Munkám során is azt figyeltem meg, hogy ha elkezdjük a tanácsadást, már az érintett is rögtön úgy fogalmazza meg, hogy: „Szorongásos tüneteim vannak, szédülök, nem kapok levegőt, összeszorul a mellkasom…” stb.
Jellemzően, ha eljutottak idáig, akkor egyre jobban figyelték a testi jeleket, elkezdtek tőlük félni, ez pedig beindított egy olyan láncreakciót, amely egyik tünetet hozta a másik után, végül pedig már annyitól is felerősödött a szorongás, ha éreztek valamilyen kellemetlen testi tünetet.

A szorongás testi tüneteinek is megvan az oka

Sokakban felmerülhet a kérdés, hogy miért jelennek meg az életükben a szorongás testi tünetei. Természetesen ennek is megvan a magyarázata, mégpedig, hogy az elménk úgy ítéli meg, hogy veszélyben vagyunk. Ha pedig veszélyben vagyunk, jól tudjuk, hogy a testünk elkezd felkészülni, hiszen vagy szembe kell szállnunk a veszéllyel, vagy pedig el kell menekülnünk onnan. Innen erednek a szorongás tünetei, hiszen a meneküléshez és a harchoz is megemelkedik a pulzusunk, a vér az izmok felé áramlik, hogy minél hamarabb kereket tudjunk oldani, vagy minél jobban meg tudjuk védeni magunkat. Modern életünkben azonban nem menekülünk el a helyzetből, viszont a testünk ettől függetlenül ugyanúgy elkezd felkészülni, így a testi tünetek csak kellemetlenségeket okoznak.

Gyakran még az is előfordul, hogy a veszély nem valós, hanem csak vélt. Ha úgy érezzük, hogy egy szituáció meghaladja a képességeinket, vagy úgy gondoljuk, hogy képtelenek vagyunk rá, tehát nem tudunk vele megbirkózni, akkor egyből elkezdünk szorongani. Nagyon sokan például a tömegközlekedéstől pánikolnak, hiszen úgy érzik, hogy ha felszállnak, lehet nem tudnak majd leszállni, rosszul lesznek a sok embertől, nem kapnak levegőt az egyébként is fojtogató, kis térben, tehát alkalmatlannak érzik magukat, hogy teljesítsék ezt a számukra kihívást jelentő helyzetet.

Az is előfordulhat, hogy annyira elhatalmasodik rajtunk a szorongástól és az azt kísérő tünetektől való félelem, hogy egyre több és egyre erősebb testi jeleket fogunk észrevenni magunkon, ami akár egy idő után pánikrohamban is kifuthat.

A pánik sem egyik pillanatról a másikra hatalmasodik el rajtunk

Számomra érdekes volt megfigyelni, hogy nagyon gyakori szorongással és pánikkal küzdők körében, hogy terhelt gyerekkorral rendelkeznek, tehát meghúzódnak a háttérben olyan dolgok, múltban történt élmények, amelyektől eredeztethető a szorongás.

Azonban erre még rárétegződik az a rengeteg inger, amely nap, mint nap körbevesz minket. Szinte állandóan stresszelünk valami miatt, felgyorsult világunkban szinte mindig rohanunk valahová, egyre több feladatot vállalunk, egyre több elvárás nehezedik a vállunkra, majd azt vesszük észre, hogy kimerültünk. A szervezetünket szépen lassan kimerítjük és eljuthatunk akár idegi kimerülésig, vagy mellékvese fáradtságig.

Egy stresszes helyzetben sok kortizolnak kell termelődnie, hogy meg tudjunk küzdeni a stresszel. Azonban mivel állandóan stresszelünk, és ha huzamosabb ideig jóval több kortizolra van szüksége a szervezetünknek, akkor kimerítjük a mellékvesénket, elfárad és hiába lenne több kortizolra szükségünk, hogy meg tudjunk birkózni a kihívást jelentő helyzetekkel, már nem fog tudni annyit termelni.

Ekkor már olyan helyzetek is erős szorongást, vagy akár pánikot is kiválthatnak az érintettből, amelyeket azelőtt szinte félvállról vett, vagy az sem ritka, ha a legapróbb dolgokon is elsírja magát és kiborul.
Előfordulhat, hogy olyan apróságok is kiborítják, mint például ha várni kell egy piros lámpánál vezetés közben.

Ilyenkor felmerül az érintettben, hogy miért szorong mindenen? Miért van rosszul? Miért nem megy semmi? 

Pandémia, háború és gazdasági változások jobban hatással vannak ránk, mint gondolnánk

2020-tól napjainkig, ha visszatekintünk, olyan nehéz éveknek volt kitéve az idegrendszerünk, hogy már nem meglepő, ha olyan emberek is szorongóbbá váltak, akikre ez egyébként nem volt jellemző. A Covid-19 okozta járvány beletaszított minket egy olyan bizonytalan helyzetbe, aminél fogalmunk sem volt, hogy mikor lesz vége, vagy hogy egyáltalán mi lesz velünk és a szeretteinkkel. Ezek után az ukrajnai háború gyűrűzött be egyre inkább az életünkbe, majd itthon megjelent a vállalkozók válsága a KATA rendszer változásával, és a sort még lehetne folytatni.

Tulajdonképpen az idegrendszerünk folyamatos terhelés alatt volt és gyakorlatilag még napjainkban is le van terhelve, így nem csoda, hogy egyre többen kezelik nehezebben a mindennapokban felmerülő kihívásokat, nemcsak azok, akik egyébként is szorongóbbak.

Pszichológusként egy kollegámmal karöltve fontosnak érezzük, hogy segítsünk kikerülni a pánik és a szorongás árnyékából. Egy másfajta szemléletmódot képviselünk a pánikkal kapcsolatban, ugyanis véleményünk alapján nem betegség, hanem egy állapot, ami a fent leírt tényezők együttállásából alakult ki és bármennyire is kilátástalannak tűnik, van kiút belőle! Ám mivel mindketten áltéltük és megharcoltunk a saját pánikunkkal, tisztában vagyunk vele, mennyire ellehetetlenítheti az életet, pont ezért szeretnénk egy kis fényt vinni a kilátástalanságba.

Nyitókép: Uday Mittal/Unsplash

betöltés...