pótcselekvés

Kedves szakértő!
Kislányom 10 hónapos, egészséges, jól fejlett baba, mozgásfejlődése megelőzi a korát, már önállóan jár. Körülbelül egy hónapja vettük észre először, hogy az etetőszékben megfeszül, a nuniját dörzsöli, közben kipirul, nyög. Azóta továbbfejlesztette, keresztbe teszi a lábszárát, sarkára ül, és így, hintázva önkielégít. Olvastam, hogy ez kisgyerekeknél megszokott (ő a harmadik gyermekem, a "nagyoknál" ennek nyomát sem fedeztem fel), viszont aggasztónak tartom, hogy minden "szabad percében" ezt csinálja. Ha aktívan játszom vele, vagy egyszerűen ott vagyok mellette, nagyszerűen eljátszik, viszont abban a pillanatban, ahogy valami dolgom akad, és nem vele foglalkozom, ezt csinálja, napjában legalább 50 alkalommal. Próbálom elterelni a figyelmét, ezt gyakran sírással fogadja, ha hagyom, hosszú ideig csinálja, aztán keservesen sírni kezd. Az éjszakák borzalmasak, 10-20 percet alszik, utána feláll, megindul, ha végképp kimerül, rámborul és alszik pár percet, aztán kezdődik minden elölről. Nappal gyakran nyűgös, és úgy vettem észre, hogy az önkielégítés egy pótcselekvés - folyamatosan késztetést érez, hogy "csináljon valamit". Mennyire aggasztó ez a helyzet? Hová fordulhatok? Várható-e valamilyen javulás? Semmiképpen nem szeretném, hogy ebből később (pl. oviban) kellemetlensége adódjon. Nagyon köszönöm a segítségét!