Tisztelt Professzor úr!

Nagyon köszönöm a válaszát! Sikerült megtalálnom azt a cikket, amiben erről írt (Öt tévhit a pajzsmirigy betegségeiről - 2. rész). Szerintem már korábban is olvashattam, amikor az interneten keresgéltem a témában és innen rémlett, hogy hiába veti el sok orvos a kérdést azzal, hogy dehát nem kell félni a teljes műtéttől, hiszen a T4-gyel teljes mértékben (és teljesértékűen) pótolható a pajzsmirigy kiesett működése, ez nem feltétlenül van így.

Én valójában jobban félek ettől, mint magától a műtéttől és az altatástól. Ráadásul úgy, hogy nem lehet előre tudni, hogy mekkora darabot hagyhatnak meg végül, erről műtét közben fog dönteni a sebész, az alapján, amit lát és amit a műtét közbeni fagyasztásos szövettan mutat. (Összességében a biztonságra fog törekedni és csak olyan darabot hagy meg, amin nem valószínű az ismételt göbösödés és ami miatt a későbbiekben sem lesz szükség második műtétre.)

Nagyon valószínű, hogy jóindulatú az az elváltozás (adenóma), ami miatt a műtétre sor kerül, viszont a vékonytűs biopszia eredménye c-3 follikuláris neoplázia volt, így mégiscsak ott van az a néhány százalék esély arra, hogy rosszindulatú és hogy ez csak utólag derül ki a végleges szövettan során. Ha ennek elkerülésére is törekszik a sebész, akkor valószínűleg majdnem teljes műtétet fog végezni.

Ezért szeretném még azt a kérdést feltenni Professzor úrnak így konkrétabban is, hogy az az 1-2 g pajzsmirigyszövet, amit ilyenkor (near-total thyroidectomy) meghagynak, szintén működőképes lehet és érdemben hozzájárulhat a hormontermeléshez stb.? Mik Professzor úr tapasztalatai? Mennyivel jobb a helyzet egy teljes műtét utáni állapothoz képest?

Sajnos ezzel kapcsolatban nem tudok kit megkérdezni és az interneten sem találok erre vonatkozó információt. Már csak bő egy hetem van a műtétig, és szeretnék megnyugodni. Professzor úrhoz augusztusra kaptam időpontot, viszont addig is szeretném tudni, hogy mire számíthatok.