Egy felnőtt bélrendszerében változatos baktériumflóra él, amelynek tagjai részt vesznek az anyagcsere folyamatokban, a szénhidrátok lebontásában, serkentik több ásványi anyag: kalcium-, magnézium-, vas- felszívódását, továbbá B-vitaminokat, K-vitamint és egyéb védő-anyagokat termelnek a szervezet számára. A bélflóra olyan, mint az ujjlenyomat, minden embernek egyedi összetételű, rá jellemző baktérium törzsekből álló mikrobanépessége, azaz mikrobiom él a bélrendszerében. Ezekben több ezer baktériumcsaládnak több mint 100-szor több génje van, mint szervezetünk összes sejtjének!  Tehát a bélflóra genomja több mint százszor annyi gént tartalmaz, mint az ember génállománya.
 

A kórossá váló mikrobiom szerepe az emberi szervezetben

A szív és érrendszeri betegségek kialakulásának okaként ismert gyulladásos jelenségek hátterében az elmúlt években előtérbe került a humán mikrobiom kutatása. A mikrobiomnak nemcsak a bélrendszer normális működésében van meghatározó szerepe, hanem az immun- és endokrin rendszerre is hat.
A baktériumok változatosságának, sokszínűségének (diverzitásának) csökkenésével párhuzamosan kialakul a dizbiózis, ami szoros kapcsolatot mutat a funkcionális bélbetegségekkel (un. IBS, Crohn betegség), elhízással, diabetesszel, a pajzsmirigy autoimmun és a kardiovaszkuláris betegségekkel.
Ha a bélflórát alkotó baktériumok jótékony diverzitása károsodik, bizonyos törzsek elszaporodnak, az immunrendszer számára antigént, „triggert” azaz indukáló tényezőt hoznak létre, és ez másodlagosan a gyulladás következtében a bél károsodásához is vezet. A helytelen összetételű tartós étrend következtében az egészséges egyensúly felborul, ennek súlyos következménye lehet: az elhízás, az inzulinrezisztencia, a cukorbetegség, továbbá növekedhet egyes daganatos betegségek kialakulásának kockázata.
A bélrendszer belső felszíne mintegy kétszázszor nagyobb, mint a testünk felszíne. A bél falát beborító sejtréteg, az ún. endothel áteresztő-képességének károsodásakor a sejtek eltávolodnak, és a makromolekulák a bélből a keringésbe jutnak. A helyileg kialakuló gyulladás hasmenést, székrekedést, fájdalmat, fokozott gázképződést eredményez. Kóros elhízás esetén csökken a mikrobiom sokfélesége, ezzel a külső környezettel szembeni védekezőképessége is.
A mikrobiom annál hatékonyabb, minél változatosabb, ez azonban nemcsak ország-, családfüggő, hanem az egyénre mindig jellemzően módosuló változó! A kedvező és káros bélbaktériumok érzékeny egyensúlyát elsődlegesen az elfogyasztott táplálékok határozzák meg! Ha a bélben lévő baktériumok bejutnak a szervezetbe, vagyis átjutnak a bélfalon, akkor szöveti károsodást, majd a keringésbe jutva immunglobulin (IgG) ellenanyag termelést okoznak. Az immunsejtek a bél falában folyamatos kapcsolatban állnak a mikrobiommal (1. ábra).

(1. ábra)
 

A mikrobiom vizsgálata

A mikrobiom genomikai módszerekkel történő objektív vizsgálata segíthet azonosítani azokat a bélben lévő, immunreakciókat kiváltó faktorokat, amelyek hozzájárulhatnak a személyre szabott kezelési stratégia megválasztásához, aminek markáns része az életmód átalakítása is. A speciális széklet genomikai teszt (SGT) a bélflórát alkotó törzsek és fajok pontos genetikai azonosítása révén meghatározza a sokszínűség változását, illetve azonosítani tudja bizonyos bélbaktériumok túlnövekedését. Az egyénre jellemző mikrobiom viszonylag állandó, azonban időszakosan változó (pl. antibiotikum!).
Az elvégezhető széklet-genomikai teszt során (SGT) a bélflórát alkotó törzsek és fajok pontos genetikai azonosítása révén meghatározható a sokszínűség változása, illetve azonosítható bizonyos bélbaktériumok túlnövekedése! A diagnózis alapján javaslat tehető az életmód változtatásra, mellyel egészséges irányba terelhetők a kedvezőtlen változások.
 

Melyek a legfontosabb, székletben található baktériumtörzsek?

Normális összetétel esetén a Bacteroides és Firmicutes családok mutathatók ki a legnagyobb arányban, kisebb mértékben van jelen az Actinobacteria és a Proteobacteria. Ezek a baktériumok képesek rövid és hosszú távon alkalmazkodni az életmód változtatáshoz. Az anyai baktériumtörzs meghatározó jelentőségű, ami később, a születéskor az egyénre jellemző módon módosul. A természetes módon született csecsemők bélflóráját, bél mikroorganizmusát elemezve nagyobb arányban észleltek „normális megoszlást”, mint a császárműtéttel világra segített újszülöttek körében. Legnagyobb számban a bifido-baktériumok, a legkisebb arányban a Clostridium difficile és az E. coli volt kimutatható.
Bacteroides törzs tagjai megtalálhatók a talajban, a tengeri állatok és az ember bélflórájában. Állatkísérletek arra utalnak, hogy a Firmicutes/Bacteroidetes emelkedett aránya gyakran társul elhízáshoz, és ez az arány rendeződik a testsúlycsökkenés hatására. Evidencián alapuló tanulmányok szerint a legjelentősebbek a Lactobacillus- és Bifidobacterium-törzsek, valamint a növényi eredetű Saccharomyces boulardi, illetve e fajták törzseinek kombinációi. Az emelkedett Firmicutes arány mind állatokban, mind emberben túlsúllyal társul, és a testsúly csökkenésekor számuk is csökken. Számos alosztálya és alcsoportja ismert (Clostridiumok, Bacillusok ezen belül a Listeria, Staphylococcusok, Lactobacillusok).
 

Bélbaktériumok és a magas vérnyomás kapcsolata

A mikrobiom összetétele alapvetően a táplálkozástól függ, tehát metabolikus szindróma esetén meghatározó jelentőségű. A Firmicute baktériumok elszaporodása és a Bacteroides törzsek csökkenése a túlsúlyos állatokban és emberekben egyaránt gyakran mutat szoros összefüggést. Hasonló összefüggés mutatható ki inzulin rezisztencia esetén is.
Patkányban a szájon át adott minocyclin hatásosságát is elemezték a bél baktériumflórájának helyreállításában. A minocyclin a vérnyomás csökkentése mellett képes volt a hypertoniás patkányok dysbiotikus mikrobiotájának egyensúlyát helyreállítani, csökkentette a Firmicutes/Bacteroidetes arányt. A megfigyelések arra utalnak, hogy kapcsolat áll fenn a magas vérnyomás és a bél baktériumflóra egyensúlyának a megbomlása között, mind állatkísérletes körülmények között, mind emberben észlelhető magas vérnyomás esetén. A vizsgálat eredményei azt is felvetik, hogy a bél mikrobiotájának étrenddel történő befolyásolása a magas vérnyomás nem gyógyszeres kezelésének egy innovatív módszere lehet.

A mikrobiom és a pajzsmirigybetegségek kapcsolata a tudományos megfigyelés és kísérletek alapján bizonyított.

Röviden két fő összefüggést sikerült bizonyítani:

1. A mikrobiom hatására megváltozik a pajzsmirigy hormonjainak lebomlása, metabolizmusa. (Virili C, Centanni M.: "With a little help from my friends" - The role  of microbiota in thyroid hormone metabolism and enterohepatic recycling. Mol Cell Endocrinol. 2017 Feb 4. pii: S0303-7207(17)30075-8. doi: 10.1016/j.mce.2017.01.053. [Epub ahead of print])
2. A mikrobiom károsodása, kóros működése elindíthatja és fenntarthatja az autoimmun folyamatot. (Mori K,, Nakagawa Y, Ozaki H. Does the  ut microbiota trigger Hashimoto's thyroiditis? Discov Med. 2012 Nov;14(78):321-6)
    

Gyakorlati következtetések: „életmód program diagnosztika és kezelés”

Állatkísérletben igazolták, hogy a baktériumok mennyiségét és megoszlását, diverzitását számos egyéb tényező mellett a fizikai aktivitás is módosítja. Az egyes egyénekre ugyanazok a tápanyagok, ételek különbözően hatnak, ezért a különböző diéták eredményessége is eltérő (Atkins, paleo stb.). Biztosan kijelenthető, hogy a bélben lévő baktérium tömeg kóros irányú elváltozása megváltoztatható, megfordítható.
Az egészséges egyensúly helyreállítható, bár nem könnyű, mert az egészségtelen összetételű bélflóra befolyásolja az étrend megválasztását is: a beteg olyan ételeket kíván, amelyek a káros baktériumokat táplálják! A nagy zsír/kevés rosttartalmú „nyugati” étrend elősegíti a bélben egyes („un. Gram negatív”) kórokozók elszaporodását, ennek következtében megnő a bél lipopolyszacharid tartalma, mintegy endotoxaemiát, azaz mérgezést okozva. Ez a folyamat állatkísérletekben a testsúly növekedését okozta, emelkedett vércukorértékkel, inzulinszint növekedéssel. A hazai táplálkozási felmérések szerint a lakosság rost fogyasztása a javasolt mennyiségnek (25-30 gr.) a felét sem éri el.
A rosthiányos táplálkozás számos betegség kialakulásában (elhízás, cukorbetegség, magas vérnyomás, metabolikus szindróma, pajzsmirigybetegségek) veszélyeztető tényezőként szerepelhet. A rostok olyan növényi alkotórészek, összetett szénhidrátok, melyek nem emésztődnek meg, nem szívódnak fel, érintetlen formában jutnak le a bél alsó szakaszába. Egy részüket a vastagbélben található baktériumok képesek lebontani, és ezáltal olyan savas közeget létrehozni a vastagbélben, ami gátolja a rothasztó baktériumok elszaporodását. Gátolják továbbá a keményítőbontó amiláz aktivitását, amelynek eredményeként lassul a szénhidrátok felszívódása, csökken az inzulin igény, javul a szénhidrát anyagcsere, csökken az étkezések utáni hirtelen vércukor emelkedés, így a vércukorszint ingadozása is, amely csökkenti a szív-érrendszeri szövődmények kialakulását.

