„Fura” gyerek, kitűzővel

„Autista/adhd gyermek társaságában vásárlok

Kérlek, légy türelmes hozzánk” – ez áll a kártyán.

Azok felnőttek, akik csak átlagos fejlődésű gyerekkel találkoztak az életük során, nehezen tudják elképzelni, hogy mi állhat az ilyen különös viselkedés hátterében. A helyzet félreérthető, ítélkezni könnyű, kérdezni, utánajárni nehezebb.

A kiborult gyermekhez tartozó felnőtt ebben a helyzetben többnyire rendkívül szégyenkezik, szeretne megfelelni a többségi elvárásnak, magyarázkodna, mentegetőzne, vagy a legszívesebben azonnal elhagyná a helyszínt.

Nem lehet, hiszen meg kell oldania a problémát, és közben sok esetben bántó megjegyzéseket hallgatni, vagy égnek fordított szemeket látni a megrökönyödés gesztusaként.

Az érzelmileg mindenki számára megterhelő helyzet könnyítésére született az ötlet, hogy az autizmus spektrumzavar, vagy ADHD által kiváltott tünetek magyarázatára az érintett gyermek vagy akár a kisérője is hordjon nemzetközileg ismert szimbólumot, kitűzőt, esetleg tartson magánál magyarázó kártyát, olyasmit, ami a többi ember számára érthetővé teszi a zaklatott viselkedést.

Kép: Etsy / PawsitivePins

Az ötlet egyrészt vitatott, másrészt még részben kidolgozatlan, Magyarországon eddig nem vált a kultúra részévé.

Az autizmus spektrumzavar nemzetközileg elfogadott szimbóluma a kék szív, ezt már sokan ismerik, ám inkább csak az autizmus világnapján esik szó róla, egy évben egy napig. Másik autizmusra utaló szimbólum a puzzle-darabka, amit általában karkötő díszítőelemeként szokás viselni.

Mindegyik jelzés megértésre és türelemre kéri az esetleges zavaró viselkedéssel szemben az embertársakat. Az érintett szülő számára nyitva áll még az a lehetőség is, hogy az Autisták Országos Szövetsége által kiadott kártyát mutassa föl, melyen szintén van erre a célra kialakított magyarázó szöveg. „A kártya birtokosa autizmusban érintett személy” – áll a kártyán. Ez a megoldás nehézkesnek bizonyulhat az adott pillanatban, hiszen ilyenkor a gyermek megnyugtatása minden szülői figyelmet leköt.

Kép: Best Case En-Gros

Külföldön szép számmal látunk példát az „Autista vagyok” - felitatú póló viselésére, nálunk nem terjedt el ez a fajta figyelemfelhívás sem. Fontos szempont, hogy a sajátos szimbólummal, felirattal a viselője tudjon azonosulni, ne szégyennek vagy megbélyegzésnek, hanem valódi segítségnek élje meg.

Ha a gyermek minden vágya a beilleszkedés, nem érdemes ráerőszakolni a másságáról szóló üzenetet, különösen akkor nem, ha a mássággal szembeni tolerancia adott helyen még gyerekcipőben jár.

A mi társadalmunk nem biztos, hogy érett erre, az sem biztos, hogy ma még jót teszünk ezzel a gyermeknek. Ahol most tartunk, annak talán jobban megfelel az a gyakori szülői vállalás, hogy nem a gyermek, hanem a szülő viseli a jelzést, mellyel utal rá, hogy autista vagy adhd-val küzdő személy társaságában van. Ez a szülői félelem attól, hogy épp a megértés kérésére szolgáló tárgy válik szégyenbélyeggé, sokat elmond arról, hogy még hosszú út áll előttünk…
 

Kép: Autisták Országos Szövetsége

Az ADHD esete talán még kevésbé ismert terület a hétköznapi ember számára. Kevesen hallottunk az ADHD közös jeléről, a napraforgós nyakba akasztóról, hazánkban ennek még alig terjedt el a viselete, bár kedves, szerethető minta. A napraforgó úgy fordul egész nap a fény felé, ahogy a hiperaktív gyermek az inger felé, ezért esett a választás erre a vidám és élénk virágra.

Kép: hiddendisabilitiesstore.com

A napraforgós mintázatú kulcstartó jelzés a közös utazásban, vásárlásban résztvevők számára, hogy olyan gyermekkel kerülnek kapcsolatba, aki számára bizonyos szenzoros ingerek túlterhelést okozhatnak, és a túlingerelt idegrendszer viselkedési zavart válthat ki belőle. A szolgáltatásokat nyújtó alkalmazottak számára ez nem csak magyarázat, de kérés is. Arra kéri a jelzés az alkalmazottakat, hogy segítsenek minél gyorsabban és akadálymentesebben átjutni a gyereknek a számára nehéz helyzeten.

Magyarországon jelenleg nem minden szülő és nem minden autizmussal vagy ADHD-val küzdő gyermek élne szívesen ezekkel a beszédes lehetőségekkel. Sokan érzik úgy, hogy minden magyarázkodás – még a szimbólumon keresztüli is – méltatlan, és csak alárendeltségi érzést kelt az érintett családban.

Pedig sem a kitűzők, sem a kulcstartók, de még a kártyák sem kérnek nagy erőfeszítést tőlünk. Nem kérik, hogy segítsünk megoldani a helyzetet, sem azt, hogy pénzösszeget utaljunk át egy bankkártyára, vagy vegyük a nevünkre a családot. Csupán annyi a szimbólumok által közvetített kérés, hogy értsük meg a helyzetet, és hagyjuk, hogy a szülő szégyenkezés nélkül megoldhassa azt, ne kísérjük rosszalló figyelemmel az eseményeket, és ne fűzzünk hozzá megjegyzést.

Csak legyünk ott csöndben és kitartóan, mint egy napraforgó, amelyik teszi a saját dolgát.
 

Kép: Autisták Országos Szövetsége

Indexkép: Depositphotos.com