Kedves Nóra!
A fiam februárban lesz két éves. Már egészen kicsi kora óta elég félős, szorongós, pedig türelemben, szeretetben, kiegyensúlyozottságban, boldogságban élünk. Van egy barátnőm, akinek a fia szintén két éves és nagyon agresszív, gyakran megüti a fiamat. Elképzelhető, hogy emiatt fél a többi gyerektől és ezért szorong (pár hónapos koruk óta sűrűn vannak együtt)? Pedig gyakran említi a kis barátja nevét, mintha hiányozna neki. Többen mondták már, hogy inkább ne barátkozzanak a gyerekek. Önnek mi a véleménye erről? Kb. 1-2 hónapja meg elkezdte, hogy ha valami nem úgy történik, ahogy szeretné, pl. nem akarja megfogni már a kezemet séta közben, de az úttesthez érve márpedig megfogom, a földhöz vágja magát és nem jön, hatalmas hisztit csap. Ennek mi lehet az oka? Valamint 7 hónapos terhes vagyok és szeretnénk átszoktatni a rácsos ágyból az ifjúsági ágyba a fiúnkat, de bármivel próbálkoztunk eddig, aludni csak a rácsosba alszik. Befekszik az ifjúságiba, játszik, viszi a takaróját, de aludni mégsem. Hogyan tudnám átszoktatni? Mit csinálok rosszul?
Köszönettel Szilvia

Kedves Melinda!

A problémám nem kicsi, ezért is fordulok Önhöz. A lányom 8 és fél éves. Tavaly 7 éves volt, amikor megszületett a kisöccse. Ő ezt nagyon nehezen élte meg. Mindennaposak voltak a hisztik és a veszekedések. Nyár folyamán minden rendeződni látszott, mivel elég sok időt töltöttünk együtt. Látta, hogy ő is ugyan olyan fontos, mint a testvére. Aztán, mintha nem is ugyan az a gyermek lenne, nem ügyel a dolgaira, ruháit szétpakolja. A szobájában általános káosz uralkodik (ha csak össze nem pakolom). A tesójával is néha gonoszkodik. Hiába mondunk neki bármit a férjemmel, mint aki nem is hallja. Naponta elmondom neki, hogy mi a dolga este: zuhanyzás, fogmosás, hajának kibontása....stb. más nap tuti valami elmarad. Az iskolában a ruháit torna óra előtt csak leszórja. Nem értem miért vannak ezek a dolgok. Nyáron történt, hogy az udvaron játszott a társaival és megfogdosta őket. Már nagyon el vagyok keseredve. Tegnap történt az iskolában, hogy órán (hogy a társait szórakoztassa) lehúzta a nadrágját. Persze utána mindent megbánt és megígérte, hogy többet nem lesz ilyen.
Nagyon szégyenlem magam és igazából nem tudom mit tegyek vele, mert tőlünk nem ezt látja. Mindig ügyeltünk az intim dolgokra. A lakásunk, ruháink, szekrényünk rendezett. Túl sokat várunk tőle? Mi lehet a probléma?
Várom mielőbbi válaszát! Egy elkeseredett szülő

Kedves Nóra!
4 éves kisfiam alvásával kapcsolatban szeretném a tanácsát/véleményét kérni. Eddigi élete folyamán nagyon kevésszer (3-5 alkalommal) aludta át az éjszakát. 3,5 éves koráig közös ágyban aludtunk, helyhiány miatt...de jó fél éve már szép saját szobája, gyönyörű ágya van. Az esti alvásnál el is alszik benne szépen. Ilyenkor én az ágy előtt fekszem, néha fogja a kezem és úgy alszik el, de van mikor teljesen magától, önállóan teszi ezt. (Ez a ritkább.) Éjszaka úgy éjfél és 3 óra között általában felébred és átjön a szülői ágyba. Ott szépen alszik tovább. Augusztus óta éjszakára is pelenkamentes, ilyen problémája nincs éjszakánként. Arra gondoltam, hogy azért vándorol talán, mert mikor elalszik, a szobájában vagyok, de mikor felébred, akkor már nem. Tudja, hogy mikor ő elalszik, én átmegyek a saját helyemre aludni.
Érdeklődnék, hogy van-e valami olyan "gyakorlat" amivel könnyebbé tehetném az ő éjszakáját (és nem utolsósorban az enyémet is). Sajnos én mindig felébredek mikor ő átvándorol és utána már nem túl nyugodt az éjszakám :)
Válaszát előre is köszönöm:
Egy hosszú alvásra vágyó anyuka

