A levél legfontosabb részlete a következő:

„Tisztelt Professzor Úr!
Több alkalommal leírta, hogy pl. a stressznek az endokrin-hormonális és immunrendszerre ártalmas hatása van. A kérdésem az, hogy fordítva is igaz e, az endokrin-hormonális rendszer jelentős hatással lehet-e a személyiségre (az endokrin betegségekhez gyakran társulnak akut pszichiátriai zavarok, szervezetünk "oktánszám" szabályzója a pajzsmirigy, ...).
Két éve élek párkapcsolatban élettársammal, aki 38 éves nő, még nem szült, édesanyja 61 éves és pajzsmirigy beteg, több mint egy éve kiderült páromról is, hogy elhalt göb van a pajzsmirigyében. Elmondása szerint gyermekkorától székrekedéssel küzd, folyamatosan szedi a Guttalaxot, Marvelon fogamzásgátlót szed tíz éve.
Párkapcsolatunk eleinte felhőtlen volt, de a pajzsmirigybetegségét követően folyamatosan egyre idegesebb, ingerlékenyebb, a kezdetben aktív szexuális élete passzívvá vált, orgazmust nem tud elérni, de nincs is igénye a szexuális életre. Zárkózottá vált és visszahúzódó, „engem senki sem szeret” életet él. Már a szakítás szélén állunk, de úgy érzem szervi betegség miatt változott meg a személyisége, kérdésem, hogy ez lehetséges e, mert ha igen, akkor segítségre szorul és nem szakításra, nem szabad magára hagynom.”

Ez valóban tabutéma, mivel a szakrendeléseken betegeim gyakran szemérmesen megemlítik, hogy valami baj van a libidójukkal. A libidó, a nemi vágy összetett biológiai folyamata, amelyet külső (kulturális, nevelési, társadalmi) hatások is motiválnak. A betegek egy jelentős részében valóban a pajzsmirigy gyulladása és következményes csökkent működése áll. A pajzsmirigy valóban sok anyagcsere, ill. energetikai folyamatért felelős. Ezen kívül ebben termelődnek a hangulatunkat, vitalitásunkat, szexuális vágyainkat meghatározó hormonok.  

A pajzsmirigy hormonjai éppen ezen az úton javítják a libidót. A fent ismertetett esetben részletes immmuno-endokrin kivizsgálás után elkezdett kezelés nem csak a kísérő tünetek jelentős részét csökkentette, hanem a libidó javulását is sikerült elérni. Jelenleg a fő probléma, hogy még nem jutott áldott állapotba, de – miként sok betegemnél – a megfelelő immunmoduláns kezeléssel ennek esélye is javulhat és gyermekáldásnak nézhet elébe.

De mi van a hormonális fogamzásgátlókkal?

A libidó működésében a férfi hormonok szintje a meghatározó, paradox módon a nők esetében is. Figyelemre méltó következtetéseket vonhatunk le a tavaly közzé tett, „Aphrodite” nevet viselő tanulmányból. Az amerikai kollégák 2004 és 2006 között 65 klinikai centrumból 1359 hölgyet vontak be a vizsgálatba. A tesztoszteront, vagyis a férfi hormont, bőrre helyezhető tapaszon át 24 héten keresztül adagolták. Az egyik csoport tapasza egyáltalán nem, a másodiké 150, a harmadiké 300 mikrogrammnyi hatóanyagot tartalmazott. A harmadik csapat tagjainál a libidó és az életminőség jelentős javulását dokumentálták! A probléma nagyobb része, amely társadalmi problémának is tekinthető: a hormonális fogamzásgátlás. Több orvosi lapban megjelent közlemény alapján a nők szexuális vágyának csökkenése szoros összefüggésben van a fogamzásgátló tabletták használatával.  Kétségtelen, hogy egyetlen gyógyszer sem változtatta meg úgy az életünket, mint a fogamzásgátló tabletta. Épp a nők számára változott meg sok minden, amióta a 60-as években a fogamzásgátló tabletta felbukkant a piacon: hirtelen úgy is élvezhették már a szexet, hogy nem féltek a terhességtől. Ennek köszönhetően több autonómiával rendelkeztek életük megtervezésében, s ezért sokan készek bizonyos mellékhatásokat is bekalkulálni. Korán kiderült ugyanis, hogy a tabletta nem csak túlsúlyhoz, trombózishoz és rákhoz vezethet, hanem jelentős mértékben csökkentheti a szexuális vágyat. A nők körülbelül 55-70 százaléka védekezik tablettával, több mint a felük 30 év alatti. „Paradox, hogy a nő bevesz valamit, amivel végre azt csinálhatná, amihez többé nincs kedve, s ezt követően a szexuális vágy csaknem fagypontig zuhan.”

