Tisztelt Jolika!

A menstruációs zavarok okai gyakran felderítetlenek maradnak. Ritkán gondolnak arra (néha a szakemberek sem), hogy a zavarok hátterében a pajzsmirigy rendellenessége állhat. Az okok felderítésével viszonylag könnyen gyógyíthatók az addig makacs tünetek.
Mikor beszélhetünk menstruációs zavarról:
• Ha az erős vérzés 24 óránál hosszabb
• Ha szabályos ugyan, de 7 napnál hosszabb
• Ha a periódusok rövidebbek 21 napnál
• Ha 3 hónapnál hosszabb ideig kimaradnak
• Ha ismételten és szokatlanul fájdalmasak és görcsös jellegűek
• A szabálytalan periódusokban, a vérzés elmaradása és a fokozott vérzés esetén feltétlen gondolni kell a pajzsmirigy autoimmun gyulladásos betegségeire és működési zavaraira
Leggyakrabban a pajzsmirigy csökkent működése, az autoimmun thyreoiditis esetén fordul elő „nem magyarázható” vérzészavar. Ilyenkor gyakori a viszonylag csökkent étvágy melletti hízás, fáradékonyság, feledékenység, hajhullás, depresszió hajlam. További gond az, hogy a pajzsmirigy autoimmun betegsége lényegesen gyakoribb nőkben, másrészt az aránya a 20. életévtől kezdve egyre gyorsabban növekedik. Ez többször oka a csökkent működésnek és a meddőség egyre nagyobb hányadának.
Mi a perimenopauza?
Ez egy olyan hormonális állapot, amely évekkel megelőzi az utolsó menstruációt. A betegek egy része azt mondja: „én még menstruálok és csak a 40-s éveim elején vagyok”. Valóban a menopauza a menstruáció periódusok végét jelenti, amikor már 1 éve nincs havi vérzés. Ez az időszak az amerikai nőkben átlagosan az 51. év. Ezért a perimenopauzát úgy szokták definiálni, mint azt az időszakot, amely a menopauzához vezet és átlagosan 10 évvel megelőzi annak bekövetkezését. Ez a harmincas évek végétől, a negyvenes évek elejétől szokott kezdődni.
Miért fontos ezt tudni? Mi történik a perimenopauzában?
Amikor Ön megszületik, akkor átlagosan egy millió petesejt kezdeménye van, amelyből a pubertásig 75-300 ezer marad. Az első menstruáció után, a reproduktív periódusban 400-500 pete érik meg és válik potenciálisan megtermékenyíthetővé. A menstruációs ciklusokat az ösztrogén és a progeszteron szintjének váltakozása jellemzi. A perimenopauzában döntően a petefészek sejtjeinek öregedése következtében, az általuk termelt hormonok: az ösztrogén és a progeszteron szint fokozatosan csökkenni kezd. A petesejtek hormontermelését az agyalapi mirigy hormonjai: az FSH és az LH stimulálja. Mivel a petesejtek érzékenysége a korral csökken, ezért az agyalapi mirigy úgy próbálja kompenzálni (kezdetben sikerrel), hogy megnöveli ezeknek a stimuláló hormonoknak a mennyiségét. A perimenopauzában tehát egy fokozatos FSH szintemelkedés figyelhető meg. Ebben a periódusban egyre gyakrabban fordul elő, hogy a petesejtek nem érnek meg, a petesejt nem jut ki, progeszteron nem képződik és ún. „anovulációs ciklusok” jönnek létre. Ennek hatására a méh nyálkahártyája a szokásosnál korábban válik le, így a menstruációs periódusok megrövidülnek. A rövidebb menstruációs ciklus a perimenopauza egyik legáltalánosabb tünete. Az ösztrogén szint csökkenése és az FSH szint emelkedése összetett, nem mindenkinél egyformán és azonos időben jelentkező tüneteket vált ki.
Melyek ezek?
• A menstruációs periódusok szabálytalanokká válnak: fokozott vérzés lép fel, „fantom periódusok” jelentkeznek, amelyeket az jellemez, hogy a tünetek hasonlítanak a menzesz előttiekhez, de vérzés nem következik be. Fontos tudni azonban, hogy a vérzészavarok esetén ilyenkor is ki kell zárni esetleges daganat jelenlétét!
• Csökken a fogamzásképesség, fokozatosan meddőség alakul ki.
• Az emlők mérete és konzisztenciája változik.
• A hüvely nyáktermelése változik, érzékenyebbé válik.
• Gyakoribb a vizelési inger, a fertőzésre hajlam.
• Alvászavar lép fel, nehezebb elaludnia, gyakrabban ébred fel.
• A testsúly növekszik: ráadásul a hason, a combokon, csökken az izomtömeg.
• Hangulati ingadozás következik be: hőhullám, éjszakai izzadás, ingerlékenység, a stressz tűrő képesség csökken, szorongás, mérsékeltebb munkaképesség.
• Csökken a libidó.
• Hajhullás lép fel főleg a fejtetőn, de a test más részén is, ugyanakkor a „nem kíván helyeken” az arcon, a hason pedig fokozódik.
• A bőr és a kötőszövetek szárazzá válnak, elvékonyodnak, viszketnek.
• Görcsök jelentkeznek a lábban, a vállban.
• Szívpanaszok gyors és néha szabálytalan szívdobogásban jutnak kifejezésre.
Pajzsmirigy betegségem van-e vagy perimenopauzám? Ez fontos és gyakori kérdés!
Ennek oka, hogy több tünet nem csak a perimenopauzában, hanem a pajzsmirigy betegségben is jelentkezik.

