Tisztelt Detti!

Gratulálok a kitűnő kérdésfeltevéshez! Szinte minden újságban, hirdetésben szerepel az immunrendszer, immunreakció, de ha kicsit is "megkaparjuk" a kérdést, akkor kiderül,hogy a hirdetők, vagy a szerzők nem tudják, hogy miről is van szó.Kedvenc témám: tudják-e a kollégák (nem a betegek!), hogy a az antitesteknek mi a funkciójuk? Tudják-e hogy vannak pl. stimuláló antitestek is? Ezekről sokat írtam, előadást is tartottam, de úgy tűnik hiába. Szomorú, tragikus napjaink rémtörténete a koronavírus járvány, amelyről ezen a honlapon is írtam, nem váltott ki komoly érdeklődést.Itt hely hiányában csak a leglényegesebbek felvázolására vállalkozhatok.

Az immunrendszer tulajdonképpen a legfejlettebb, bár fejlődéstörténeti szempontból a legfiatalabb szervünk. Csak a legfejlettebb állatok és az ember rendelkeznek vele. Létezik egy korábban kialakult védőrendszerünk is, mely kapcsolódik az immunrendszerhez, de nem azonos vele, ennek a védőrendszernek az első vonalai a bőr- és a nyálkahártyák. Ez természetesen vonatkozik a gyomor-bélrendszer, a légzőszervek és bizonyos szempontból az urogenitális (húgyivarszervek) rendszer testen belüli, nyálkahártyával borított felületeire is. A védelmet szolgálja a bor elszarusodó hámsejtrétege, de a bor irharétegének mirigyváladéka is, mely baktericid hatású. Ugyanezt a célt szolgálja a szervezeten belül levő számos FAGOCITA hajlamú sejt és enzim, vagy a máj Kupfer-sejtjei és a tüdőalveolusok MAKROFÁGJAI.

Immunrendszerünknek az a feladata, hogy a szervezet integritását, sértetlenségét és individualitását, karakterét fenntartsa. A legnagyobb veszélyt e feladatának ellátásában nem a külső tényezők jelentik, hanem a szervezeten belül keletkező rosszindulatú sejtek. Éppen ezért a belső rend fenntartása a fő feladata. Az immunrendszer kialakulásával tehát két védőrendszer áll szervezetünk rendelkezésére, és ezek optimálisan együttműködve kiegészítik egymást, vagyis az immunrendszer is képes szembeszállni a külső ártalmakkal.

Az immunrendszer felépítése és származása
Az immunrendszer celluláris (sejtes) és humorális (molekuláris) részre osztható. A sejtes elemek limfociták és makrofágok. A molekuláris elemek antitestek (ellenanyagok), komplementumok (olyan anyagok, melyek az antigén-antitest találkozásakor e komplexumhoz kötődnek, mintegy megjelölve azt), limfokinek, monokinek stb. A makrofágok a szervezetben elszórtan találhatók az antigének gyakoribb előfordulási helyein, ahol az antigéninger a legerősebb. A limfociták a nyirokrendszerben helyezkednek el (lépben, nyirokcsomókban, bélnyirokplakkjaiban, bélfodri nyirokcsomókban, légutakban levő nyirokszövetekben és a csontvelőben) és a vér- és nyirokkeringés segítségével állandó ellenőrzést végeznek az egész szervezetben. A makrofágmonociták a nem specifikus védekezőrendszer elemei, míg a vérben keringő leukociták (fehérvérsejtek) 20-30%-a limfocita és az immunrendszer sejtes eleme.

A limfociták eredetüket tekintve kétfélék: Timus (csecsemőmirigy) eredetű T-limfociták, és a madarak Fabricius-féle tömlőjéből izolált és arról elnevezett B-limfociták, melyeket emlősökben a csontvelőből, az emésztőszervek nyirokcsomóiból, garatmandulából lehet kimutatni. A T-limfocitákat működésük alapján szintén két csoportra lehet osztani. A) Reguláló (szabályozó) és B) effektor (végrehajtó) limfocitákra. A reguláló limfociták funkciójuknak megfelelően fokozzák az immunválaszt - az antitestképzéssel, illetve elősegítésével -, ezek a HELPER (segítő) sejtek; vagy csökkentik, illetve leállítják azt, ezek az elnyomó, SZUPRESSZOR sejtek.