A legtöbben azzal vigasztalódtak, hogy a vágy vissza fog térni, amint abbahagyják a készítmény szedését. A Bostoni Egyetem egyik kutatási laborjának a híre azonban megrázta a közvéleményt: a tabletta tartósan befolyásolhatja a nők szexuális vágyát – akár hathónapnyi szedés után is. Az Irwin Goldstein és Claudia Panzer által vezetett kutatócsoport szerint megeshet, hogy fél év tablettaszedés után a fogyasztó egész hátralévő életében a tabletta vágycsökkentő hatása alatt marad.

Mi okozza ezt a jelenséget?

A dolog hátterében a szexuálishormon-kötő globulin (SHBG) mértékének megnövekedése áll, amely a vér tesztoszteronszintjének csökkenéséhez, s így a libidó zuhanásához vezet. A 125 fiatal nőre kiterjedő vizsgálat szerint a tablettát szedők SHBG-szintje hétszeres értéket mutatott a tablettát sosem szedőkéhez képest. De még a tabletta szedését abbahagyó nők esetében is az SHBG- érték legalább egy évig három-négyszeres maradt a normálishoz képest.  Szerencsére megfelelő kezeléssel a szervezet enzimjei a tabletta hormonjait a szedés abbahagyása után egy éven belül lebontja.

A szaporodásbiológia által vágyserkentőnek vélt természetes tényezők egyike - a pete kilökődése - a tabletta révén azonban tagadhatatlanul elmarad. A tesztoszteron- és ösztrogénérték az ovuláció előtt éri el a csúcsot. Ez fokozza a klitoriszban és a hüvelyben a véráramlást, és növeli a vágyat. Ezt az élményt ölik meg a hormonális védekező tabletták, mivel megakadályozzák a kilökődést. Több kutató felhívta a figyelmet arra, hogy a libidó csökkenése az erősen antiandrogén fogamzásgátló tabletták esetében tapasztalható elsődlegesen, amelyek a férfihormonok szintjét is csökkentik. E készítményekben a sárgatest-hormon (gesztagén) felelős a részben kívánatos - például a hajhullás és egyes bőrbajok enyhülése - és a nemkívánatos mellékhatásokért, így a súlygyarapodásért, vagy a trombózisveszélyért.

Trombózis, daganat veszély!

Ráadásul a kezdetektől kiderült, hogy a hormonális tabletták jelentős mértékben megnövelték annak a veszélyét, hogy szedőik trombózisban, szívinfarktusban és gutaütésben haljanak meg. Azóta jelentősen csökkent a tabletták hormontartalma, de mellékhatásoktól teljesen mentesnek a modern tabletták sem mondhatók. Növelik a méhnyak-, emlő- és a májrák veszélyét.

Marad a kérdés, hogy a védekezés túlnyomórészt miért a nők dolga még mindig?

A férfiak termékenységének átmeneti hatályon kívül helyezése eddig minden kísérlet ellenére kudarcot vallott. A kutatások szerint a férfiaknak szánt készítmények hatására csökken a libidó, az ego, a merevedés és a sperma mennyisége is. Ez utóbbi azért is gond mivel a terméketlennek mondott házasságok hátterében 50%-nál magasabb azok száma, ahol a gond a férfiak nemzőképességével függ össze. Ebben nagyon sok társadalmi tényező (pl. stressz) és környezeti faktorok, a hormonszerű anyagok (EDC) felelősek, amelyek megtalálhatók az ételekben, italokban egyaránt. 

Mi a megoldás tehát?

• Visszatérni nagyanyáink hagyományos módszereihez?
• Óvszeres fogamzásgátlás?
• Vállalni a veszélyeket?

Erről várom kedves Olvasóim véleményét.
 

Kép: areeya_ann / shutterstock

betöltés...