Amikor valaki stroke-on esik át, valójában a központi idegrendszerében egy érelzáródás vagy vérzés következik be, ami miatt szövetelhalás, majd működéskiesés jön létre. Ennek következményeként leggyakrabban izomerő-csökkenés, (súlyosabb esetben féloldali bénulás), egyensúly- és mozgás-koordinációzavar, végtagi ügyetlenség alakul ki, de gyakori a látászavar is, vagy például a gondolkodási funkciók is lassulhatnak, érzékelési és pszichés zavarok is kialakulhatnak.

Stroke utáni rehabilitáció

A rehabilitáció folyamata egyénenként más és más, attól függően, hogy a károsodás mely agyterületeket érinti. Általánosságban véve azonban elmondható, hogy mivel a károsodás jellege is igen összetett, egy jól összeállított rehabilitációs tervnek is rendkívül komplexnek kell lennie: a mozgásterápiától kezdve a fizio- beszéd-, illetve pszichoterápiáig bármi a részét képezheti, a károsodás milyenségétől és mértékétől függően.

A klasszikus rehabilitációnak alapeleme a gyógytorna, mely kiegészülhet fizikoterápiás kezelésekkel (elektroterápia, mágnesterápia). Ezek a kezelések a fájdalomcsillapítást, a vérkeringés javítását, az értágítást és a görcsoldást szolgálják. A kognitív képességek zavarát általában memória és figyelemfejlesztő gyakorlatokkal enyhítik. Emellett gyakran szükségessé válik a pszichoterápia is, mert stroke utáni depresszió alakulhat ki a betegeknél.

Rehabilitáció tánccal

Az elmúlt években új, kiegészítő terápiás módszereket is felfedeztek maguknak a stroke betegekkel foglalkozó terapeuták. Ilyen például a tánc, mely rendkívül sokrétű előnyöket biztosít, szinte minden típusú rehabilitációs kezelést megtámogatva: hat a mozgáskoordinációra, az izomerőre, segíti a pszichés jóllétet, fejleszti a memóriát és a figyelmet, javítja a vérkeringést és oldja a stresszt is. Igaz, nem alkalmazható bármilyen súlyosságú károsodásnál, de akinek beilleszthető a rehabilitációjába, annak megéri kipróbálni. Természetesen, mielőtt belefogunk, mindenképpen egyeztessünk róla a kezelőorvosunkkal és csakis az ő szakmai ajánlása után kezdjünk el táncórákat venni.
A tánc már az egészséges idős embereknél is bizonyítottan nagy előnyöket biztosít a nem táncoló kortársaikhoz képest: stabilabb a járásuk, jobb az egyensúlyuk és gyorsabb a reakcióképességük.³

De mitől ilyen nagyszerű ez az időtöltés?

A tánc egyrészt egy sokkal komplexebb mozgásforma, mint a gyógytorna. Összetettebb mozdulatsorokból áll, melyeket előre meg kell tervezni, bonyolultabb agyi folyamatokat igényel, mint a szimpla tornagyakorlatok. Ezenkívül mindig zenére táncolunk, melynek ritmusával össze kell hangolni mozdulatainkat, ez egyszerre fejleszti a ritmusérzéket és az egyensúlyt (melyek meggyengült területek a stroke túlélők esetében). Testünk érzékelése és a térérzékelés is fontos a tánchoz, az is fejlődik, sőt, ha partnerünk is van, vele is össze kell hangolódnunk, őt is éreznünk kell (a stroke-on átesett betegek érzékelése általánosságban véve szintén sokszor kárt szenved, és fejlesztésre szorul). Egy-egy összetettebb tánclépés megjegyzése a memóriát és a kognitív funkciókat edzi, hiszen nem könnyű őket megjegyezni és gyorsan, időre kell előhívni a megfelelő mozdulatokat (a stroke utáni rehabilitációban a kognitív funkciók szintén gyakran fejlesztésre szorulnak). A tánc ezen felül javítja a hangulatunkat is: egy táncóra után mindenki garantáltan széles mosollyal az arcán jön ki a teremből, és mivel sosem egyedül táncolunk, a szociális kapcsolatainkat is építi. Elmondhatjuk tehát, hogy a tánc több szempontból is segít megküzdeni a stroke utáni depresszióval. Ez azért rendkívül fontos, mert azt tapasztalták, hogy a stroke utáni depresszióban szenvedők általános állapota, önellátó képessége, illetve kilátásai a gyógyulás terén sokkal rosszabbak, mint azoké a betegtársaiké, akik nem szenvednek depresszióban.⁴ A felsorolt előnyök mind az olyan területek fejlesztését támogatják, melyek nagyon fontosak a stroke utáni rehabilitációban, mintha csak pont erre találták volna ki.

Természetesen egy stroke-on átesett beteg nem iratkozhat be akármelyik táncórára, a rehabilitáció során az egyéni állapothoz igazított táncfeladatokat kell összeállítani. Azoknak azonban, akiknek állapota megengedi, mindenképpen javasolt, hiszen sokkal könnyebb betartani egy olyan „edzéstervet”, melyben örömünket leljük, mint a monotonabb feladatokat tartalmazó klasszikus gyakorlatsorokat ismételni. A táncterápia szigorúan a klasszikus rehabilitációs terv kiegészítését szolgája, nem helyettesíti azt, de a felsorolt területek fejlesztésében nagyon sokat tehet hozzá a klasszikus terápiához.

Megelőzés

Bár nagyszerű terápiás eszközök vannak, mindig a megelőzés a lényeg! A genetikán túl vannak betegségek, melyekről tudjuk, hogy hajlamosítanak a stroke-ra. Ilyen a magas vérnyomás és a cukorbetegség. Ha fennáll nálunk valamelyik, kezeltessük őket és járjunk rendszeres kontrollra, valamint igyekezzünk minél egészségesebb életmódot fenntartani.  Hogy mit jelent ez? Változatos, rost- és vitamindús táplálkozást, rendszeres testmozgást, akár séta formájában is. Ezenfelül megtanulhatunk néhány stresszkezelési technikát is, hiszen a folyamatos és túlzott stressz a magas vérnyomás előszobája. Meditáció, relaxáció, természetjárás, de akár a színezés vagy bármi olyan hobbi segíthet, ami segít kikapcsolódni. Ha pedig megtörténne a baj, és stroke-ot diagnosztizálnak nálunk, fontos, hogy tudjuk, sokféle terápia közül választhatunk és igyekezzünk orvosunk segítségével az állapotunkhoz és személyiségünkhöz illeszkedő, legoptimálisabb terápiás tervet felépíteni.

1 https://www.stroke.org.uk/sites/default/files/user_profile/next_steps_after_a_stroke_hungarian.pdf
2 https://www.stroke.org.uk/sites/default/files/user_profile/next_steps_after_a_stroke_hungarian.pdf
3 https://rehabinkmag.com/previous-issues/rehabink-winter-2018-volume-1-issue-4/the-use-of-dance-in-post-stroke-rehabilitation/
4 https://www.jstage.jst.go.jp/article/tjem/235/1/235_17/_article/-char/ja/