Nekünk, embereknek, alapvető érzelmi szükséglet a szeretet utáni vágy. A szeretet képessé tesz bennünket olyan dolgok elérésére, melyről nem is tudtuk, hogy lehetséges. Szeretet nélkül életünk értelmetlenné, megpróbáltatásaink pedig gyötrelemmé válnának.

A párkapcsolatban élő ember leghőbb vágya, hogy érezze társa szeretetét. Nagyon sokan "bármit" képesek megtenni ezért. Egy jó házasságban mély és bensőséges kapcsolat alakul ki. Olyan közel kerülhetnek egymáshoz a házastársak, hogy szavak nélkül is érthetik egymás gondolatait, vágyait. Természetesen ezért tenni kell, ezen érzések alapja a másik megismerése, a társunkra való odafigyelés. Tudnunk kell egymással megfelelően kommunikálni, elmondani érzéseinket, gondolatainkat, vágyainkat. Partnerünk odafigyelése, megértése, meghallgatása a jó párkapcsolat alapja. Meg kell ismernünk egymást "kívül-belül" Fontos, hogy minden nap észrevegyük, kedvesünk mire vágyik, mire van szüksége. Ha megismertük egymást, képesek vagyunk felismerni a másik igényeit. Tudnunk kell, mire van épp szüksége: odafigyelésre, meghallgatásra, bíztatásra, elismerésre, dicséretre, ölelésre, simogatásra, apró szívességekre.

Szeretetünk ne csak az ösztöneinkből fakadjon, hanem tudatosuljon bennünk az, hogy olyan társra találtunk, akiben látjuk, mi az, ami szeretetre méltó. Szabad akaratunkból, "a szerelmi mámor" hatása nélkül is képesek vagyunk vele maradni és vágyni arra, hogy Ő is velünk legyen. Az együtt töltött idő azt fejezze ki, hogy törődünk egymással és élvezzük egymás társaságát. A szeretet azt is jelenti, hogy sok mindent megteszünk a társunk kedvéért, még olyasmit is, amit önmagunktól sose tennénk. Egy párkapcsolat elején sokkal erősebb a megfelelni vágyás és sokkal erősebb a tolerancia a másikkal szemben. A szerelem hatása alatt észre sem vesszük a másik hibáit, hiányosságait. Amikor elszáll a szemünkről a "rózsaszín köd", akkor érzékeljük csak társunk számunkra negatív tulajdonságait, rossz szokásait, esetleg idegesítő dolgait. (A szerelem vak - a szeretet behunyja a szemét.) Ekkor kell feltenni magunknak a kérdést: - Mi az, ami megváltozott? Mit kaptunk a kapcsolat elején és mi az, ami hiányzik ahhoz képest? Ekkor kell igazán időt fordítani Önmagunk és párunk megismerésére. Nélkülözhetetlen emberi szükségleteink között szerepel a biztonságra, a fontosságra és az önbecsülésre való igény, amiket meg kell kapnunk és meg is kell adnunk, kölcsönösen. Ha társunk szeretete által biztonságban érezzük magunkat, akkor az élet egyéb területein is sikeresebben vehetjük az akadályokat.

Kulcsfontosságú a kommunikáció! Beszéljük meg érzéseinket, gondolatainkat, vágyainkat. Fogalmazzuk meg és mondjuk ki, mire van szükségünk, mit tehet értünk kedvesünk, hogy jobban érezzük magunkat és boldogabbak lehessünk. Természetesen mi is hallgassuk meg az Ő elképzeléseit, igényeit, terveit. A bennünk felgyülemlett feszültséget ne dédelgessük, őrizgessük, hanem beszéljük meg. Vitatkozzunk, érveljünk, győzzük meg egymást, ha lehet mindezt, kulturált keretek között. Ne kezdjünk úgy mondatot, hogy: - Te mindig - , vagy: - Te soha -, hiszen ez vádaskodás. Egészen biztos, hogy kedvesünk ezt támadásnak fogja fel és erre Ő is hasonlóképp reagál. Mivel saját érzéseinkről, gondolatainkról beszélünk, a megfelelő megfogalmazás úgy kezdeni mondanivalónkat, hogy: - Én úgy érzem, hogy - Én azt szeretném, hogy-. - Én arra vágyom, hogy-. Majd úgy folytatva: - Mit gondolsz Te erről? - Neked mi a véleményed? Megtennéd-e ezt értem? Ez rögtön emberibb hangvételű társalgás és talán így könnyebb lesz megoldást is találni. Ne feledjük a párkapcsolat sok kompromisszumkötésből áll és abból, hogy megpróbálunk egymáshoz minél jobban alkalmazkodni, hiszen az ember társas lény.

További cikkeimet http://kineziologialap.hu/olvasnivalo.html oldalon virtuálisan is át lehet lapozni.