Kedves Doktornő!
Nagyon aggódom a kislányom miatt, most 22 hónapos, és bölcsődébe kellett adnom. Mindig is félős baba volt, az idegeneket nem szerette, és azt is nehezen viselte, ha rokonoknál voltunk. Ez egy idő után változott, másfél éves korára már egész barátkozó lett. Nem beszél, viszont szinte mindent ért, amit mondok neki,nagyon anyás. Nem volt probléma az étkezésével, és az alvással sem, otthon ebéd után mindig megaludta a 2-3 óráját.
Most tölti a 4. hetét a bölcsiben, 2 hetes anyás beszoktatással kezdtük. Az első két nap még tetszett neki, de azóta katasztrófa az egész. 8 órában dolgozom, és ő reggeltől délutánig nem eszik semmit, csak ha már hazamentünk. Inni is csak 1 pohár teát iszik bent. Az utóbbi egy hétben otthon is alig akar már enni. Sápadt lett, fogyott is, fáradékonyabb. Aludni is csak 15-20 percet alszik ott, és felkelés után van hogy ott marad az ágyban, és várja, hogy menjek érte, akár 2-3 órát is. ha hazaérünk pedig csak sírdogál, és fekszik, mert fáradt.
Éjszaka is sokszor felsír, és csak mellettem alszik, pedig eddig a saját ágyán aludt is elaludt.
Persze felkeléstől fogva sír, remeg, és úgy hagyom ott a bölcsiben is.
Mindig kérdezem a gondozónőtől, hogy fog-e ez változni, de azt a választ kapom, hogy tartsak ki, mert ő nehezebb eset, és tovább fog tartani, de egy idő után elfogadja. Rokonaim is mind azt tanácsolják, hogy ne adjam fel.
Félek,hogy kislányom egészsége és lelki fejlődése is veszélybe kerül/kerülhet.
Kérem adjon tanácsot, mert inkább próbálok más megoldást találni, csak baj ne legyen belőle.
Válaszát előre is köszönöm!