogy mennyire rossz így látnia a szerettét, így számíthat a segítségére, de szeretné, ha együtt elindulnának a pánikból kivezető úton.

A szorongás és pánik egyre gyakoribb jelenség

Napjainkban egyre többen szenvednek pániktól, az elmúlt évek megtépázták az idegrendszerünket, így ne ijedjünk meg, ha a szeretteink körében is felbukkanna ez az állapot. Ne rémisztgessük magunkat, hogy ez most már így marad, hiszen vissza lehet térni az eredeti életminőségre, csak fontos, hogy segítséget kérjenek, dolgozzanak magukon az érintettek és érdemes elfelejteni azt a rossz berögződést, hogy már élete végéig pánikos marad. Az első pszichológusok által vezetett zárt Facebook csoportban is ebből a kilátástalannak hitt helyzetből szeretnénk kivezetni azokat, akik mertek lépni egy jobb élet felé.

www.stoppanik.hu

Nyitókép: Courtney Cook/Unsplash