Tisztelt F.B.!

Motto:"Az igazság beszéde egyszerű. (Seneca) "

Engedje meg, hogy udvarias levelére válaszoljak bővebben, ezzel is jelezni kívánom, hogy nem "lustaságból nem írtam részletesebben. Mindenek előtt ( s ezt talán nem tudják az olvasók) ezen az általam nagyra becsült honlapon azért írok, mert szeretnék segíten a betegeknek, miután tapasztalom mindazt, amit Ön leírt. Ezt a munkát nem pénzért, mellék állásként, számításból csínálom, hanem ahogyan régebben mondták társadalmi munka gyanánt, ill. ma már önkéntes munkásként teszem. Nem szenvedek grafomániában, mert nagyon sok nemzetközi és hazai tanulmányt írtam, írok és különböző továbbképző előadásokat tartok ( a nemzetközi közleményeim jegyzésékt bárki elolvashatja a PubMed.com honlapon). Miután a betegek gondjait tapasztaltam, úgy döntöttem, hogy segítek, de sajnos mind a jogi, mind az etikai szervektől ezért pohonokat kaptam. A legfinomabb kritika az volt, hogy az "ön betegei túlságosan tájékozottak", másrészt valóban igaz, hogy egy-egy leletből nem lehet, nem is szabad diagnózist írni, mert az félrevezető lehet. Negyon sajnálom, hogy ezek az akadályok lehetetlenné teszik,hogy vizsgálat nélkül véleményt írjak, anélkül, hogy ez valakit, valakiket meg ne sértene. Nemrég egy beteg megkérdezte tőlem, hogy miért maradtam itthon, amikor sikerrel kecsegtetve vár a „Nagyvilág”. Valami olyan választ adtam, hogy ott sem minden csillogó és az itthon az mégis csak itthon és még talán – ha Isten engedi – szeretnék orvosként is valami jót cselekedni a saját hazámban.
Éjszak azonban nem hagyott nyugodni a kérdés és az (Ön kérdése is) tovább rágódtam. Tényleg nincs igaza a kérdezőnek?
Mégis mi tart vissza,:
            Ha  morális helyett  napjainkban tort ül  az immoralitás
            Ha  a szeretet  helyét  a rideg érdek vette át,
            Ha  az ifjú kori   szent célokat  és hivatástudatot a karrier  vette át,
            Ha értéktelenné vált az érték
Ha régi keletű szóvá vált a becsület
Ha  régebben  csak az volt a kérdés hogyan élünk KEGYELEM nélkül, most pedig az, hogy miképpen élünk IGAZSÁG nélkül?”
Ha  hivatallá  züllött a gyógyító munka
Ha korábbi munkahelyem tulajdonosa nem tudja mi a különbség endoszkópia és endokrinológia között, de dönt alapvető szakmai és személyi kérdésekben
Ha az adminisztráció feltételei (papír, patron) sem biztosítottak
Ha  több a pecsét, mint a jó szó és együttérzés, empátia
Ha a frusztrációtól egyre több aggódó szempárt látok
Ha a többen azt mondják  minden bizonytalan,
Ha a szemekben egyre  több az aggodalom
Ha  munka nélkül tengődhetnek  vagy a külföldihez képest megalázó a bérért dolgozhatnak (sőt gyakran már azt is megfelezték
Ha  az  un. „evidenciák”  rendszerében kell dolgozni. Úgy is nevezik „bizonyításon alapuló orvoslás”. Ráadásul az evidenciáknak különböző szintjeit, A,B,C,D szintjeit különítik el. Az evidenciát a tudomány köntösébe öltöztetik és felruházzák a tévedhetetlenség jogával. Ha a beteg nem osztályozható be az evidenciák által kreált kategóriákba, akkor kész a ki nem mondott ítélet: rossz a beteg vagy rossz az orvos.
Ha szolgáltatássá silányítják, silányították az egészségügyi munkát. A jövőben már csak „pedagógiai-, orvosi-egészségügyi-, papi szolgáltatás” lesz, azonos szintre süllyesztve bennünket a prostituáltak szolgáltatásaival. Vallom azt, hogy tevékenységünk nem szolgáltatás, hanem szolgálat. Miként szolgálatnak tekinti munkáját a tanár, a pap, a közgazdász, az író, művé 
Ha közigazgatássá válik, vált a gyógyítás. Az orvos munkaidejének többségében űrlapokat tölt ki, a beteg helyett a számítógépet nézi.
Ha tudjuk, hogy az „ idők bibliás múltjában Kain megölte Ábelt. Ma elegendő, ha megrágalmazza, befeketíti és lejáratja. Kezet sem kell mosnia” (Ccoóri Sándor:Tizenhét kő a parton).
Akkor  mégis miért?
Talán maradt egy dolog a HIT, de miben?
Hiszek  egy Istenben, hiszek a  képére teremtett emberben.
Hiszek a lélek és test egységében.
Hiszek a hit gyógyító erejében még akkor is, ha tudom, hogy nem győzhetünk a testi fájdalmak, a kín és a halál felett.
Hiszem, hogy csak az én hal meg,  mert aki önönénjével  él,  halálával él.
Nem hiszek a tévedésben,  de tudom, hogy létezik.
Hiszek  a reménytelenségben is bizakodó, földhözkötöttségében is szárnyaló   emberi szellemben, amely nem akar a becsvágy őrületében Isten trónjára ülni.
Hiszek az orvosban, aki szamaritánusként teszi dolgát a betegek jerikói útján.
Hiszek az orvoslás humánumában és a humánus gyógyításban,
amely Veronika kendőjét nyújtja a verejtékkel érkezőknek,
a  keresztet hordozóknak és a fájdalommal távozóknak.
                                                                                  Amen


U.i.  tapasztaltam, hogy „Hittem, azért  szólottam, de igen megáztattam” (Zsolt. 115.1)

Jó egészséget kívánok, tisztelettel:




Prof. Dr. Balázs Csaba
2014-01-29 13:42:11