A mese bűvölete
A nevelés sokat vitatott, kutatott téma. Rengeteg kérdés merül fel a szülőkben, vajon jól nevelem a gyerekeim? Milyen a jó nevelés? Van egyértelmű jól bevált nevelési mód?
Mivel minden gyerek egyedi, egységes nevelési sémát nem alkalmazhatunk rájuk, de vannak alap momentumok, amelyek segítik a gyermekek szocializációját a társadalomba.
Antropológiai kutatások sora bizonyítja, hogy minden kultúrában jelentős szerepet tulajdonítanak a nevelésnek. A nevelés sokkal szélesebb körű fogalom az iskolázásnál. Minden társadalomban arra irányul a gyermekek nevelése, hogy elsajátítsák azokat az elfogadott erkölcsi, magatartási és társadalmi normákat, amelyek az életben maradáshoz szükségesek. Fontos, hogy ezek a normák általános érvényűek legyenek, és nemzedékről nemzedékre hagyományozódjanak. A normák átadásának legelső és legegyszerűbb módja a mesélés.
Bruno Bettelheim: A mese bűvölete és a bontakozó gyermeki lélek c. könyvében így ír a mese szerepéről: „…utat mutat a gyermeknek, hogyan fedezze fel identitását, és hogyan találja meg helyét az életben. Ráadásul még azt is elmondja, milyen tapasztalatokra van szüksége jelleme fejlesztéséhez. A mese azt sugallja, hogy a boldog és tartalmas életet bárki elérheti – de csak akkor, ha nem futamodik meg a veszélyek elől. Mert az igazi identitáshoz csakis rajtuk keresztül vezet az út. Azt is ígéri, hogy ha valaki elindul ezen a kockázatos úton, a jóakaratú hatalmak megsegítik, és végül eléri célját. De arra is figyelmeztet, hogy a gyávákra és kishitűekre, sivár élet vár...”.
A mese egyfajta beavatási rítus. A gyermek ízelítőt kap a felnőttek világából. A csodás elemeket tartalmazó történetek magával ragadják a gyermeki lelket. A gyerek tudja, hogy a mese más, mint a valóság, de érzi, hogy a mesei hatás fontos számára. Akarva-akaratlanul is tanul belőle. A mese bűvöletében él, ami nem is csoda, hiszen a mese a szóbeli elbeszélő művészet legmagasabb műfajának egyike.
Téves az a felfogás, hogy a mese csak a gyerekeknek szól. Épp az a különlegessége, hogy egyrészt tanítani kíván, másrészt a felnőttek saját tapasztalataikat, érzéseiket, a saját- és a kor problémáját viszik bele a mesékbe. Megjelenik bennük a bírálat, az igazság, morál, becsület, gazdagság, szegénység, halál, misztikum és tréfa egyaránt.
A történetek útmutatók. Hozzásegítenek utunk megtalálásához, a sok ösvény közül, egy-egy mese segítségével talán sikerül a legjobbat kiválasztanunk.
A mesélés egyfajta közösségi tevékenység, mert együtt lehet több nemzedék, együttesen élhetik át a mese cselekményét, ami azért is fontos, hogy a gyerek érezze, nincs egyedül a világban, vannak körülötte, nem kell félnie a bajoktól a nagybetűs Élettől, mert van segítsége.
A mesékből elsajátíthatja, hogy a jó mindig érték marad, hiába változik a világ rohamosan, hiába az a sok elkábító drága csoda, a legnagyobb csoda mégis ott rejlik a legközelebb hozzá: a mesében, a mese által pedig önmagában!
Családinet hozzászólások:
Gyermekeink érzelmi nevelése
.jpg){kind=small}
Közösségi hozzászólások: