A gyerekek rögtön észreveszik, ha a másik gyerek vagy felnőtt különbözik valamiben az átlagostól, a megszokottól. Rácsodálkoznak a különbözőségre, de ez csak egy pillanatig tart náluk. Legtöbbször fel is tesznek ezzel kapcsolatban egy kérdést. Erre a kérdésre szoktunk mi felnőttek nem megfelelően reagálni. Valószínűleg azért, mert nem fordítjuk le a gyerek életkorának megfelelő nyelvre a gondolatainkat. 
 
Ha a gyerek életében mindennapossá válik egy eltérő külsejű ember, akkor sokkal hamarabb el tudja fogadni és eszébe sem jut kigúnyolni vagy kirekeszteni a másikat, mint egy felnőttnek. Ez az alapból jövő tiszta gyermeki érzés, de ha a többi gyerek, vagy a felnőttek megbélyegeznek valakit, akkor hajlamos lesz követni ezt a példát. Tehát a rasszizmus megelőzése a felnőttek példamutatásával kezdődik.

Nem csak a multikulturális országokban fontos az elfogadó magatartás, az elfogulatlan gyermekek nevelése. A szülők tudják leginkább továbbadni az előítéleteket, ugyanakkor abban is nekik van a legnagyobb szerepük, hogy gyermekük mindenkivel tiszteletteljesen viselkedjen.

Nézzünk néhány tippet arra, miként állhatunk pozitív mintaként gyermekünk előtt:

Ismerd el a különbségeket!

A legegyszerűbb és legalapvetőbb lépés, hogy mi magunk is elfogadjuk, és gyermekünkkel elfogadtassuk a sokféleséget.
A gyerekek 4 éves koruk körül kezdenek kérdéseket feltenni a másságról. „Miért sötétebb a bőre annak a kisfiúnak, mint az enyém?” A szülő ilyenkor pánikba esik, mit is mondjon. A legrosszabb épp az, ha a gyerek megérzi, hogy nem őszintén beszélnek vele, amikor ő őszintén érdeklődik.
Tanítsuk meg a gyereknek, hogy külsőleg sokféle kinézetűek, bőrszínűek lehetnek az emberek, de a lényeg nem a külsőben rejtőzik. Ha eltérő a külseje a másiknak, ugyanolyan belső értékekkel rendelkezik.
Használhatunk olyan analógiákat, amiket a gyerek könnyen megért: például van vanília fagylalt, csokoládé és tejkaramella, mindegyik különböző ízű, de mind nagyon finom.

Légy pozitív szerepminta!

Az orrunk alatt eldörmögött megjegyzések a faji gyűlöletről, kisebbségekről, nagyobb súlyt nyomnak a latba, ha észreveszi a gyerek, mintha órákon át kiselőadást tartunk neki, hogyan viselkedjen másokkal. A gyerek adóvevője épp az ilyen elszólásokra fogékony. Tehát csak akkor lehetünk pozitív példa számára, ha mindig, minden helyzetben egyértelműen és egyféleképpen vélekedünk és cselekszünk.

Magyarázzuk el a sztereotípiákat!

A gyerekeket számtalan sztereotípiának lehetnek tanúi. A televízióban látottak, de az utcán érzékelhető negatív általánosítások mély benyomást tesznek rájuk. Magyarázd el a gyereknek, ha például lát egy viselkedésformát az utcán egy kisebbségi csoporttól, akkor abból nem lehet általánosítani, hogy annak a csoportnak minden tagja hasonlóan viselkedik.

Tanítsd empátiára!

A gyerekekkel el lehet beszélgetni az emberek közötti különbözőségekről. Tárjunk fel olyan szituációkat, ahol a gyerek lenne kisebbségben. Beszélgessünk el arról, hogyan érezné magát például egy másik kultúrában, ha mindenki különbözne tőle és emiatt csúfolnák és bánnának vele mostohául, mit érezne, hogyan reagálna, mit várna el az emberektől, hogyan viselkedjenek vele?

Mutass neki sokféleséget!

A homogén kultúrában felnövekvő gyermekek nehezebben fogadnak el mindenféle másságot. De az, amiről nem beszélünk, még létezik és a gyerek is szembe fogja találni vele magát. A legjobb, ha megmutatjuk neki a különbözőségeket. Vigyük el etnikai éttermekbe, múzeumokba, olvassunk neki más kultúrákról, vallásokról, mutassunk ezekről képeket, könyveket.

Mit tehetünk, ha gyermekünk válik előítélet áldozatává?

Ebben az esetben is a szülői minta a legmeghatározóbb. A szülőnek kell megvédenie gyermekét, de ajánlatos megtanítani a gyereknek is, hogy kiálljon magáért. Az első feladat mutatni és érzékeltetni, hogy haraggal és dühvel nem oldható meg a gond, a legfontosabb a nyugalom és a higgadtság. Tanítsuk meg a gyereket arra, hogy szavakkal érveljen, ne agresszióval. Mondja el, hogy azzal, amit mondott rá például a társa, megbántotta és ne mondja még egyszer. Ha nagy az incidens tanácsos szólni a tanárnak is az iskolában, vagy a sértő gyerek szüleinek. De minden esetben lényeges a megfontoltság, hiszen az előítéletet használó gyerek lehet, hogy épp otthon hallotta, amit mondott.