Az effektor sejtek a celluláris (sejtes) immunreakciókért felelősek. Az antigénsejtek elleni citoagresszív sejtek a gyilkos, killer-sejtek. A burzaekvivalens (burzaeredetű) B-limfociták a különböző immunglobulinokat termelik. A B memóriasejtek feladata a megszerzett antigénfelismerés megőrzése és ismételt antigénexpozitió esetén a gyors antitestválasz (ellenanyag-termelés).

A B memóriasejtek rövid élettartamúak (2-4 nap), míg a T-limfociták hosszú életűek, és klónjuk a specifikus antigénre való reakciókészségét megőrzi. Az immunrendszer tömege jelentős, mintegy 1,5-2 kg.

Antitestek - ellenanyagok - immunglobulinok: Az immunitás fő közvetítői és hordozói az immunglobulinok. A B-limfociták és a belőlük átalakult plazmasejtek termékei. A termelés antigénhatásra indul meg. Az immunglobulin M (IgM) az elsődleges immunválasz globulinja. Nagy molekulatömegű és általában Gram-negatív (Gram-festés szerint nem festődő) baktériumokkal kapcsolódik össze. Az IgG az emberi szérumban a legnagyobb mennyiségben előforduló immunglobulin. A méhlepényen keresztül a magzatba is átjut. Az IgA baktérium- és vírusellenes. Speciális formája a szekretoros IgA, mely a könnyben, a tüdő és bélrendszer nyálkahártya-váladékában nagy mennyiségben fordul elő. Felületi antibakteriális, antivirális hatása van. Az Igd felületi antigén, a limfociták felületén található. Az IgE szérumban történő előfordulása olyannyira csekély, hogy alig mutatható ki kémiailag. Nyálkahártyák váladékában fordul elő, és a nyirokutakon át jut a vérbe. Parazitás betegségekben a sejtes citotoxicitás fő tényezője. Allergiás kórképekben koncentrációja megnő.
Misi ez a"folyékony idegrendszer": Az immunrendszer nemcsak testünk egy meghatározott helyén található, hanem az egész szervezetet behálózó mirigyek és szövetek bonyolult szövevényéből áll. Sejtjei és molekulái a nyirok- és vérkeringéssel minden szervünkhöz eljutnak. Áthatolnak az érfalakon és a környező szöveteken, kutatva a szervezetbe került idegen anyagok után. Szinte letapogatnak minden anyagfelületet, sejteket, és a bennük tárolt -, és már korábban rögzült - információk alapján kiszűrik az ártalmas, testidegen anyagokat. Mivel immunrendszerünk hallatlanul nagyszámú információ hordozója és feldolgozója, logikusnak tűnik párhuzamba állítása idegrendszerünkkel. Mindkét rendszer reagál a külvilágból érkező ingerekre, mindkettő képes azokat feldolgozni és a benyomás-információkat megőrizni. De az immunrendszer felismeri azokat a mutáció vagy sérülés miatt megváltozott saját testi sejteket is, melyek kiinduló pontjai lehetnek egy rosszindulatú szövetszaporodásnak. Immunrendszerünk általában saját sejtjeinket nem támadja meg, azokat már az embrionális kortól kezdve ismeri. Ez a saját testtel szembeni tolerancia azonban csődöt mondhat például az AUTOIMMUN-betegségek esetében.
Az immunrendszer működése:
Mi történik akkor, ha szervezetünkbe kerül példának okáért egy szúrt seben keresztül néhány, az immunrendszer által testidegennek talált baktérium? Minden valószínűség szerint először egy falósejttel kerül kapcsolatba, mely bekebelezi, majd a testidegen fehérje-molekula információs anyagát továbbítja a T-segítő (helper) sejteknek. Ezek kémiai hírvivő anyagokat, mediátorokat bocsátanak ki, amik riadóztatják a T-killer sejteket és a B-limfocitákat. Ha az immunrendszer már találkozott és felismeri a baktérium-antigént, az emlékezősejtek segítségével olyan gyorsan és tömegesen