Több, mint fél éve esett át a fertőzésen Liptai Claudia, fellélegezni mégsem tud, a mai napig poszt-covid tünetek nehezítik az életét. „Kihordtam lábon egy tüdőgyulladást, és egy sor tüdőproblémám lett azóta, rengeteg orvostól kértem már segítséget, csak reménykedni tudok benne, hogy egyszer teljesen meggyógyulok” – mondta el a műsorvezető az Élhető Hazánkért Társadalmi Mozgalom online beszélgetésén.
 
Arról is beszélt, hogy családjában, mint mindenhol, vannak mentálisan terheltebb időszakok, de összezárnak és egymást segítik ebben a mindenki számára nehéz periódusban. Mellettük pedig a barátai azok, akikkel még szorosabbra fűzte a kapcsolatát. „Tavaly tavasszal, a pandémia kezdetén attól rettegtem, hogy elveszítem a munkámat, mostanra azonban – bár jelenleg több okom lenne ezen aggódni – az emberi kapcsolataim lettek a legfontosabbak. A világjárvány számomra azt tanította, hogy még jobban figyeljek a hozzám közel állókra, támogassuk egymást a bajban, mert most mindennél többet jelent egy kedves szó és egy vállveregetés.”

A panelbeszélgetésen többek között arról is szó esett, hogy a pandémia elmúltával az élet vajon visszatér-e a normális kerékvágásba, erről Liptai Claudia így beszélt: „Mi emberek önhittek vagyunk, azt gondoltuk, velünk nem történhet ilyesmi. Most, hogy már egy éve nyögjük a koronavírus-járvány terheit, és mentálisan egyre rosszabb állapotban vagyunk, azt kell erősítenünk magunkban, hogy összefogva, szabálykövetően, együtt igenis átvészeljük ezt az időszakot. Hiszek abban, hogy az élet utat tör magának, a rossz emlékek pedig megkopnak a jövőben.”
 
Az Élhető Hazánkért Társadalmi Mozgalom első nyilvános panelbeszélgetésén Liptai Claudia mellett Fodor Rajmund kétszeres olimpiai bajnok vízilabdázó, Kende-Hofherr Krisztina üzletasszony, motivációs tréner, Kitanics Márk pszichológus, igazságügyi orvosszakértő és Krisán László, a KAVOSZ Zrt., a Széchenyi Kártya Program irányítását végző szervezet vezérigazgatója vitatott meg olyan kérdéseket, mint, hogy milyen testi, lelki és gazdasági károkat okozott eddig a világjárvány. Valamint hihetünk-e abban, hogy a pandémia elmúltával az életünk visszatér a normális kerékvágásba, és miben érdemes változtatnunk, hogy mentálisan is rendben legyünk?
 
Fodor Rajmund az elmúlt bő egy évben három alkalommal is átesett a COVID-19 betegségen, a panelbeszélgetésen elmondta: ebben a bizonytalan időszakban nagyon fontos lenne a napi rutin kialakítása, ami biztonságot ad a mindennapokban, és a rendszeres testmozgás, amely bizonyítottan segít a szorongásos tünetek leküzdésében.
 
Kende-Hofherr Krisztina az emberi kapcsolatok fontosságára hívta fel a figyelmet. „A mostani tragikus helyzet talán még jobban ráébreszt minket a földi élet végességére, engem pedig arra sarkall, hogy a családi, baráti kapcsolataimat még szorosabbra fűzzem és arra is, hogy semmit nem szabad halogatni, lépni kell, és az embernek helyet kell csinálnia önmaga számára is a saját életében a kötelességek és kötelezettségek hálójában."
 
Kitanics Márk szerint még mindig nagyon keveset tudunk a járványról, ez a nem-tudás pedig félelemmel, bizonytalansággal és feszültséggel tölti el az embereket, a depresszió egyre többeket érint, nem is beszélve az egzisztenciális szorongásról. „Ugyan az ember a végtelenségig terhelhető, de biztosra vehetjük, hogy ez a trauma tartósan velünk marad, lesz mit feldolgoznunk még akkor is, ha idővel elmosódnak a rossz emlékek.”
 
Krisán László azt emelte ki, hogy mostanra alig van olyan vállalkozás, amit ne ütött volna meg a pandémia, és ne omladozna a frusztráció súlya alatt. „Nem volt mentális transzformáció a kkv fejekben, elfelejtődtek az előző válság hatásai. A járvány kirobbanásakor a legtöbb vállalkozásnak nem volt tartaléka. Muszáj a jövőre gondolni és félretenni, amennyit csak lehet és folyamatosan számítani a kiszámíthatatlanra. A merev modellek mentén haladó szervezetek és elgondolások sorra buknak el, a rugalmasság és alkalmazkodókészség nyer most csatát.”

A teljes beszélgetés itt tekinthető meg: