Itt az elején szeretnék minden kedves szülőt buzdítani az ebben a témakörben is megjelent könyvek olvasására. Egyet meg is említenék, amely sok hasznos praktikus tanáccsal látja el az olvasót közérthetően: Ernst J. Kiphard: Az ügyetlen gyerekek című könyve. Egy kis ízelítő a könyvből: „Nem csupán szépséghiba, ha egy gyerek ügyetlen"- így kezdi a könyv egyik fejezetét a szerző. A későbbiekben tanulási, beilleszkedési nehézségeket, magatartászavart, az egész életre kiható cselekvési inkompetenciát, kisebbrendűségi érzést okozhat a mozgás ügyetlensége.

Mit jelent az ügyetlenség?

Ez a probléma az óvodában szokott inkább előtérbe kerülni, hiszen ott a gyerekek nap mint nap kifejezetten pontosságot, a tevékenységekhez megfelelő szem-kéz-láb-koordinácós képességeket igénylő mozgásokat végeznek. Az iskolaérettséghez közeledve, 6-7 éves korban, kijelenthető, hogy gyermekünk fejlesztésre szorul, ha

• mozgásában ügyetlen
   
• saját testén nem tud tájékozódni (nem ismeri testrészeit)
   
• térben (jobb-bal irányok ismerete) és időben (napszakok, a hét napjainak, évszakok, hónapok egymás utániságának ismerete) nem tud tájékozódni.

Láthatjuk tehát, és nap mint nap tapasztaljuk is, hogy a mozgásügyesség mekkora szerepet játszik gyermekünk életében. Forrása lehet önbizalma, önállósága erősödésének, de sajnos gyengülésének is. Ezen képesség  nagyon fontos most és fontos  lesz eljövendő életszakaszaiban is.

Mire kell odafigyelnünk?

Ahogyan halad gyermekünk az életkorokban felfelé, úgy kell a nagymozgásokról - kúszás, mászás, járás, futás, testtengely körüli gurulások - haladnunk a finomabb mozgások felé. Az első három évben ezekre helyezzük a hangsúlyt! Teremtsünk gyermekünknek sok lehetőséget, teret  ezen mozgások játékos megélésére, ehhez remek eszközöket lehet már kapni, de akár mi magunk is kialakíthatunk akadálypályákat: kisasztal alatti átmászás, kúszás, lépegetés nagyobb kockákról, tárgyak játékos kerülgetése - ehhez mi magunk találhatunk ki a gyermekkel közösen kis meséket, gyárthatunk szabályokat. Már ekkor hagyjuk, hogy gyermekünk próbálgathassa kreativitását, megvalósíthassa saját kis ötleteit, persze az általunk felállított, elsősorban balesetveszélyre koncentráló kereteinken belül. Ezzel fejlesztjük önállóságát és mozgásbátorságát.  Ahogyan haladunk az óvodáskor felé, egyre jobban elő kerülnek a több végtagot igénylő komplexebb, vagy éppen kifejezetten csak a láb vagy a kéz finommozgásaira épülő játékos gyakorlatok.

Egy nagyon egyszerű tipp: a mindennapok során, tevékenységeinkbe vonjuk be gyermekünket, megéri az a kis takarítás, egy-egy közös pogácsasütéskor, tésztagyúráskor. Énekeljünk, mondókázzunk, közben mindezt kísérjük mozdulatokkal, egyszerűbb táncjellegű mozgásokkal, biztosan ismerősek sokak számára az ujjmondókák, amik játékosan beilleszthetők akár az öltözködésbe, testápolásba, vagy az esti fürdésbe.

Csak napi 20 perc!

Eljön majd a gyurmázás igen fontos időszaka, ami előkészíti a finomabb mozgásra az apró kezeket, amikor majd a zsírkrétával, és végül a ceruzával ismerkedik gyermekünk.  Legjobbat akkor teszünk gyermekünknek, ha a különböző mozgásokat játékosan összekötjük. A napi közös tevékenykedések mellet iktassunk be egy-egy ilyen játékot is életünkbe. A későbbiekben sok ilyen játékot szeretnék közkinccsé tenni, ezen témakörben.

Naponta 20-25 perces önfeledt játékkal megtehetünk mindent azért, hogy gyermekünk egyéni adottságainak megfelelően fejlődhessen ezen a területen.

Legközelebbi írásomban már konkrét játékokat említek a kisgyermek első éveitől egészen az iskolakezdésig a mozgásügyesség fejlesztésére, hogy mindez a gyermeknek és a szülőnek élvezetes és eredményes elfoglaltság lehessen.

Várom kérdéseiket ebben a témakörben is. Játékra fel!

Fotó: renelutz: Für Glückliche Familie
 

Kép: foter.com