Január elsején mutatkozott be a Fővárosi Állat- és Növénykert legifjabb matakója, azaz déli háromöves tatuja. A most egyhónapos jövevényről az már kiderült, hogy fiú, nevet azonban eddig még nem kapott. A nagyközönség a Pálmaház központi csarnokában láthatja, közös férőhelyen Lunával, az anyaállattal. Az elmúlt hetekben nem sok látszott a kicsiből, de mostanában már egyre többször merészkedik elő, így egy kis szerencsével bárki megcsodálhatja. Persze most még folyamatos szülői felügyeletre szorul, ezért arasznyinál nagyobb távolságra nem is igen távolodik el Lunától, a nyolcéves anyaállattól.

A matakó (Tolypeutes matacus) Dél-Amerikában őshonos emlősállat. A tatuk, vagy más néven övesállatok húsznál is több faja közül a viszonylag kisebb termetűek közé tartozik. Más tatukhoz hasonlóan a matakó testét is bőreredetű csontpáncél védi. Amíg azonban a rokon fajok csak korlátozott mértékben tudnak összegömbölyödni, és puha hasi oldalukat inkább úgy védik, hogy félig a földbe ássák magukat, addig a matakók esetében az összegömbölyödés szinte tökéletes. A csontpáncél ugyanis a vállövi és a medenceövi vértből, a köztük lévő három övből, illetve a fejtetőt és a farkat védő pajzsokból áll, amelyek igen rugalmas ízesüléssel kapcsolódnak egymáshoz. Összegömbölyödéskor az állatot minden irányból tökéletesen körbeveszik a csontpáncél elemei.

A Fővárosi Állat- és Növénykertben 2016 óta foglalkoznak matakók tartásával, és már több alkalommal sikerült őket szaporítani.

Fotó: Bagosi Zoltán