Kedves Andrea!
Kisfiam 6 éves. Minap történt ez az eset: mikor érte mentem az óvódába, az óvónő elém állította, hogy mesélje el mit csinált. Nem akarta elmondani, így az óvónő mesélte el, hogy kiborította szomszédjának az ételét direkt. Fiam váltig állította, hogy véletlen volt. Hazaérve leültünk átbeszélni, hogy mi történt, Nagyon hosszas beszélgetés után egész más történet állt össze: a terítőre étel került, amit az én fiam le akart rázni, úgy hogy felcsípte a terítőt, és ettől borult ki a másik tányérja (műanyag tányérról van szó nem egy nehéz valamiről). Határozottan állította, hogy nem volt szándékos. Én sem tudom elképzelni, hogy ilyet tenne direkt. Azt igen, hogy egy hirtelen rossz mozdulat okozta az egészet. Fiam kicsit szeles, nem egy nyugton ülő gyerek.
Mikor ezt az óvónőnek is elmondtam, csak rákontrázott, hogy máskor meg a tésztáját tette a poharába. Ezt elhiszem, mert ez csak bohóckodás, de másnak ártani nem szokott. Az óvónővel más problémáink is voltak, nem bírja elviselni, hogy ebéd után az én gyerekem nem alszik. Volt rá példa, hogy átvitte kiscsoportba, vagy programmból való kizárással fenyegette. Mostanában pedig állítólag nem fogad szót.
Itthon nem tapasztaltunk hasonló problémákat. Kérdésem, hogy lehetséges-e , hogy a gyerek ilyen meggyőzően hazudjon? Mit tegyek hogy az óvódában is helyesen viselkedjen? Én az ottani tetteit nem tudom utólag kontrollálni. Megbeszélni megbeszéljük, de nem tudom mi mást tehetnék..
Válaszát előre is köszönöm!

Hello!

A segítségét szeretném kérni. Már nagyon tanácstalan vagyok. Tegyünk zárat az ajtóra? Ez nagyon elvetemült ötlet? Két éves múlt a kislányom, és még nem beszél (valószínűleg nem is érti, amit mondunk neki) és elaltatni is nehéz, amióta eléri a kilincset és folyton kirohan a szobából. Eleve mit lehet tenni azzal, h ne rohangáljon a szobában, amikor már aludni kéne, hanem feküdjön le az ágyra? Eleg nehéz egy ket éves gyereket ugy elaltatni, ha simán lenyomja a kilincset és kifut a szobából. Eszméletlenül akaratos. Hogyan lehet ezt megoldani?
Mar mindenhol van, csak a babaszobaban nem. Nagyon aktív gyerek, nem köti le semmi sokáig. Folyton rohangálna.
Már ott tartunk, h kb. sosincs a babaszobában, hanem az összes többi számára veszélyes helyen tud csak megmaradni. Pedig a babaszoba direkt neki lett kialakítva, h ott ne lehessen baja.

Még nem is beszél, nem is vagyok benne biztos, h mindig mindent megért, amit mondunk neki, szóval az nem megoldás, h kérjem meg rá, h maradjon a szobában.
Amíg nem tudott kimenni a szobából, mert nem érte el a kilincset, és csak simán becsuktam az ajtót, mikor olyan dolgom volt, vagy aludnia kellett már, akkor kis éneklés stb. után gyönyörűen elaludt az ágyon, most meg inkább alszik a földön, hisztizik, kirohan a szobából, de nem marad nyugton, mert tudja, h ki tud jönni. Nem börtönbe akarom zárni, szeretek vele lenni, de néha kell a nyugalom. Vagy ez önzőség? Soha nem megyek sehova, legalább néha itthon játsszon el magában, h csinálhassak mást. Nagyon ritkán tudjuk másra bízni (évente 2 ilyen alkalom volt eddig kb., éjszakára sosem volt mással, ez az évi 2 alkalom is max egy délután 3-4 óra a rekord, amit távol voltam tőle), szóval jó lenne napközben egy kis nyugalom. Délután szokott aludni, de nehezen alszik el, akkor is megy a hiszti. Naponta kétszer ezzel kínlódok, és már teljesen kész vagyok idegileg ettől.
Régen gyönyörűen eljátszott magában a saját helyén (szerintem néha ez is kell egy gyereknek, és a szülőnek is, nem? vagy ilyen korban még nem kéne erőltetnem az önálló játékot?), a saját szobájában, most a babaszobában utál lenni, pedig ott a sok neki való játék, de kb. már sosem játszik velük. Az ajtóban kell ülnöm, h ne menjen ki, ha a szobában szeretnék vele játszani. Altatásnál ugyanígy az ajtóban ülök és énekelek neki, és így nem alszik az ágyon, hanem az ajtó mellett lévő takarókon. Ez így nem állapot.

Nagyon dacos, de ha énekelgetés után kijövök és már tényleg elálmosodott, akkor amikor még nem tudott kijönni a szobából pici hiszti után simán aludt. Ha ott vagyok nem alszik el, csak nagyon elálmosodik max, de valahogy "zavarja", ha ott vagyok, akkor nem tud megnyugodni, inkább játszani akar stb.
Rácsot hiába tennénk az ajtóra, mert úgyis átmászna rajta, nagyon nagy a mozgásigénye. Annyira, h ezt más anyukák is sokszor megjegyzik a játszótéren, ha látják.

Az megoldás lehetne, h amikor a babaszobában szeretnék vele játszani, akkor bezárom az ajtót, h ott maradjon velem, ill. h az altatás idejére, amíg énekelek, illetve amíg elalszik teljesen zárva legyen az ajtó? Ha elaludt kinyitnám. Sokkal könnyebben és sokkal gyorsabban elaludt, amíg tudta, h nem tud kijönni, és nem azon járt az esze, h mikor nem állok az ajtónál, h kirohanjon. Altatásnál egyszer megpróbált kijönni, de utána feladta, mert álmos volt és el is aludt szépen az ágyon.
Jó altatási rituálé ez, h leoltom a villanyt, és énekelek neki, amíg elalszik? Ha ezt megteszem, majd kijövök, amikor már nagyon dörzsöli a szemét, ásítozik és már fekszik is, csak nem nyugton, ha ilyenkor még ott maradok sokáig, akkor nem alszik el még jó ideig, de ha kijövök, hisztizik 5 percet és már alszik is. Idővel már nem is hisztizett, és aludt időben, és emiatt én is nyugodtabb voltam, amikor még nem érte fel a kilincset, mert nem 1-1.5 óra volt egy altatás, és ez naponta kétszer elég idegtépő tud lenni. valahogy zavarja, ha én is ott vagyok, akkor velem foglalkozik, és nem az alvással, még ha nagyon fáradt is. Ha meg otthagyom, picit hisztizik, 1-2szer megpróbált kijönni, amikor még nem érte el a kilincset, utána meg reggelig aludt. Kegyetlenség hisztizni hagyni arra az 5 percre, tönkremegy a lelki világa ettől, vagy ennyi még belefér? Sokkal előbb elalszik így tapasztalatom szerint. Most, ha megint így csinálnám, valószínűleg egy ideig menne az 5 perc hiszti miután kijöttem a szobából, de pár nap után már az sem lenne. Szerintem inkább ez, mint h még órákat szenvedjen az álmosságtól, amikor ott vagyok mellette, és azért nem alszik el, én meg csak ideges leszek, h már 1.5 órája várom, h elaludjon, de még mindig nem nyugodott le.

Amúgy most már normálisan alszik, régen sem kelt fel éjszaka, de sosem lehetett ugyanakkor letenni, és mindig máskor kelt. Most már alszik egész éjszaka, csak elaltatni rohadt nehéz, de kb. ugyanakkor alszik és kel.

Ön szerint lelki sérülést okozok neki azzal, h néha szeretnék napközben is egyedül lenni, mert dolgom van és mert mondjuk felmosok, és nem kéne összejárkálnia, vagy vasalok?
Mivel jobb, ha járókába zárom, vagy csak simán rácsot teszek az ajtóra (ő már mindkettőhöz túl nagy, mert kimászna), vagy ha simán becsukom az ajtót, de még nem éri fel a kilincset és emiatt nem tud kijönni?
Nem sírni hagyom ott, hanem h pihenjen és h játsszon kicsit önállóan is, meg h én is pihenhessek, illetve csinálhassam a dolgom. Ha mindig velem van, akkor nem tudok mindent megcsinálni.


Másik problémánk az, amit már írtam, h még nem beszél, de látszik, h eszes, érti a dolgokat, sokmindenre rájön, pl. vmit odarak, ha fel akar mászni vhova, a kerítésre felmászik a játszótérre, és kinyitja a felső reteszt (tehát két évesen érti, h az mire jó), eszméletlen aktív, mindenki mondja, h milyen mozgékony, semmi nem köti le. Lehet, h a gyors mozgásfejlődése miatt maradt vissza a beszédfejlődésben? Néha úgy tűnik, h érti, amit mondunk neki, de néha meg épp az ellenkezőjét észleljük. A hallásával elvileg nincs gond, újszülőtt korában volt hallásvizsgálaton, és a fülész mondta, h az egy jó vizsgálat, már pici eltéréseket is kimutat, azóta nem volt egyáltalán beteg, szóval nem lehet komoly gond a fülével. Az orvos csak annyit mondott, h fénytelen a dobhártyája, ez mit jelent? Lehet, h mégis a hallásával van gond? Reagál, ha a nevén szólítjuk, vagy ha akármilyen hangos vagy akár halk hanghatás éri, max akkor nem, ha vmi nagyon leköti (ez max mobil vagy tablet lehet, más nem érdekli sokáig).
Újabban nagyon szeret minket utánozni is. Ez jó jel? Vagy szerinted vmi gond van vele? Elég csak várni? A hallásvizsgálat miért kötelező, ha nem is azzal van a gond valószínűleg? Miért nem lehet egyből neurológushoz vagy pszichopedagógushoz menni? Inkább ők tudnának segíteni.

Bocs a hosszú levélért, inkább kifejtettem részletesen. Köszi a válaszokat!

Kedves Nóra!
Nemrég írtam Önnek 22 hónapos kislányomról, hogy nem akar önállóan enni.
Kérdéseire válaszolva, kislányom napi rendszerességgel 5-ször eszik, megszokott időpontokban.
Nagyon jó evő, imádja a tésztákat, főzelékeket(sóskát, spenótot is), leveseket, most már egyre több szilárd ételt is eszik.
Ha etetem mindig elfogadja az ételt, kivéve, ha jön a foga, de szerintem ez természetes. Van, hogy megfogja a kanalat, de csak játszani akar vele, és mikor segíteni akarok neki, hogy a szájába tegye, akkor egyből elengedi. Így van ez, mikor kiflit eszik a saját kezéből (nagyon ritkán, inkább autóban utazás közben szokott egyedül enni), ha meg akarom igazítani a kezében, rögtön elengedi.
Igazából nem rossz evő, csak az a probléma, hogy ő egyáltalán nem akar egyedül.
Minden apróbb tárgyat megtud fogni, nagyon szeret pingpong labdával,felfújható nagy strandlabdával játszani, már kisebb korában is minden kicsi szöszt észre vett, és játszott vele. Nagyon ügyes a kezével, üres műanyag flakont elfektet a földön, majd felállítja, kicsi cérnaszálat, ha talál a ruháján vagy bárhol, a kicsi ujjaival morzsolgatja, kisebb-nagyobb tárgyakat pakol jobbra balra, szerencsére ilyen jellegű problémánk nincsen.
Az étkezések általában úgy zajlanak, hogy a picit előbb megetetem, közben eszik az apuka is, majd utána én is eszek.
De mióta előző levelét olvastam, próbálok én is enni, miközben kislányom etetem. Adok a kezébe egy másik kanalat, közben én etetem, ő egyenlőre csak játszik vele, de remélem hamarosan rászánja magát az evésre.
A kulaccsal már régebb óta próbálkozunk, egyszer ivott belőle egyedül, még a legelején, azóta se sajnos.
Még egy olyan problémám lenne, ami lehet , hogy összefüggésben van ezzel. Egyáltalán nem figyel, ha szólunk neki, hiába szólogatom többször is, mintha nem is neki beszélnék, egyszóval figyelmetlen. A hallásával semmi gond nincsen, mert ha a tv-ben olyan dolog megy ami érdekli, akkor azt a konyhából is hallja, és már rohan is befele. Ezáltal hiába is próbálom neki elmagyarázni, hogy mikor, mit, hogyan, rám se hederít. Elvan a maga kis világában és kész. Persze sokat játszunk vele, mikor bohóckodunk vele, odafigyel és élvezi, néha ha beszélgetek valakivel, akkor megfigyeli, hogy mit, hogyan mondok, de amikor akarom, hogy rám figyeljen, vagy hívom, jöjjön oda, teszi a dolgát tovább, és nem foglalkozik semmivel. Úgy tudom, hogy ennyi idősen, már oda kéne figyelnie, ha szólítják.
Lassan kezd már szavakat mondani, mert nem ugyan olyan babanyelven beszél mint eddig, most már új még idegen szavakat használ, de úgy érzem egyre tisztább lesz a beszéde. Úgy tudom, ezzel még nem vagyunk annyira elkésve.
Az evés probléma csak azért aggaszt nagyon, mert körülöttem sokan mondják, hogy az ő kisfiuk, kislányuk ennyi idősen már rég evett, és nem volt ilyen probléma, mert magától elkezdett enni a gyerek, nekem is két testvérem van, és anyukám azt mondta, velünk nem volt ilyen gond. Szóval mindenki csak csodálkozik, hogy miért nem eszik, félek, hogy nagyon le vagyunk maradva, és hogy egyre nehezebb lesz rászoktatni, mert már annyira megszokta, hogy én etetem.
Előző válaszát is nagyon köszönöm, üdvözlettel: Hajni

Kedves Nóra!

Tanácsát szeretném kérni egyéves kislányom alvásával kapcsolatban. Elég nehéz időszakban vagyunk, a megkésett mozgásfejlődés miatt az utóbbi két hónapban behozott a gyermek egy elég komoly lemaradást a fejlesztésnek köszönhetően (két hónapja még csak gurulva közlekedett illetve nagyon lassan, nehezen és szabálytalanul próbált kúszni, azóta már felült, feltérdel, szabályosan mászik és a felállással próbálkozik). Gondolom, ez megterhelte az idegrendszerét, illetve ezidő alatt a meglévő két foga mellé növesztett még ötöt. Emellett sikerült átvészelnünk egy költözést is, tehát valóban nincs könnyű időszaka. Egy ideig az éjszakai alvásai voltak kritikusak, sokszor sikítva ébredt, fölébreszteni nem lehetett, át kellett vészelnünk azt a 10-50 percet, amíg álmában sírt és sikítozott. Mostanra ez már nincs, viszont a nappali alvásánál ez előfordul, abból már nem alszik vissza. Ez általában 45-50 perccel elalvás után van, így ennyi nappali alvása van. Emellett éjszaka viszont alszik 12-13 órát is (egyszer ébred enni hajnalban, és visszaalszik még 2-4 órára). Nem tudom, van-e ok-okozati összefüggés a kevés és rossz nappali, és a relatíve jó és sok éjszakai alvás között, és azt sem tudom, tudok-e, kell-e változtatni bármit, de ez nem jó szerintem, hogy szinte minden nappali alvásából keserves sírással ébred, és nehezen lehet őt megnyugtatni. Szeretnék ebben segíteni neki, de egyelőre tanácstalan vagyok, hogy hogyan.

Segítségét előre is köszönöm,
Nóra (szintén :) )

Kedves Krisztina!

Segítséged szeretném kérni. 11,5 hónapos a kislányom. Napközben kétszer alszik. Akár a délelőtti, akár a délutáni alvásról legyen is szó egy rossz szavam nem lehet, mert leteszem a kiságyába, ha nem azonnal alszik is el, akkor beszélget, feláll, nézelődik, a játékait pakolgatja, majd egyszer csak csend lesz, szóval önállóan elalszik, nyugodtan otthagyhatom. Megjegyzem csak cumival halandó aludni, de csak ehhez is kapja meg, napközben nem adjuk oda neki. Ellenben az esti alvásnál igen nagy gondjaink vannak. Eddig cicin aludt el, azonban már elutasította az esti szoptatást, és azóta nem tudom hogyan tudnám elaltatni. Beteszem a kiságyába, de ha ki szeretnék jönni a szobájából jön az ordítás, míg be nem megyünk újra hozzá. Próbáltam már azt is, hogy ott ülünk mellette (vagy a férjem vagy én) míg el nem éri az álom, de ez 1-1,5 óráig is eltart, mert folyamatosan azt figyeli ott vagyok-e még. Használtunk éjjeli fényt is, hátha a sötétben fél, de hiába. Hozzáteszem este 8, legkésőbb fél 9 körül ágyban van. Mostanában a párommal kettőnk közé vesszük a nagyágyba, ott kb. fél óra helyezkedés után bealszik, de úgy, hogy a feje mindig az arcomnál legyen és fogjam a kezét. Nagyon ragaszkodik hozzám. Majd ha bealudt beviszem a helyére. Nagyon jó lenne ha nálunk is eljönne az a pillanat, amikor este is eltudna magától aludni, ehhez szeretnék tanácsot, segítséget kérni.

A másik dolog az éjszakai ébredés. Legalább egyszer vagy kétszer felvan. Eddig ezt is a magunk közé fektetéssel, majd vissza a kiságyba „módszerrel” oldottuk meg, de tudom ebből a szokásból a későbbiekben még nagyobb probléma lesz, így mostanság úgy kezelem, hogy van a szobájában egy matrac, ha felébred (ekkor is keservesen sír)lefekszem mellé, beteszem a kezem a kiságy rácsi közé, és így nyugszik meg, alszik el. Ezek után, ha éppen én sem aludtam el, megyek vissza a helyemre. Foga még nincs, de nem gondolom, hogy a fogzás állhat a háttérben, mert ha az apukája vagy én felvesszük, vagy közénk kerül a sírásnak és nyugtalanságnak nyoma sincs.

Segítségét előre is köszönöm!!!

Kedves Andrea! Kislányom néhány napja töltötte be a 3. életévét. Nagyon értelmes, nyitott, kommunikatív gyerek, általában nagyon jól ki tudja fejezni az érzéseit is. Határozott véleménye van, de ész érvekkel szinte mindenről meg lehet győzni. Lassan egy hónapja jár óvodába. Az elején nagyon szerette, már a 2. napon ott akart aludni. Kb. egy hét után reggelente azt mondta, hogy fél az ovitól és nem akar menni. Már az óvónőknek is mondta, hogy fél. De sírni sosem sírt és végül mindig simán bement. Azt gondolom, hogy azért használja a "félek"szót, mert eddig, ha félt vmitől, azt sosem erőltettük. Most egy pár napja nem mondja, hogy nem akar menni, az óvodában semmi gond nincs vele (eddig sem volt), viszont otthon ovi után teljesen kifordul magából, kezelhetetlen lesz és most már második napja vmi apróságon felhúzza magát, nem lehet rá hatni semmivel sem, iszonyúan elkezd hisztizni, közben ő maga mondja, hogy "nem tudom miért sírok, nem tudom abbahagyni". Teljesen behergeli magát, aztán sírva üvölt velünk, hogy menjünk ki a szobából. Ez az egész kb. 5-10 percig tart, az egyik alkalommal a kezemben nyugodott meg máskor pedig attól, hogy egyedül maradt a szobában (közben folyamatosan figyeltem, úgy, hogy ő nem látott), utána odabújik hozzám, hogy "nem akartam rosszat, igazán". Én mindig mondom, hogy nem haragszom és nagyon szeretem, biztosan elfáradt az oviban, de ugyanakkor nagyon ijesztő és egyben frusztráló is, hogy tehetetlen vagyok. Lehet ez a viselkedés attól, hogy a látszat ellenére nehezen tudja feldolgozni az óvodával járó változásokat? Válaszát előre is köszönöm! Üdvözlettel: Ágnes

Üdvözlöm!
Hét hónapos a kislányom. Három hetes koráig semmi probléma nem volt,átlagos nyugodt baba volt. Sajnos volt akkor egy 3 napos kórházi megfigyelésünk, és azóta nagyon eldurvult. Csak és kizárólag ölben hajlandó lenni, amint nem így van síkit,örjöng,és légzés kimaradása van, mármint képes 20-30 másodpercig vagy tovább visszatartani a légzést. Próbáltuk leszoktatni az ölben levésről, de egyszerűen nem lehet. Hetekig próbáltuk, hol babakocsiban,hol járókában, de nem sikerült,csak még rosszabb lett. Ha én nem vagyok a közelében akkor képes perceket ellenni,de így sem mindig
Az éjszakáink is rémesesek. Már egy ideje (hónapok óta) 5-10 percenként kel,sírva, van hogy a cici megnyugtatja de van hogy az se és képes fél órákat síkitani. Ha egy éjszaka 2 órát alszom akkor már boldog vagyok,de ez nagyon ritka. Eddig az orvosok vagy hasfájásra fogták, vagy a fogára,de mi már mindent kipróbáltunk ami létezik. A szobát 4x rendeztük át, 2x cseréltünk kiságyat,a mi ágyunkat is. Vacsorára is mindent próbáltunk: tápszer,anyatej,tejpép,főzelék. Gyógyszerek közül:infacolt,espumisant,biogiait,nurofent, vibrucolt, chamomilt. Párásitottunk, minden fajta pelenkát kipróbáltunk,de ugyan úgy kel. Nappal maximum két órát alszik,de azt is részletekben. Egy dolog vált be,mikor a nagyszülőknél aludt egyszer nélkülem. Akkor 10-től hajnal 2-ig aludt,de sajnos erre nagyon ritkán van lehetőség.Sajnos kezdek ott tartani hogy már emiatt komoly egészségügyi gondjaim vannak. Hová fordulhatnék? Mit tehetnék?
Köszönöm.

Kedves Nóra!
Kislányom 22 hónapos, és nem hajlandó az önálló evésre. Nem fogja meg a kanalat, de amit kézből tudna enni, azt sem veszi el,vagy ha mégis akkor is nagy hisztik árán. Korábban (1-1,5 éves korában) fordultam ezzel a problémával orvoshoz, ill. védőnőhöz, de ők azt mondták ne erőltessem, ráér még önálló lenni. Én nem is erőltettem, de még mindig nem mutat semmi féle hajlamot az evés iránt. Ha megfogja a kanalat, akkor is csak játszik az étellel. De enni nem hajlandó vele.
Van, hogy néha-néha megfogja a kanalat, ha én is fogom, és belevezeti a szájába, de ha elengedem, utánna már meg se akarja fogni.
A pohárból ivás is nehéz. Tegnap nagy nehezen (sírás és hiszti árán) rávettem, hogy igyon egyedül pohárból, szépen fogta a poharat egyedül és ivott is belőle. De este már rájött arra, hogy a pohárban lehet pancsikolni, és nem megfogni és inni akart belőle, hanem bele nyúlkálni.Ma is próbáltam többszőr, de mióta rájött, hogy abban lehet locsizni, csak játszana benne, és inkább nem iszik.
Úgy veszem észre minden más jobban érdekli mint az evés-ivás, inkább játszik.
Arra is gondoltam, lehet hogy az a baj, míg más gyerek már a cumis üveget is saját maga fogja, ő egészen pici korától fogva kis pohárból itta az anyatejet is, mert a cumis üvegből nem volt hajlandó inni, ez által ugye a cumit se igényelte, így ő az üvegből sem tudott önállóan inni.
Sőt mikor elérkezett az idő, hogy 8 hós körüli korára etetőszékből egyen, onnan is ki kellett vennem, mert volt egy furcsa szokása.Ez egy másik probléma, ami már hála Istennek elmúlt, de bizony lehet, hogy maradandó hátránya keletkezett.
Ez a furcsa szokás az volt, hogy az etetőszék asztallapjához, nyomkodta a pocakját, folyamatos ütemes mozgásokkal, de olyan erővel, ha oda raktam a kezemet, az már nekem fájt(a fotelhez letérdelve is hasonló dolgot csinált, de szerencsére ezt is elhagyta). Az orvos azt tanácsolta vegyem ki az etetőszékből, és egyen kisszéken, kisasztalnál.
Hát igen, így tettem ,de az én kislányom olyan izgő-mozgó, hogy abszolút nem akart megmaradni a kisszéken, inkább elfut és játszik. Tehát maradt az ölben etetés, ill. kb. egy hete vissza raktam az etetőszékbe, de nem nagy sikerrel, mindig ki akar mászni.
Nem tudom mit csináljak vele, kérem adjon valami tanácsot, hogyan vezessem rá az önálló evésre?

Tisztelt Doktornő! Nagyon szépen köszönöm a válaszát,nagyon sokat segített,igen elszeretném választani a cicitöl mert munkába kéne járni ezért gondoltam fokozatosan kezdem el és elöször a délutáni cicitöl vonom meg,nagymamával nagyon jo a kapcsolat ,összebujva,ringatva,mesét mondva aluszik el.Nagyon nehéz az elválasztás elég nehezen viselem én is,tapasztalatom nincs mivel az elsö fiam,1 évesen magától lemondott.Attól félek,hogy minél nagyobb annál nehezebb lesz a ciciröl lemondani.A pisikálás sokat alakult megint kezdet szolni,ha kell pisikálni meg kakilni.Köszönöm még egyszer a választ nagyon megnyugtatott.

Tisztelt Doktornő! Kisfiam 2 évet töltött augusztusba,mindjárt 3 honapja szobatiszta.4 napja nappal bepisil és nem szol,eddig nagyon ügyesen szolt ha pisi van.Még anyatejes és probáljuk elsönként délután kivenni a cicit igy reggel megy a nagymamához a nagyobbik fiam aki 4 és fél éves megy napközibe , nagyon szereti nagymamát csak elalváskor van baj,1 orát sir mig kifárad és elalszik.A bepisilés oka lehet,hogy cici nélkül kell elaludjon? Köszönöm.

Kedves Nóra!

Kislányom 2 éves múlt májusban és az a problémám, hogy a játszótéren kb. 5-ből 3 alkalommal nem érdekli semmi, hosszabb távon nem köti le semmi. Rajtam csüng/lóg/tornázik/szenved…stb. Alapból egy nagyon anyás kislány, nem bújik nagymamákhoz, senkihez, csak anyához. A gyerekektől tart/fél, nem játszik velük, ami nem is baj, de csak ha a közelünkbe jön egy gyerek, már áll is fel, megy is el onnan, bújik hozzám, teljesen mindegy, hogy az a gyerek lassan, vagy hevesen közeledik felé. Unokatestvéreivel sem akar kapcsolatot teremteni, tőlük is sokszor inkább tart, hiába közelednek felé.
Vannak jobb/könnyebb napok, amikor teljesen jól elvan a játszón, jön-megy, csúszdázik, hintázik, futkározik, de ez a ritkább. Úgy vettem észre, ha kevesen vannak a játszótéren, jobban érzi magát.
Egyébként egy nagyon érzékeny és okos kislány (szerintem ), gyorsan fejlődik, szépen beszél, értelmes, de egyszerűen tart mindenkitől, aki kapcsolatba szeretne kerülni vele, nagymamáknál is lassan oldódik fel.
Engem már nagyon frusztrál ez a helyzet, főleg, amikor látom, hogy minden korabeli kisgyerek szépen eljátszik, csak ő egyedül szenved, tornázik rajtam, ahogy ülök a padon. Már azon is gondolkodtam, hogy nem hordom játszótérre, na de nem ülhetünk otthon egész nap! Bölcsi gondolata is megfordult a fejemben, hátha ott változna valamit, de félek, nehezen viselné, mert nagyon érzékeny és anyás, valószínűleg nagyon nehezen menne az elválás.
Nem tudom, egyedi eset a miénk?

Kedves Nóra!
Kiegészítésképpen írom előző levelemhez.
Kislányom, reggel 7-8 óra között kel fel, ha 8 órakor kel, akkor nagyon nehezen alszik el délután, olyankor előfordul, hogy 15 órakor alszik el, egyébként, ha van program, játszik, futkározik akkor 13 óra körül. Csak, kizárólag cicin alszik el, soha nem aludt el máshogy, néha látom szeretne, de nem megy Neki, ha megébred, csak és kizárólag cicin alszik vissza, a délutáni alváskor még mindig megébred, pontosan a 40. percben, akkor is mellette kell lennem, ha nem szól és megyek.
Mikor felébred, sokszor még odabújik és utána egyszer csak hitelen felül, felugrik és már megy is, rohan, dolga van. :)
Mikor sír, úgy látom nem szereti, ha vigasztalom, el lök magától, ez nagyon furcsa, de gondolom Ő ilyen. Van, hogy hosszú időn keresztül sír, van, hogy hamar megnyugszik, mintha "ideges lenne". Nem tudja megmondani az okát.
A másik ami a napokban nyugtalanít, hogy próbáljuk kezelni a dackorszakot, többször sikerrel, de mostanában vettem észre, hogy hiába beszélek hozzá nem figyel, nem fogad szót, mindent 100x elmondok, Ő meg sem hallja, persze, ha számára fontos a dolog rögtön meghallja.
A fogat mosunk, fürdünk, gyere erre stb, rakjunk rendet, itt egyél az asztalnál stb... "nem hallja".
Olyan az egész mint a szélmalom harc, és el is fáradtam. Mit tehetünk ilyenkor? Persze mindig igyekszem ez Vele megbeszélni, figyel is, érti is, de újra minden ugyanúgy megy tovább.
Ezeket mint a cicin való és csak anyával való alvást senkivel nem tudom megbeszélni aki jó tanácsokat adna, mert sajnos inkább olyan táborok vannak, hogy miért alszik veled? ne szopjon már ekkora gyerek! túl sok mindent megengedsz neki! válaszokat kapom, így a belső hangra hallgatok. A férjem mindenben partner, nagy egyetértésben neveljük a lánykát, de kicsit most tanácstalan vagyok.
Köszönöm válaszát: Krisztina

Kedves Nóra!
Kislányom 7 hónapos, másodikként érkezett a családunkba. Első gyermekünk 3 és fél éves kisfiú, aki az első nehézségektől eltekintve, nagy szeretettel és türelemmel veszi körül kishúgát. A probléma az, hogy kislányom egy zsarnok. Tulajdonképpen ha nem nálam van, az ölemben vagy nem ülök a földön mellette 5 cm-nyi távolságban, akkor ordít és hisztizik. Amikor készülődöm a sétára, amikor reggelizünk, ebédelünk, uzsonnázunk, le kell hogy tegyem és ő néha annyira behergeli magát, hogy gyöngyözik a homlokán az izzadság és csak akkor nyugszik meg, ha felveszem. Szerintem ebből fakadó probléma, hogy a hátán vagy a hasán sem hajlandó már lenni, csak ülni akar és ez meg azért aggasztó, mert ugyan megcsinálta a forgásokat egy párszor, de nem használja, nem alkalmazza és így meg nem fogunk eljutni a mászáshoz. nem beszélve arról, hogy a kisfiammal is szeretnék minőségi együttjátszásokat. Ha elmegyünk sétálni, akkor addig alszik, míg megy a kocsi. Így kint sem tudok 100%osan a fiamra koncentrálni. Kezd a helyzet kicsit kétségbeejtő lenni, már csak azért is, mert az idegeim kezdik felmondani a szolgálatot és nem akarok idegroncs anyuka lenni. Válaszát előre is köszönöm. Ditta

Kedves Nóra! Többször adott már tanácsot és bevált. Alvással kapcsolatos kérdésem volt. Most azt szeretném kérdezni, hogy mit gondol, kislányom ( 2,5 év ) elalvás előtt, mindig mozgatja kezét, lábát. Mivel még szopizik, hozzám bújva és közben csipked, belém mar, mindig megbeszélem Vele, hogy ez nekem fáj, inkább simogasson és utána simogat, de aztán elfelejti és folytatja, persze én nem engedem és elviszem a kis kezét. Ő van, hogy begurul, mintha nem tudna e nélkül elaludni. Nem tudom mit tegyek, hogyan szoktassam le erről.
Egyébként 1-2 hete alszik jobban éjszaka, egész eddig 2 óránként ébredt és csak cicin alszik vissza. Ez most is így van, de már van olyan is, hogy 21-3-ig alszik. :)
Nappal kiegyensúlyozott, kedves, okos kislány. Viszont a délutáni alvásból is sokszor sírva ébred, pedig mindig ott vagyok mellette.
Tud segíteni, vajon ezek mitől lehetnek, hogy lehet kiküszöbölni? Ha lenne kérdése a válasz elősegítéséhez, szívesen válaszolok rá.
Nagyon köszönöm az eddigi válaszait és további jó erőt, egészséget kívánok a munkájához!
Krisztina

Tisztelt Judit!
Kislányom lassan 11 hónapos lesz, és az a problémám, hogy még mindig sokszor felkel éjszaka. Sokszor felsír (van, hogy a cumi is a szájában van), van hogy egyből kel fel ilyenkor, megpróbálom visszafektetni (esetleg megitatni teával), van amikor visszaalszik , de sokszor van az, hogy pár perc múlva újra kezdi, és ezt többször eljátsza. Egyszer még szoktam Neki tápot adni, de az sem mindig segít, van hogy azután is felkel, de ha szerencsém van akkor elalszik. Amióta kijött a negyedik foga azóta különösen sokszor sír fel, van hogy két órát is fent vagyok mert mire elaludnék újra sír.
Mitől van ez? Mit tehetek?
Válaszát előre is köszönöm.
Üdvözlettel: Csilla

Üdvözlet!
Kislányom 5 hetes. Eddig nem volt gond az alvással,de sajnos kórházba kerültünk,és szerintem érzékelte,hogy máshol van,és rengeteg kisbaba volt a kórházban,így ezáltal éjjel-nappal sírásokat lehetett hallani. Mindezek miatt az én kicsi lányom egész kórházi ottlétünk alatt nyugtalanul aludt,és csak úgy volt hajlandó aludni,ha a kezemben aludt el.
Most már 3 napja itthon vagyunk,de mivel megszokta a kézben elalvást,így itthon is igényelné. Próbáltam,hogy félig elalszik és leteszem az ágyába,de amint érzékeli,hogy nincs kézben nagyon sír,én meg nem akarom hagyni üvölteni az ágyában. Sajnos most már ott tartunk,ha evés után nem alszik el egyből hanem kicsit nézeget,akkor is kézben hajlandó csak elleni,holott a kórházi bent létünk előtt nem így volt. Hogyan szoktathatnám le arról,hogy állandóan kézben legyen?
Köszönöm a választ előre is!

Kedves Nóra! A kisfiam júniusban lesz 2 éves. Külföldön született, 8 hónapos volt, mikor hazajöttünk, és új lakásba költöztünk. 18 hónapos volt, mikor megszületett a kistesója, akit a vártnál jobban fogadott, sem féltékenység, sem durvaság nincs azóta részéről a kicsi felé. Kb 2 hónapja kezdte a hisztis korszakát, ami figyelme elterelésével, vagy azzal, hogy úgy teszünk, mintha figyelmen kívül hagynánk ilyenkor jól orvosolja a helyzeteket. Születésétől fogva az esetek nagy részében sírva ébred, függetlenül attól, mennyit aludt, pedig ébren kiegyensúlyozott, boldog kisfiú, barátságos mindenkivel!!! Eddig remekül bevált a "Minden gyerek megtanul aludni" c. könyv általi terv, szépen bemászott az ágyába, betakartuk, pápá, és alszik. Az egyik gondunk, hogy éjszaka észrevétlenül közénk fekszik, és ha felébred, sírva inni kér, a másik gond, hogy most közel 1 hete nem akar egyedül elaludni sem délután, sem este. Nyújtja a kezét, hogy feküdjek mellé. Nem teszem, csak az ágy végébe ülök, megsimogatom, és megnyugtatom, hogy nincs egyedül, szeretjük, és itt vagyunk a másik szobában, de hiába, ha el akarok mozdulni, sírni kezd, és úgy felhergeli magát, hogy fulladozik a sírástól. Nem tudom, mit tehetnék, ha a 3-5-7 perces rutin sem válik be. Mi a teendő? Nem tudom, hogyan segíthetnék rajta, és mivel teszek jót, mi az, ami csak rontana a helyzeten. Előre is nagyon köszönöm a segítséget! További szép napot! Üdvözlettel N-L. Orsi