Egy gyerek életében előbb vagy utóbb felmerül a nagy kérdés, leválni anyáról. Igen, de mikor és hogyan?
Nem szeretnék pontos időpontot megadni, hogy ekkor, meg akkor a legidőszerűbb a leválás, mert minden gyerek más. Sőt, minden anya- gyerek kapcsolat más.

A legfontosabb, hogy  ha elszakadásról beszélünk, akkor kapcsolatról is beszélünk. Nagyon fontos tudni, hogy egy gyerek csak akkor fog tudni kevesebb trauma nélkül leválni anyjáról, ha az anyjával való kapcsolata biztos, biztonságot adó, kiszámítható.
Igen, azt írtam, kevesebb trauma. A legtöbb szakember felfogása szerint egy gyereknek mindig egy kicsit traumatikus "leszokni" az anyjáról. Nagy általánosságban ezt nem is szokták követelni a gyerekek (kivéve a serdülőkorban).

Most jöhet a mikor kérdésköre.

A mikorról annyit szeretnék elmondani, hogy néha ezt az élet alakítja. Mikor például egy nőnek vissza kell mennie dolgozni, mert kell a pénz, vagy mert különben elveszíti az állását.
De, ha a leválás időpontját magad választhatod meg, akkor előtte kicsit vizsgáld meg a gyereket és a kapcsolatotokat. Sok gyereknek a 3 éves kor is korainak tűnik, annyira szoros a kapcsolat, másoknak meg már 2 éves korára gyönyörűen eljátszik a gyereke a játszótéren, hogy nem is hiányolja az anyját.
Tehát vedd figyelembe a kapcsolatotokat, s ha úgy látod, hogy a gyerek is egyre jobban megvan egyedül, vagy más kisgyerekkel egy helységben, akkor biztos lehetsz benne, hogy elkezdheted.

Azt gondolom a dolog mikéntje a fontosabb.

Először is légy teljesen bizonyos abban. hogy azt te is akarod, Mert a legtöbb kutatás kimutatta, hogy a gyerek bizony megérzi, hogy ez a leválasztósdi csak a nagyi, vagy a társadalom elvárása miatt van. Na nem a hátterét látja, hanem érzi, hogy te milyen feszült vagy minden egyes elválás előtt. Hát akkor ő hogyan legyen nyugodt? A gyerekednek te vagy az irányadó a világ dolgait illetően. Minden, számára új szituációban a te érzéseid nyomán tájékozódik. Ugye érted, hogy ha egy mama fél a kutyáktól, akkor miért retteg a gyereke is. Hiszen a kutya a gyerek számára új, nem tudja, mit kezdjen vele. Ha te mindig elrángatod a kutyától, arcodon félelem tükröződik, gyereked azt fogja értelmezni, hogy ettől az izétől (értsd kutya), félni kell, hiszen anyám is fél, pedig ő már felnőtt és mindent tud a világról.

Na így van ez a leválással is, persze nem teljesen. Hiszen a gyerek is rájön, hogy ez az állapot neki nem a legmegfelelőbb. Mindig biztosan kell tudnia, hogy mikor tud rád számítani, ha pedig nem rád, hát kire. Ezért fontos, hogy kire hagyod, és az a valaki rendszeresen vigyázzon rá. Hiszen neki kell a szoros kötődés, ami nem egy -két pillanat eredménye. Tehát, ha végre a gyerek megbízott valakiben, az ölébe ül, megvígasztalódik nála, amikor te elmentél, akkor ne váltogatsd, hogy egyszer a nagyi, aztán a szomszéd néni, azután meg a bébiszitter. A gyerek számára az állandóság nagyon fontos.
Tudjátok, nem könnyű ez a dolog sem, de ha a fokozatosságot betartod és előveszed a józan parasztit, vagy igazi anyai ösztöneidet, nem lesz ebből nagy probléma.

Az elszakadásban fontos betartani a fokozatosság elvét. Tehát először csak egy fél órácska is elég, és csak fokozatosan növeld az időt. Ez az ovira, bölcsire is vonatkozik. Mindig kérdezd meg, hogy mi a szokás az intézményben, majd készülj fel erre lelkileg. Ugye te sem akarsz a folyosón álló szomorkodós anyukák sorába beállni? Tudod, úgy sokkal könnyebb beszoktatni, ha pontosan tudod, hogy 1 vagy 2 hét a beszoktatási idő. Bent lehetsz-e az első napokban vagy csak a folyosón üldögélhetsz. Esetleg kérdezz meg már oda járó gyermek anyukáját.

A legfontosabb:

Ha el szeretnél menni, ott fogod hagyni a gyerkőcöt, mindig jelezd neki előre!!!!
Igen, sokan felszisszennek: - Húúú, de akkor elkezd ordítani, és akkor aztán soha nem megyek el itthonról!
Igen az első alkalmak, nagyon nehezek lesznek, mert a gyerek tiltakozik, de ha menned kell, akkor menj. Ne sokáig húzd az időt! Tudom, ezt néha nekünk, anyáknak is meg kell tanulni. Igen, vannak esetek, amikor az anyának nehezebb elválni a gyerektől, mint a gyereknek az anyától. Tudod, végig kell gondolnod, hogy attól még hogy elengeded a gyermeked, azért még az anyja maradsz, csak a kapcsolat alakul át egy kicsit. Számomra hatalmas boldogság, amikor délután az oviba érve csak úgy repülnek felém a gyerekek.
A "jelezd neki előre" szabály azért fontos, mert gondold csak át, neked milyen nehéz lenne, hogy ha a férjed néha bejelentés nélkül eltűnne 1-2 napra, de soha nem tudnád, hogy mikor. Hétfőn, vagy minden hónap elején?? Ugye, hogy sokkal könyebb, ha tudod előre, hogy holnap elutazik? Vagy ha belegondolsz, hogy az orvosi rendelőben mennyivel nyugodtabb vagy, ha valaki elmondja, mi fog történni, mit is jelent az a kis vizsgálat. Egy gyereknek ez még fontosabb, ő még kevesebbet tud a világról, így az esetleges félelmeket megelőzheted.

Zárásként összefoglalva:

1.Mindig mondd meg neki előre, ha el fogsz menni!
2.Próbáld mindig ugyanarra a személyre bízni.
3.A dolgot még megkönnyíti, ha ismerős környezetben történik mindez, akkor csak az új emberhez, vagy az új szituációhoz kell hozzászoknia, így a környezet ismerete biztonságot ad neki. Az is nagy segítség lehet még, ha mindig azonos időben mégy el. Tehát mindig délutáni alvás után, vagy reggel. Az ismétlődés is segítség.
4.Nem kell neki napokkal előre jelezni a dolgot, hiszen a kicsiknek még nincs jól kifejlődve az időérzékelésük, ezzel csak plusz stresszt raknál a vállára.
Bizony ez nem könnyű, de következetesen kivitelezhető.

betöltés...