A pajzsmirigy betegségben ugyanis gyakoriak az alábbi tünetek:
• Menstruációs zavarok (a csökkent és fokozott működés esetén egyaránt)
• Feltűnő az elhízás
• Fokozott ingerlékenység, szívdobogásérzés, alvatlanság éppen úgy lehetséges, mint az aluszékonyság, depresszió
• Hajhullás gyakori
• A bőr szárazság és fokozott izzadás egyaránt lehetséges
Perimenopauzában csökkent az ún. anti-Müller hormon (AMH) szintje
Mi is az AMH?
Ezt a hormont a petesejtek termelik. Ma már ismerjük a kémiai szerkezetét és funkcióját. Az AMH szintje a petesejtek funkcióját, „rezervjét” tükrözi. Ez talán az egyik legjobb tükrözője annak, hogy a petesejtek öregedése milyen mértékű. Ugyanis az életkorral általában párhuzamosan csökkent a szintje..
A termelődését azonban az öröklődésen kívül más tényezők is befolyásolják. Ezek között kiemelkedőek az autoimmun betegségek (szisztémás autoimmun betegségek, ill. a pajzsmirigy autoimmun betegségei), a fogamzásgátlók, a dohányzás. Az AMH meghatározása lényeges a mesterséges megtermékenyítések előtt. A meghatározásnak egyre több formája ismert. Azt is kiemelik, hogy célszerű az agyalapi mirigy stimuláló hormonjával az FSH-val együtt meghatározni. Fontosnak tartom azt az észrevételt, hogy a policisztás petefészek megbetegedésben (PCOS-ben) szenvedők vérében az AMH szintje feltűnően magas (!). Ennek egyelőre diagnosztikus jelentőséget tulajdoníthatunk, de nagy valószínűséggel a közeli jövőben terápiás szerepe is lesz.
Mi a teendő?
Amennyiben a perimenopauza tüneteit észleli magán, akkor célszerű az alapvető fizikális vizsgálatokon túlmenően tisztázni:
• A pajzsmirigy működését, a TSH-n kívül a perifériás hormonok (T3-T4 is!) szintjét,
• az esetleges autoimmun betegség fennállását,
• az elhízás fokát (ha van), vércukor és az inzulin szintjét.
A menstruációs ciklus jellegét, az ösztrogén és progeszteron mellett az FSH és az AMH értékét.

A megelőzés kérdései:
• Törekedni kell arra, hogy fiatal korban vállalják a gyermeket, amikor a fogamzás lehetőségei a legjobbak! Sajnos világszerte kitolódik ez az életkor, s ezért is van egyre több gond a gyermekvállalás körül.
• Egyre több ismerettel rendelkezünk az emberi hormonrendszerre zúduló veszélyekről és azok forrásairól. Riasztó következtetésekkel járó kutatási eredmények igazolják az EDC-k („Endocrine Disrupting Chemicals”) emberi szervezetre gyakorolt hatásait: bebizonyosodott, évtizedeken át elsiklottunk a hormonháztartás egyensúlyát súlyosan megzavaró, élelmiszerekben, ivóvízben, kozmetikai és háztartás-vegyipari termékekben, műanyagokban és egyéb úton ránk leselkedő ártalmak felett. Az időzített bomba már ketyeg. A következmények súlyosak: autoimmun betegségek, elhízás, meddőség, sterilitás, megváltozó nemi jelleg! (Erről a kérdésről korábban már részletesen írtam).
• A gyermekvállalás előtt célszerű kizárni az autoimmun betegségeket, ill. kezelni azokat (pl. pajzsmirigy betegségek).
• A hiányzó hormonok pótlása ma már sokat segíthet. Ma már növényi eredetű készítmények is rendelkezésre állnak. Ezeket egyénre szabottan célszerű alkalmazni!!!!!i.
• Nem szabad elfeledkezni olyan egyszerű dolgokról, mint a testsúly csökkentés (az AMH szint ilyenkor emelkedhet!), az ésszerű mozgás, fitness, a dohányzás elhagyása, a pajzsmirigybetegség kezelése.

Jó egészséget kívánok:





Prof. Dr. Balázs Csaba
2019-01-18 16:21:16