Kedves Andrea!

Szeretném a segítségét kérni. Kisfiam 3,5 éves, bölcsis, most szeptember elején megy oviba. A nappali szobatisztasággal semmi probléma, viszonylag zökkenőmenetesen ment. Éjszakára még kell pelus, de ezt nem egyelőre, hogy leszokjon róla. A nagyobb gondom inkább a kakilással van. Volt egy időszak, amikor már szólt, hogy adjak rá pelust, mert kakilnia kell. Ez ment egy darabig, aztán próbáltam volna rászoktatni, hogy ne a pelusba, hanem menjünk a wc-re. Kőkeményen ellenállt. Utána már nem szólt, hogy kakilni kell, gondolom félt, hogy erőltetni fogom a wc-t. Ebben az időszakban én kérdeztem meg minden nap, hogy kell-e neki, ő visszakérdezett hogy hova? Ha a pelust mondtam, akkor persze kellett. Az elmúlt 1-2 hétben viszont, már hiába adtam rá, nem tudott kakilni. Négy napig vártunk, adtam neki glicerines kúpot, utána sikerült neki kakilni. Viszont tegnap már azzal jött, hogy adjak neki kúpot, mert kakilni szeretne. Mondtam, hogy ha érzi, hogy kakilni kell, akkor nem kell kúp. Kapott pelust, de semmi, sírt, hogy vegyem le róla, nem tud kakilni. Az aznapi éjszakánk borzalmas volt, 2 óránként sírt, mondogatta, hogy fáj a hasa... Reggelre ennek a hangulatnak nyoma sem volt.
Kérem segítsen, hogy mit rontottam el és hogyan tudnám őt visszaterelni legalább ahhoz, hogy szóljon ha kell és kaphat pelust.
Megjegyzem 1,5 éve jár bölcsibe, kezdetek óta nem szeret járni, sokszor volt gondozónő váltás. De otthon ez az utóbbi két hétben történt, azóta ott nem történt változás.

Köszönettel és Üdvözlettel: Adrienn