Szorongás, gyomorgörcs, heves szívdobogás, szédülés, légszomj, halálfélelem, pánik. Több százezer ember életét keserítik meg nap mint nap ezek a tünetek. Van, akinél csak bizonyos szituációkban jelentkezik a feszültség (tömeg, lift, magasság). Ők talán könnyebb helyzetben vannak, hiszen el tudják kerülni ezeket a helyeket, helyzeteket. Van, akinél azonban a félelemérzet állandóan jelen van, a szorongás egyre erősödik, végül pánikbetegséggé fokozódik. Számukra gondot okoz a közlekedés, bevásárlás, munkába járás, nem mernek beülni egy moziba, színházba, attól rettegve, hogy rosszul lesznek. Vagyis az ő életminőségük jelentős mértékben romlik. Mindez odáig vezethet, amikor egyes pánikbetegek már a lakásukat sem tudják elhagyni. Folyamatosan szenvednek a halálfélelemtől, a rohamoktól, ha pedig nem az elhatalmasodó pánikrohamtól próbálnak megszabadulni, és nem a tüneteket akarják leküzdeni, attól rettegnek, mikor jön a következő. Vagyis a nap 24 órájában erre figyelnek, gondolataik a rosszullét körül forognak. És éppen ezzel teremtik meg a következő pánikrohamot. Ördögi a kör. Vagy mégsem?

Különböző, hosszan tartó gyógyszeres és pszichoterápiás kezeléssel a tünetek persze enyhíthetők, sőt, akár el is tűnhetnek egy időre, de mi van az okokkal? Azzal a félelemmel, ami a pánikot kiváltja? Hiszen azt nem „kezelik”, az továbbra is ott marad. Ez az a félelem, amely tudattalanul irányítja az ember életét, s ebből fakadhatnak a szorongáson túl párkapcsolati problémák, betegségek, sikertelenség, önértékelési zavarok, anyagi nehézségek, s így tovább. Ezekre a problémákra azonban nem írathatunk fel semmilyen gyógyszert.

És mi van a gondolatokkal, melyek ebből a félelemből fakadnak? Lehet, hogy a pánikbetegséget is csak „gondoljuk”? Okozhatnak a gondolatok testi tüneteket? A válasz egyértelműen: igen! Rengeteg pánikbeteg kerül be a kórházak sürgősségi osztályára szívinfarktus gyanújával. A testi tünetek erre utalnak, ám mégis, minden egyes vizsgálat eredménye negatív. Mi is történik? A megjelenő legapróbb testi tünetről egy pánikbeteg gondolkodni kezd, megijed. Jaj, nehogy ez legyen, nehogy az legyen! Számtalan betegség lehetősége pereg le előtte egy pillanat alatt. Ezért elkezdi figyelni a testét, a tüneteket, melyekről megint csak gondol valamit. Vagyis figyelmét teljes mértékben a rosszulléttel, a félelemmel kapcsolatos gondolatokra irányítja, szinte minden más megszűnik létezni. Beigazolódni látja félelmeit, ugyanis a tünetek egyre erősödnek. És egyszer csak vége. Ahogyan a semmiből jött, úgy el is tűnt a pánikroham. Pedig olyan valóságosnak, „hihetőnek” látszott. De akkor hová tűnt? És honnan jött? Múltból fakadó reakció csupán? Netán egy tudattalan kifogás?

A kulcs tehát egy tudattalan, gyermekkori félelem, az abból fakadó gondolatok és a figyelem. Amikor tudatosan kezded kezelni a félelmeidet, meglátod annak és a pánikbetegségednek valódi okát és működését, képessé válsz arra, hogy figyelmed a gondolatokról a jelen pillanatra irányítsd, a rosszullétek örökre eltűnnek!

Élheted és élvezheted végre az életed szorongás és félelmek nélkül, szabadon, egészségesen, boldogan!