Manapság sokan olvasnak önismereti témájú, önfejlesztő és spirituális könyveket. Gyakran járunk továbbképzésekre, valamint populáris pszichológiát oktató előadásokra. Azonban mindez sok esetben csak intellektuális értelemben és fejben formál minket. Úgy gondolom, hogy valódi önismereti, vagy spirituális fejlődés csupán elkötelezett érzelmi átdolgozás (egyéni, páros és csoportos terápiák), illetőleg életszagú gyakorlati tapasztalatok, hiteles megoldások mentén érhető el.

Persze előfordul, hogy valamit elég fejben helyre tennünk s máris megfelelő sínre kerül az életünk adott szelete. Hatékony és forradalmi hatást érhet el nálunk egy-egy családállítás, vagy akár néhány fontos, aktuális mondat meghallgatása. Általában véve mégis komoly alázatra, elmélyült belső munkára és rendszeres önvizsgálatra van szükség ahhoz, hogy tényleges haladást, finomodást észleljünk a hétköznapok szintjén.

Természetesen nem hiszem, hogy minden ember számára ez a befelé vezető út lenne a fő feladat, hiszen maga az ÉLET is nagy karmester, tehát óhatatlanul testre szabott kihívásokkal kínál meg mindenkit. Ugyanakkor felmerülhetnek olyan sorshelyzetek, amikor elkerülhetetlenné válik a lelki értelemben vett kapcsolódás önmagunkkal s ilyenkor jól jöhet egy segítő kéz.

A címben feltüntetett szavakkal pedig arra szeretnék figyelmeztetni minden olvasót, hogy sajnos az utóbbi évtizedekben nem ritka azon „mesterek” megjelenése, önreklámozása a „piacon”, akik valójában emberileg, vagy kommunikációs szinten nem közelítik meg mindazt a tartalmat, amit hirdetnek. Például tanácsadás közben gőgösen úgy fogalmaznak, hogy bűntudatot keltenek benned, amiért bele mertél kerülni egy nehéz szituációba és téged okolnak mindenért (félreértelmezve a karma törvényét). Vagy családállítóként Istent játszanak és tévedhetetlennek hiszik magukat. Asztrológusként determinálnak. Esetleg nem viselik el, ha ki mersz állni önmagadért. Coachként feltételezik rólad, hogy minden területen többet tudnak nálad, illetve ahelyett, hogy kérdeznének a tapasztalataidról, megmondják, hogy mit csinálj. Megpróbálnak elbizonytalanítani, mindenáron védve a fensőbb tudásuk képzetét. Le akarnak nyomni gyermeki pozícióba a kedvességbe csomagolt gesztusaik révén… Sorolhatnám a hasonló megnyilvánulásokat, amelyek a pszichológiai önismeret súlyos hiányára utalnak, ugyanakkor spirituális fél-tudással társítva (vagy önmagában tálalva is) meglehetősen nagy károkat okozhatnak a kiszolgáltatott ügyfél lelkivilágában.

Törekednünk kell tehát a józanságra, s előnyös, ha alaposan tájékozódunk, amikor segítséget kérünk, ugyanakkor nem árt használni az intuitív érzékelésünket sem annak érdekében, hogy hatékonyan kiszűrhessük a lélek-kóklerek káros harácsolását. Mindezt nem könnyíti meg azon tény, hogy általában akkor fordulunk szakemberhez, amikor össze vagyunk zavarodva, illetőleg elvesztettük a stabil támpontokat magunk körül. Ennek ellenére megfontolandó tanács lehet, hogy olyan embert válasszunk segítőként, akiben ösztönösen meg tudunk bízni és akinek a társaságában jól érezzük magunkat zsigeri szinten. Ha nem az ellenérzések dominálnak bennünk egy szituációban, akkor vélhetően jó nyomon vagyunk, bár nem könnyű általános érvényű igazságot körvonalazni ez ügyben, hiszen előfordulhat az is, hogy a bennünk kavargó negatív érzések pusztán átmenetileg vannak jelen a segítővel kapcsolatban és belülről fakadnak, nem pedig kívülről...

Kép: press 👍 and ⭐ képe a Pixabay -en.