Kedves Doktornő!
Megszületése óta problémák vannak a kislányommal. Terhességi magas vérnyomásom volt, így gyógyszert kellett szednem( kb. 3 hónapos terhes koromtól kezdve) a terhességem végéig. Kórházban töltöttem terhességemből kb. 6 hónapot kisebb nagyobb megszakításokkal. A szülés 34 hetesen beindult magától. Tüdőérlelőt kaptam és visszatartották a szülést 2 napig. A gyerek jó súllyal jött világra( 2400 g), szép egészséges volt.
Nem akart enni, sem szopni, bár mire a kórházból haza mentünk már nem volt mit szegénykének. Tápszeres baba lett sajnos. Kezdetben rémes volt az etetés is. Mástól nem fogadott el ennivalót már a megszületésétől fogva, Anyósom volt egyszer vele, míg mi elmentünk a testvérem esküvőjére. Természetesen egy evést ki is hagyott.
Nagyobb lett. Nehezen kezdett el felállni. Rémesen tartotta a lábát befelé forduló bokái voltak, amit a cipő gyorsan korrigált. Egy évesen darálni kellett neki az ételt, mert, ha egy kicsit nagyobb darab volt benne , akkor kihányta rögtön. A vizet kanalaznom kellett neki, mert csak úgy volt hajlandó inni. Kb. 2 éves korára iszogatott már pohárból is. Későn kezdett el járni magától, állandóan a nyomában kellett lenni, mert annyiszor esett és vérzett mindene. Most ezzel nincs semmi probléma csak sokszor figyelmetlen. Beszélni is későn kezdett el, majdnem 3 évesen. Van egy nagyobb bátyja ő most 10 éves, kislányom pedig márciusban lesz 6 éves. A testvére azért, mert a kicsivel állandóan a top-on kellett lennem, féltékennyé vált és gyötörte a kicsit.
Rengeteget verekszik a kislányom, már bölcsődés kora óta megpróbáljuk ezt valahogy kinevelni belőle, több kevesebb sikerrel.
Most Angliába költöztünk , mert egy pár évre munkát kapott a férjem. Itt az iskola már 5 évesen elkezdődik, sőt már 4 évesen tanítják őket írásjelekre. Nagyon türelmesek a gyerekkel és mindent megtesznek azért hogy beilleszkedjen. A nyelvet nem tudja , ha nem tetszik neki valami gondolkodás nélkül lecsap , harap, vagy karmol. Ha nincs kedve nem csinálja azt amit mondanak neki. Nem megy, vagy csak egyszerűen bebújik a szék , vagy az asztal alá. Hiába mondjuk neki, hogy viselkedjen jól , egyszerűen nem csinálja, azt amit kérünk tőle. Matricával jutalmazzák, ha jól csinálja a dolgokat. Most pszichológust rendelnek mellé, hogy figyelje a viselkedését. A tanárok és a gyerekek is nagyon szeretik, mert emellett vicces és aranyos is. Mindenki ismeri az iskolában, nagyon népszerű és nemcsak a rossz viselkedése miatt. Ha ezt így folytatja tovább, akkor kiteszik az iskolából is. SZerintem a magyar iskolában még ennyit sem küzdenének vele.
Itthon is sokszor előfordul mostanában, hogy teljesen kifordul magából. Olyan hisztit vág le kis dolgokért (kitalálja tél közepén, hogy neki rögtön egy fagyi kell), ha nem kapja meg , teljesen kiborítja az embert. Ha az utcán jön rá , hazáig üvölt és tombol , úgy kell húzni őt az utcán.
Teljesen tanácstalanok vagyunk a férjemmel. Egyszerűen nem tudunk hatni rá sehogy. Mi tehetünk?

Előre is köszönöm a válaszát!

Kedves Doktornő,
Kisfiam 6 éves múlt és mindenben remekel, de a nagydolgát csak pelusba képes elvégezni. mindent megpróbáltunk, nem nagyon akar wc-re ülni, de ha rá is ül akkor sem megy Neki. Van úgy, hogy Ő akar próbálkozni, de pozitív hozzáállással sem megy Neki. Eddig egyszer fordult elő, hogy játszóházban nagyon kellett és sikerült a wc. Többnyire nem akar próbálkozni, azt mondja hogy fél, de nem tudja mitől.
VAn egy 3 és fél éves kishúga, akinek nemrégiben sikerült és sikeres is maradt a dolog. Első alkalommal kisfiam nagyon kiborult húga sikerén.
Kisfimat 4 hónaposan scaphocephalia-val (csónakfejűseg) műtötték, 10 hónaposan pedig enyhe hypospadiasis-al.
Aktív, mozgékony és okos gyerek, általában jókedvű, leszámítva, hogy könnyen dúhbe gurul.. kishúgával is jó a kapcsolata, nagyon félti és szereti, jól játszanak együtt, persze versenyeznek és veszekednek is, ahogy kell... Velünk szülőkkel is ugyanez, nagy a szeretet, sok a közös porgram és jó a hangulat, de persze van veszekedés és kiabálni is szoktunk Velük.
Egyészségügyileg enyhe ekcémával és szintén enyhe asztmával küzd, de tünetei nem súlyosak, többnyire tünetmentes.
Főleg azért keresünk segíséget mert ez a pelenka dolog láthatóan már Őt is zavarja. Ha vendégek vannak nálunk, akkor úgy kell intéznünk, hogy más ne vegye észre... Eddig azt a tanácsot kaptuk, hogy majd megoldódik a dolog magától, és hogy a műtétjeivel is kapcsolatban lehet, de majd kinövi; de szeretnénk megkímélni Őt egy esetleges kellemetlen periódustól, hiszen szeptembertől iskolás lesz, ezért kérem a segytségét. Előre is köszönöm tanácsát.