A vízben oldódó élelmi rostok előnyösen befolyásolják a zsíranyagcserét is, megkötik az epesavak formájában ürített koleszterin egy részét, amely így nem szívódik fel újra, ily módon csökkentik a vér koleszterinszintjét.
A vízben oldódó, növényi rostok a pektin, a mézgák, guárgumi, néhány hemicellulóz, laktulóz-A. Legfontosabb a pektin, amely a gyümölcsökben (alma, citrusfélék, a legtöbb friss és aszalt gyümölcs), a zöldség- és főzelékfélékben, a gabonafélék közül a zabkorpában, zabpehelyben található. Magas rosttartalmú gyümölcsök közé tartozik a ribizli, szilva, mogyoró, dió, körte, eper, alma.
A vízben nem oldódó növényi rostok közé a cellulóz, hemicellulóz, lignin tartozik. Cellulóz a zöldségfélékben (nagy rosttartalmú zöldségfélék a zöldborsó, karalábé, cékla, káposzta és nagy rosttartalmú gabonafélék a búzakorpa, bab és más hüvelyesek, búzacsíra, rozs, kukorica), teljes kiőrlésű lisztek, gyümölcsök héjanyaga, olajos magvak (mák, mandula, mogyoró) található.
Hemicellulóz: magvak külső héjanyaga, fás szövetekben, és a lignin növények durvább, fás részeiben (például fás karalábé) van nagyobb mértékben.

Általános táplálkozási tanácsok

A vastagbélben a bélbaktériumok a rostokat bontják, erjesztik, ami igen kellemetlen, és jelentős gázképződéssel jár. A napi rostfogyasztás mennyiségét csak fokozatosan növeljük, hogy a tápcsatorna alkalmazkodni tudjon a terheléshez. Ügyeljünk a bőséges folyadék bevitelre (2,5 liter!). Ha nincs megfelelő mennyiségű folyadék, a rostok a nedvességet a bélfalból fogják elvonni, ami pedig inkább a székrekedés kialakulását segíti elő. Főzés, hőkezelés hatására a rostok vízfelvevő képessége csökken (!), ezért inkább nyers formában fogyasszuk a zöldség- és gyümölcsféléket.

Kerülni kell a gyorsan felszívódó szénhidrátokat (magas glikémiás index!), mert nagyfokú vércukor ingadozást okoznak. Lassan felszívódó szénhidrát tartalmú diéta pl. natúr zabpehely joghurttal. Cukor helyett sem a méz, sem az édesítőszer használata nem javasolt. Az édesítőszerek is megemelik az inzulinszintet, tehát a diétás üdítők fogyasztása is kiváltja az inzulinválaszt, és hosszú távon inzulin rezisztenciához vezet. Fokozatos változtatás javasolt: az étrenden mindig csak 10%-ot változtassunk. Először pl. az édességet ajánlott elhagyni, és ha már ez sikerült, utána következhet a fehér kenyér, a krumpli, stb. elhagyása. A 10%-nál nagyobb változtatás hosszabb távon nehezen tartható. A probiotikumok alkalmazása során a szervezet kedvező immunválasza gyakran megfigyelhető. A koleszterin és triglicerid csökkenése, inzulin rezisztencia csökkenése néhány tanulmányban már olvasható. Az élelmiszerekben lévő nem emészthető prebiotikumok a bélben élő baktériumok anyagcseréjét módosítják. Az inulinok számos élelmi rostban megtalálhatók és kedvező hatásuk számos kórállapotban igazolt.

Összegezve: A mikrobiom megismerése és az ismeretek gyakorlati alkalmazása több betegség megelőzésében és kezelésében jelentős előrelépést jelent. Az általános irányelvek könnyen megfogalmazhatók, azonban a személyre szabott tanácsadás csak a mikrobiom ismeretében javasolt.