Tisztelt Petra!
Nagyon sajnálom, hogy még ilyen panaszai vannak. A betegsége összetett, ezért ilyen holsztikus megközelítést ígények.
A legfontosabb:amennyiben panaszai fennállanak, akkor a kolléganőm korábbi időpntot (soron kívül) el fog intézni Önnek!!!!
Addig folytassa az eddigi étrendet és diétát, homeopathiás kezelés is szóbajöhet, de leginkább az immunstimulálás segíthet.
Sajnos az autoimmun és gombás betegsége gyakran társulhatnak egymással.
Két dologra hívom fel figyelmét:
1.Szénhidrátban, zsírban és kémiai adalékanyagokban gazdag táplálkozásunkkal kedvező feltételeket biztosítunk a gombák elszaporodásához, fő táplálékukat ugyanis ezek a tápanyagok jelentik. A téli időszakban gyakori betegségek kezelése sok esetben antibiotikum segítségével történik. Alkalmazásuk során azonban nem csak a kórokozók pusztulnak el, de a bélrendszerben élő, hasznos baktériumok is. A bélflóra és hüvelynyálkahártya fórája egyensúlyának felborulása pedig szintén a gombák elszaporodásának kedvez.
A tünetek igen szerteágazóak lehetnek: hajhullás, kimerültség, gyakori fejfájás, szédülés, zavarodottság, gyomorfájás, izületi gyulladások, autoimmun betegségek, pajzsmirigy gyulladás, krónikus fáradékonyság szindróma, a menstruáció előtti tünetek, székrekedés, vagy hasmenés, puffadás és az édességek utáni fokozott vágy formájában is jelentkezhetnek.
A Candidiázis kórképének kialakulásában a fentieken kívül számos egyéb, napjainkban különösen jellemző tényező is szerepet játszik. A stresszes életmód, a nem megfelelő táplálkozás, a testmozgás hiánya, fogamzásgátlók szedése, az alkohol, a koffein fogyasztás mind elősegítik a gombák elszaporodását.
A kórokozókkal szemben immunrendszerünk nyújt védelmet. Az immunvédekezésnek több szintje és formája van. Az első védelmi sort a faló fehérvérsejtek (fagociták) képezik, melyek bekebelezik a kórokozókat. Baj az, ha a bekebelezett gombát, ill. egyéb kórokozót a falósejtek nem tudják elpusztítani. A védekezés másik vonalát az un. limfociták (T limfociták) képezik, amelyek megfelelő "tanulás", immunizálódás után képesek a kórokozókat feloldani. A limfociták másik csoportja (B limfociták) olyan ellenanyagokat termelnek, amelyek képesek bevonni a gombát és így elősegítik azok elpusztítását.
Megfelelő védelem hiányában tüneti kezeléssel, gombaölő és a bélflóra egyensúlyát helyreállító szerek alkalmazásával és a megfelelő étrend összeállításával csak átmeneti javulást érhetünk el. Azok esetében azonban, akik folyamatosan visszatérő fertőzésekkel küzdenek mindenképpen ajánlott alaposabb vizsgálatok elvégzése, a háttérben ugyanis a szervezet védekező képességének károsodása állhat. Ilyen esetekben tüneti kezelésekkel csökkenthetők ugyan a panaszok, azonban a fertőzésre való hajlam megmarad, ami a betegség kiújulásához vezet.
Az immunhiányos állapot okozói olyan külső faktorok is lehetnek, mint a krónikus stressz helyezetek, endokrin betegségek (pl. csökkent pajzsmirigy működés), vírusfertőzések, vagy toxikus anyagok (egyes gyógyszerek is). Ezek a szerzett formák megfelelő kivizsgálás után gyógyíthatóak.
2.A betegség autoimmun eredetű és öröklődő jellegű, amelyet különböző névvel illet a szakirodalom: gyermek- és felnőttkori coeliakia, glutenszenzitív enteropathia, sprue, nem trópusi sprue, idiopathias steatorrhoea, lisztérzékenység.
A betegség lényege: komplex felszívódási zavar (a bél nem képes felszívni a nélkülözhetetlen tápanyagokat), amely többnyire gyermekkorban kezdődik és kezelés nélkül halálhoz vezethet. A betegség kialakulásának oka: gluténnel (a búzafélékben található fehérjével) szembeni érzékenység, amely a bélbolyhok pusztulásához vezet. Az örökletes jelleg mellet szól, hogy a beteg szülőkben lévő gének hordozzák a betegségre való fokozott hajlamot. A legújabb nemzetközi kutatások (Setty M. és munkatársai: Celic disease: risk assessment, diagnosis and monitoring, Mol. Diag.Ther. 2008, 12, 289-98) bizonyították, hogy a szöveti antigének (HLA) II. régiójában található gének: DQ2 vagy a DQ8 felelősek a betegség öröklődéséért (1.ábra). A kóros gének megjelenése azonban nem egyforma. Ez azt jelenti, hogy nem mindenkiben azonos életkorban és súlyossági fokban manifesztálódik a betegség. A sokak által ismert típusos klasszikus tünettriász tagjai a hasmenés, a fogyás és a gyengeség nem mindenkiben egyformán jelennek meg. A klinikai kép többnyire jellegtelenül, fokozatosan, máskor akut bélfertőzés formájában fejlődik ki. Néha enyhék, vissza-visszatérő jellegűek a tünetek, emiatt a betegséget csak későn ismerik fel (vagy "félrekezelik”) A lisztérzékenység sajátosan egy jéghegyhez hasonlítható, amelynek csúcsán találhatók a legsúlyosabb esetek. klinikai tünetek gyermekkorban a szoptatás befejezésével, a gabonafélékkel történő táplálás megkezdése után, 6 és 18 hónapos kor között fejlődnek ki. Étvágytalanság, gyakori, nagy mennyiségű, híg, világos és bűzös széklet, szokatlan apátia és ingerlékenység lehetnek az első tünetek. A has puffadt lesz, a bőr alatti zsírszövet és izomállomány csökken. Folyadék-, elektrolit és fehérjevesztés, kiszáradás, alacsony vércukorszint, ill. kálciumszint, végtaggörcsök majd sokkszerű állapot jöhet létre. Ezt coeliakiás krízisnek nevezzük, amely többnyire halálhoz vezet. Ez a súlyos állapot ritka azóta, hogy felismertük a glutén megvonás gyors és eredményes terápiás hatását. Mindezeken kívül természetesen a felszívódási zavar általános tünetei is jellemzőek, hasonlóan a felnőttekben észleltekkel. A betegség a genetikailag meghatározott „szerv-specifikus” autoimmun kórképek közé sorolható. Az arra hajlamos egyénekben immunológiai folyamat alakul ki, amelynek lényege, hogy antitestek (fehérjék) képződnek a gliadinnal és a szöveti transzglutamináz enzim ellen. A gyulladásos folyamat következménye a bélnyálkahártya károsodása és a súlyos felszívódási folyamattal járó tünetek fellépése (vashiány, fehérjehiány, fogyás, osteoporózis, hormonális zavarok, nyelvgyulladás, szájgyulladás, a végtagokon ödéma, ritkán hasüregi folyadék is kialakulhat). A diagnózis általában nem könnyű a sokszínű tünetek miatt. A genetikai háttér, a kiegészítő, ill. társuló betegségek ismerete, a laboratóriumi vizsgálatok azonban sokat segíthetnek a minél korábbi felismerésben és kezelésben. Korábban a D-xilóz teszt és a bélnyálkahártya szövettani vizsgálata volt szükséges. A legújabb kutatások eredményei a következő fontos megállapításokat tették (Naiyer AJ és munkatársai, Thyroid, 2008, 18, 1171-78), hogy:
A transglutamináz II enzim (TGase II) elleni antitestek kimutatása segít a korai felismerésében A korábbi viszonylag időigényes módszer (ELISA) helyett az „immunszenzor vizsgálat meggyorsítja a laboratóriumi teszteket. Ráadásul ezen ígérete módszer alkalmas arra is, hogy az ételekből is kimutatja a nagyon kis mennyiségben jelenlevő glutén fehérjét (Kings College London, UK www.kcl. Ac.uk).Az a felismerés, hogy a pajzsmirigyben is van TGase II fehérje arra utal, hogy a pajzsmirigy autoimmun betegségiben gyakori a tünetszegény, néha tünetmentes lisztérzékenység. Ezt mutatja, hogy az autoimmun pajzsmirigybetegség fő indikátora: az un. TPO elleni antitest és a TGase II fehérje elleni antitestek egyaránt pozitívak. .A végső következtetés, hogy a lisztérzékenyeknek gondolni kell pajzsmirigybetegségre és fordítva, akik pajzsmirigybetegségben szenvednek, azok között a lisztérzékenység gyakoribb. A csökkent pajzsmirigybetegségben szenvedők gyakran panaszkodnak arról, hogy has puffadásuk van és az alkalmazott a pajzsmirigyhormontól nem fogynak. Ilyenkor a hormon csökkent felszívódásának oka a látszólag tünetmentes coeliakia lehet! Ez lehet atípusos és enyhe forma is, de időben kell gondolni rá.
A közeli kontrollig is javulást kívánok:

Prof. Dr. Balázs Csaba
2012-02-02 12:20:33