Kedves Doktornő!

Van egy 4 éves kisfiam.Tavaly már járt ovodába, kiscsoportba.Két hét után szokta meg, elmúltak a kezdeti sírdogálások.Ez a csoport vegyes csoport volt.16 nagycsopotos és 8 kiscsoportos.A kisfiam nagyon kedvelte a nagycsoportosokat, 1 nagycsoportost kifejezetten megszeretett.Sajnos ők elballagtak és jöttek a helyükre új gyerekek, 3 évesek.Ez a csoport ismét kiscsoport lett.A kisfiam ugyanisévvesztes. Az idén ismét sírdogálással kezdük az ovit, de gondoltam elmúlik, hisz az ovónők a régiek, az ovit is szerette múlt évben, ráadásul vannak gyerekek akiket ismer tavalyról....de sajnos nem így történt.Már 4 hete oviba járunk és nagyon megviseli az elválás.Még úgy is ha ebéd után megyek érte és nem alszik ott.Itthonról még viszonylag könnyen indulunk de az oviba nagyon összeomlik.Kétségbesetten néz rám, póbálja a sírást visszafolyatni de nem megy.Gyakrabban (naponta)kakik az ovi óta mint eddig, hígabb is (de nem hasmenéses) talán idegi alapon. Állandóan azt ismételgeti reggel, hogy ez nagyon nehéz neki, soha nem volt még ilyen nehéz és nagyon nehéz kibírnia amíg jövök érte. Nagyon szeret és hiányzom neki.Azt látom, hogy rettenetesen megviseli az egész.Még nem láttam ennyire kétségbeesettnek mint reggelente az oviban.Én jelenleg itthon vagyok az 1 éves kislányommal.Ő már tavaly nyáron megszületett, vagyis már meg volt amikor először kezdük az ovités nem volt gond!! Amikor haza jön a kisfiam próbálok vele foglalkozni, hogy érezze nem \"veszi el a helyét\" a hugi. Testvérféltékenység kóros mértékben szerintem nincs.Sokszor puszilgatja a hugát, szeretgeti, játszani szeretne vele.Néha azért feldühödik ha óvatosn szólunk, hogy a hugi pl. még nem tud bírkózni, vagy futni stb..vagy a hugi szétrombolja amit épít. Nagy odafigyeléssel és szeretettel neveljük a gyerekeinket a férjemmel.Mivel orvos gyakran van távól akár 24 órára.Nagymama nincs a közelben így 90%-ban én vagyok a gyerekekkel. Az ovódában eljátszik, gyerekekkel is(inkább a régiekkel) társalog, játszik de azt mondták az ovónők, hogy gyakran megy oda és kérdezgeti, hogy anya mikor jön.
Még az ovi elején volt egy olyan eset amikor kakilás után ő törölte meg a popsiját és sajnos nem teljesen így kakis lett a ruhája.Az ovónéni megtörölte teljesen és átöltöztette. Ez az eset nagyon megviselte akkor, mert a többiek is ott vártak a WC előtt míg ő öltözött és rendbe tették őt Az ovónő szerit a függöny el volt húzva és nem láttak semmit a többiek, kisfiamat ez mégis nyomasztotta. Azóta ezt az esetet nem emlegeti már a kisfiam sőt volt, hogy az ovónő törölte meg a popóját és amikor kérdeztem azt monda nem volt semmi gond azzal, hogy az ovónéni törölte meg. Viszont 1 hete minden reggel amikor odaérünk az oviba elmegy kakilni és kéri, hogy mindenképpen várjam meg és én töröljem meg a popóját...és rá kérdez, hogy\"Biztos nem kakiks már??\" Nem tudom, hogy esetleg e miatt van-e még a szorongása?! Már nem szokta emlegetni ezt az esetet amióta megbeszétük,együttéreztem vele és megnyugtattam.
Én elégedett vagyokmaz ovival, az ovónőkkel és nagyon boldog voltam, hogy ilyen szerencsénk van az ovival.Most viszont össze vagyok omolva, a szívem hasad annyira rossz látni, hogy ekkora szenvedés ez a kisfiamnak.Már gondoltam rá, hgy kiveszem az oviból, habár nem tagadom nagyon szükségem van erre a délelőttre, amíg a kisfiam oviban van, hogy elvégezzem az otthoni dolgokat. Mennyie viseli meg valóban ez az egész?Mikor van az a pont, hogy ki kell venni a közösségből? Nagyon igényli a barátokat, mindig azt játsza, hogy a barátaival tesz-vesz vmt. Viszont kicsit nehezen nyit társai felé annak ellenére, hogy egy nagyon mozgékony,állandóan alkotni vágyó gyerek. Kérem segítsen ha tud! Köszönöm előre is!!!