tudnak aktiválódni a különböző immunsejtek, hogy a baktériumok elszaporodására a legcsekélyebb esély sem marad. Ha ez az első találkozás a baktériummal, akkor az idegen antigénnek lehetősége van az elszaporodásra, sejtek elpusztítására, méreganyagok felszabadítására. Ennek külső jele a sérülés környékének duzzanata, vörösödése, fájdalmassága, melegsége. Közben az immunrendszer mozgósítja védelmi erőit, killer sejteket, antitesteket (ellenanyagot) termel, melyek célzottan ráhangolódnak a baktérium antigénjére. Az antitest a baktériumok felületén levő antigénekhez kapcsolódik, közömbösíti a baktériummérgeket, megakadályozza a baktériumok mozgását és informatikai jeleket ad a falósejteknek a baktériumok bekebelezésére. Ez a célzott és DNS-RNS úton kódolt védelem-riasztás 4-5 napot vesz igénybe, és ezalatt a vér celluláris immunsejtekkel telítetté válik. A takarító munka már a falósejtek dolga. E fokozott védelmi riasztás eredménye a behatoló baktériumok felszámolása, és a behatolás helyén kialakult gyulladásos folyamat a mellékvese-kéreghormon támogatása mellett megszűnik. A T és B sejtek közül néhány EMLÉKEZŐ-sejtté alakul át, és tárolja a behatoló antigén molekuláris szerkezetét. Az immunrendszer sejtes elemei közötti informráció átvitelt kémiai üzenetközvetítő anyagok, mediátorok, neurotranszmitterek végzik. A NEUROTRANSZMITTEREK hormonok, timozinek (a timuszból), limfokinek (a limfocitákból) a szervezet jelvivő anyagai.
Kiderült, hogy ezek a peptidek az egész testünket behálózó információs rendszert képeznek, nemcsak a korábban megjelölt belső elválasztású mirigyekben termelődnek, hanem szinte mindenütt a testben. Csupán mennyiségi eltérés tapasztalható termelődésük különböző helyszínei között. Így ez a rendszer integrálja a pszichés-hormonális és immunrendszert is. Ennek a ténynek a felismerése egészen új távlatokat nyitott meg a betegség-egészség fogalmak értelmezésében és az e két pólus közötti kapcsolóhidak átjárhatóságáról. Vagyis a gondolatok és érzelmek éppen úgy létrejöhetnek a test bármely részében, az emésztő- és légzőrendszerben, a szívben, mint az agyban, hiszen ezeken a helyeken is ugyanazok a peptidek keletkeznek. A peptidek szintjén minden összefügg mindennel. Ami az agyban valamilyen változást hoz létre a peptidek szintjén, az a szervezet bármelyik részén a sejtek számára érthetővé válik, ahol azok rendelkeznek a megfelelő receptorokkal, érzékelőkkel. Egy test, ami gondolkodik és egy agy, amely közvetlenül avatkozik be a test fiziológiájába. Így válik érthetővé, hogy miképpen lehet a szervezet egységes egész. A peptideken és receptoraikon keresztül a különböző szervek és szervrendszerek képesek egymást befolyásolni, gátolni vagy serkenteni anélkül, hogy az idegrendszer közvetítésére szükség volna. Az agy mégis mindenről értesül. Érzéseink kialakulása, megfogalmazódása az agy LIMBIKUS areájában történik. Mivel érzéseink alapvetően peptidek, neurotranszmitterek által motiváltak, immunrendszerünk készenléti állapota is mindig visszatükrözi ezt a meghatározottságot. A jó fizikai állapot és közérzet az immunrendszer akciókészségét fokozza, a deprimáltság, depresszió pedig gyengíti a védekező rendszer aktivitását.
