Hazánkban ma is él az a nevelési hagyomány, hogy korán kell bilire ültetni a gyermeket, mert később már nehéz lesz hozzászoktatni! Ne felejtsük el, hogy nem a magunk érdekeihez kell a gyereket igazítani, hanem az ő fejlődési ütemét kell alapul vennünk. Ha már ő maga megérett rá, el lehet kezdeni a bilire szoktatást.

Honnan tudjuk, hogy mikor érett már? Tapasztalatok (pszichológiai, anatómiai ismeretek) azt mutatják, hogy másfél-kétéves kor előtt erre nem kell számítani. Ekkorra jut el odáig egy gyermek, hogy megtanulja akaratlagosan szabályozni az ürítésben használt záróizmokat. A szoktatásnál fontos az is, hogy annyira érett legyen már a csemete, hogy megértse mit akarnak, mit várnak el tőle.

Sokkal korábban tehát nem érdemes elkezdeni a szoktatást, bár nem káros, hacsak nem erőszakos és fenyegető szülői magatartás kapcsolódik a biliztetéshez. Mindenképpen jó megvárni, míg a gyermek érdeklődést mutat a wc, vagy a bili iránt, és biztosítsunk lehetőséget, hogy bármikor használhassa is! Ha már megáll játék közben, elvonul, láthatóan éppen most telik a pelenka, ha már nem is tűri magán a teli csomagot, akkor gondolkodhatunk a szoktatáson. Nagyon jó, ha már rendszeressé válik a széklete, ami a nap ugyanazon szakára esik. Ha már néhány órán át is száraz marad a pelenka, az azt jelenti, hogy kezdi akaratlagosan használni az izmait.

Ha úgy látjuk, eljött az ideje a szoktatásnak, teremtsük meg ennek  a feltételeit.  Amíg még pelenkázzuk, mindig magyarázzuk el a gyermeknek, hogy miért nincs már  nagyoknak pelenkájuk, és mennyivel kényelmesebb nélküle, hogy hogyan csinálják ezt a nagyok. Tartsunk a wc mellett, a fürdőszobában bilit, vagy szűkítőt; ne zárjuk ki a wc-ről, hadd lássa, hogy mi mit csinálunk ott.

A legkedvezőbb időszak a nyár, a meleg, a jó idő.  Ez nagyon jó alkalom, hogy levegyük a pelenkát a csemeténkről. Engedjük, hadd szaladozzon kint csupasz popsival, hadd tapasztalja meg, mennyivel kellemesebb így! Azt is érezni fogja, amint végigcsurog a lábán a pisi. Lehet, hogy ettől meg is ijed először, majd elkezd tudatosodni a dolog. Mutassunk neki érdekeseket, pl. most a virághoz locsolunk, vagy azt a kavicsot célozzuk meg. Ettől még játékosabb is lesz a tanulás. Sétához vigyünk magunkkal váltásruhát, lehet nálunk bili. Ne szidjuk meg a gyermeket,  ha véletlenül baleset történik! Ez egyre ritkábban fog előfordulni. Dicsérjük meg, ha ügyes volt! A ruhákat úgy válogassuk össze, hogy minél gyorsabban kibújhasson belőle a csemeténk, ha éppen szükség van rá. (A kantáros nadrágok most nem túl praktikusak!)

Ha mi nem az időjáráshoz akarjuk igazítani a szoktatás kérdését, jól szervezve természetesen sikert érhetünk el hidegebb napokon is!

Gondoljunk mindig arra, hogy minden gyerek más ütemben fejlődik. Nincs ez másképp a szobatisztává válással sem. Van gyerek, aki pillanatok alatt megtanulja, van akinek hetek-hónapok kellenek ehhez a folyamathoz.

Ha úgy látjuk nem érdekli a gyereket a bili, a wc, megpróbálhatunk apró cselekhez folyamodni. Vegyünk olyan bugyit, kisnadrágot, amin a kedvenc figurája van, hátha csábítani fogja a lehetőség, hogy ő ilyet hordhat!

Kössük eseményhez a bilizést, erre hívjuk is fel a gyerek figyelmét: elmegyünk  a játszótérre, de előbb pisilünk egyet. Mielőtt megitatjuk, mondhatjuk, hogy kell a hely a sok folyadéknak, ürítsünk ki egy kicsit.

 ...

A szobatisztaság egy központi kérdés a családok életében. Már ebben is megjelent a mai társadalmakra jellemző versenyszellem. Sokan úgy gondolják, hogy többet ér a gyerekük, ha előbb tanul meg bizonyos dolgokat a társainál (beszélni, járni) Pedig ehhez mindössze az idegrendszer bizonyos fejlettségére van szükség.

Koronként, kultúránként mások a szobatisztaság szabályai, szokásai. Egyetlen közös vonást mutatnak, hogy előbb-utóbb szobatiszta lesz minden ember! A magyar szokások a mérsékeltek közé tartoznak, ahol jellemző a direkt szoktatás, de nem a vasszigor a lényeg. Általában a 18. hónap környékén kezdődik a bilire szoktatás, és a harmadik életév végére szilárdul meg a teljes éjszakai-nappali szobatisztaság.