A STRESSZ-állapot alapvetően befolyásolja az immunrendszer egyensúlyát, homeosztázisát, vagyis azt a képességét, hogy antigén hatásra megfelelő hatékonysággal reagáljon, de ez a reakció csak addig tartson, ameddig az antigén inger fennáll. Ha a mellékvese-kéreghormonok, a kortikoidok mennyisége emelkedik a vérben, akkor az csökkenti az immunrendszer aktivitását. Részben ennek köszönhető a stresszhelyzetek betegségfokozó hatása. A stresszel kapcsolatos kutatások bebizonyították, nem az a lényeges, ami történik velünk, hanem az, hogy azt hogyan éljük meg, hogyan vagyunk képesek feldolgozni. És ez már az agykéreg és a limbikus rendszer feladata. Megfelelő tréning hatására az agykéreg védekező és a stressz hatásokat transzformáló intelligens szellemi tevékenységének eredményeképpen az érzelmeket feldolgozó és erre reagáló limbikus rendszer negatív reakcióját képes mérsékelni. Ugyanakkor meg kell említeni az ún. EUSTRESSZ-t, a kívánatos, az aktív szellemi és fizikai tevékenységhez nélkülözhetetlen stressz hatást. Ez az állapot olyan mértékű szimpatikus tónust jelent, mely alkalmassá teszi az embert magas szintű szellemi és fizikai feladatok végzésére. Ez a stresszhelyzet csak a feladat elvégzéséig tart, alacsonyabb vérnyomás-emelkedéssel, vércukor szinttel. Ezeket az eseteket úgy is értelmezhetjük, mint alkalmazkodóképességünk, adaptációnk edzésprogramját. Természetesen az eustressz nem gátolja az immunrendszert.
Immunbetegségek:
Immunbetegségnek tekinthető minden olyan állapotzavar, mely összefügg az immunrendszer várható, vagy már megindult reakciójával. Az immunbetegségek három variációra vezethetők vissza funkcionálisan: hiper- vagy hipofunkcióval kapcsolatos megbetegedésekre, valamint az immunrendszer szerveiben kialakult rosszindulatú elváltozásokra.
Zűrzavar a védelemben:
Úgy tűnik, hogy szervezetünk toleranciakészsége elégtelen azokkal a környezeti kihívásokkal szemben, melyek az utóbbi évtizedben elárasztották. Amíg korábban csak a természetes antigének támadtak bennünket, mint a virágporok, házipor, állati szőrök, egyes élelmiszerek, vagy a túlzott napsugárzás, addig napjainkban a civilizáció szennye szinte áttekinthetetlen mennyiségű szintetikus antigént zúdít ránk festékek, gyógyszerek, vegyszerek, élelmiszer-adalékanyagok stb. formájában.
Immunrendszerünk túlságosan igénybe van véve, és már képtelen elviselni mindazt, amivel szervezetünket terheljük. Ezért egyre gyakrabban és egyre erőteljesebben reagál olyan antigénekre, melyek a szervezet számára nem jelentenek veszélyt, vagy nem akkorát, mint amekkora az immunválasz. Az allergiás immunreakció egyre gyakoribb. A túlérzékenységi reakció, a hiperszenzibilitás olyan panaszok mögött is előfordulhat, melyekkel nem szoktuk kapcsolatba hozni. Az allergiás tünetek nem korlátozódnak csak náthára, kötőhártya-gyulladásra, viszketésre, bőrpírra, hanem néha hasmenésben, gyomorégésben, fejfájásban, izomfájdalmakban, gyermekeknél koncentrációzavarokban is megnyilvánulnak. Az allergia téves immunválasz. Autoimmun-betegség esetén a szervezet immunrendszere saját, antigén-tulajdonságaiban nem változott szövetei, sejtjei ellen reagál. Az immunrendszer hipofunkciójára jó példa a szerzett immunhiányos szindróma az AIDS.
Bocsánat, de már nincs módom folytatni, bár még sok ismeretátadás volna kívánatos!!!.
A lényeg az, hogy ne dőljenek be semmiféle "csoda` vitaminnak, diétának. A korábbi idők étrendje és életmódja mellett nem volt ilyen sok autoimmun betegség. Röviden tehát " vissza a gyökerek-hez, étrendben, életmódban,érzelmi kapcsolatokban, életcélokban,kisközösségi szerveződésben.
Jó egészséget kívánok, tisztelettel:




Prof. Dr. Balázs Csaba
2020-02-23 14:35:42