Kedves Andrea!

A lányom 9 éves. Az lenne a problémánk,hogy nagyon félénk és zárkózott,felnőttekkel nem nagyon beszél. Óvodában,iskolában is csak a gyerekekhez nyílt meg. Ha kérdezik akkor mögém búj,felhúzza a vállát. Soha nem vertük meg,szerető családban él,mindent megadunk neki amit kér,tehát nem értjük a viselkedését. Négy éve kiköltöztünk Németországba itt járta ki a fennmaradó egy év óvodát. Nyelvi problémái nincsenek. 2015-ben kezdtük az iskolát,sajnos kapott egy olyan tanárnőt aki mindig kiabál,türelmetlen,pofákat vág ha helytelen választ kap,és a lányom nem szereti,tanulási nehézségei is vannak,pedig itthon minden feladatot jól csinál,iskolában meg nem. Beszéltünk a tanárnővel,és sajnos ő is azt mondta nem beszél ha kérdezi,ha meg is szólal akkor is halkan,gyerekekkel kommunikál. Sajnos már a magyar óvodában is ez volt a helyzet.Itthon persze nagyon cserfes. Igazából nem tudom mit tegyünk,rakjuk át egy másik osztályba,amit már utólag a kislány kért,de szerintünk ott is ez lenne a probléma hogy nem nyílna meg,vagy keressünk egy itteni gyerek pszichológust. Kérem segítsen.

Kedves Andrea!
Decemberben töltötte be kisfiam 4. életévét , szeptember elejétől jár óvodába kb. 5 hónapja. Ebéd után hazaviszi a nagymama, nem alszik az óvodában . A gyerekeket nagyon szereti, mindig igyekezett kontaktusba lépni az idegen gyerekekkel is játszótéren, üzletben , bárhol. Eddig nagyon választékosan és szépen beszélt, nagyon széles szókincse van. Az óvodáról , csoporttársairól, óvónénikről szinte soha nem beszélt, hiába faggattuk róla , maximum 1-1 tőmondatot sikerült kiszedni belőle. Nem sír oviba menet, nem kell beerőszakolni reggelente, bár hozzáteszem Micimackója nélkül ( pici kora óta Ő a legjobb barátja) nem lehet elindulni vele. Kb. 2 hete nem kíván beszélni velünk, se az oviban a társaival, óvóm
nénikkel, mutogat , bólogat, esetleg összeszorított szájjal suttog. Először torokgyulladásra, száj vagy fogíny problémára gondolva elvittem a háziorvosához ahol kiderült hogy nincs ilyen baja. Ha nagyon akar valamit vagy a kedvenc játékait játszuk otthon akkor megfeledkezik róla hogy "nem tud beszélni", és szépen beszél, kommunikál velünk, vagy ha feladatokat oldunk meg akkor is lelkesen beszél, utána megint csak bólogat, vagy rázza a fejét. Észrevettem hogy ovis napokon ez a probléma súlyosbodik, láthatóan szorong, vagy szomorú , hazamenetel után 1-2 óra múlva kezd oldódni, megfeledkezni arról hogy hogy nem tud vagy akar beszélgetni. Az oviban is észlelték ezt de nem tudják mire vélni kisfiam viselkedését. Mit tudnék tenni , hogyan tudnék segíteni neki, vagy hogyan tudnám kicsapázni mi lehet a baj? KIsfiam ha megkérdezem miért nem beszél, előfordul hogy könnybe lábad a szeme és rázza a fejét, vagy mint egy gép válaszolgat hogy Igen anya, Nem anya. Segítségét, válaszát előre is köszönöm.

Tisztelt Doktornő!!!azzal a kérdésemmel fordulok önhöz, hogy van egy 9 éves kisfiam. Sajnos elvált szülők gyermeke. 2 éve lesz hogy a férjemmel elváltunk. Költözés után a fiamnak saját szobája lett , ahol aludt. Nem volt semmi gond mindaddig, amíg egyik apás hétvégén, a fiam és az exem a nagybácsiéknál aludtak. Éjjel a gyerek felkelt és kereste az apját, aki állítólag ott aludt mellette de a gyerek nem vette észre. attól a hétvégétől fogva a fiam fél. Nem hajlandó a szobájában aludni, ha igen akkor is sírva alszik el és éjjel felriad. Úgy fürdik hogy kikell ülni a konyhába és várni őt. bevallja hogy fél de elmondása szerint nem tudja, hogy mitől. Ön szerint ilyen esetben mit lehet tenni???
Válaszát előre is köszönöm.
Tisztelettel.
Terézia

Kedves Doktornő!
Kislányom először krákogni kezdett, majd a krákogás átváltott köhögésbe. Mindez novemberben kezdődött és már 3 hete folyamatosan köhög. Vannak jobb napok, de akkor sem szűnik meg, csak csökken. Mivel reflux miatt kezeltek, arra gondoltam, hogy attól van. 2 hete voltunk egy új doktornőnél, aki elvette a gyógyszereket, hogy már allergia is lehet, de nem változott. Csináltak allergia vizsgálatot, de a tej és tojás maradt, minden más negatív. A doktornőben felmerült a tikk gyanúja. Ataraxot javasol. Tényleg nagyon rossz hallgatni a folyamatos köhögést, de nem biztos, hogy a gyógyszer a megoldás. Még talán egy fül-orr gégésznek megmutatom, de mást nem nagyon tudnak mondani. Októberben költöztünk új házba, oviváltás nem volt. A doktornő mit javasol? Kineziológia vagy egy ideig szedje a gyógyszert? Köszönöm

Kedves Andrea!

A lányaim 15 és 10 évesek. Egyedül nevelem őket nagyon régóta. A problémám azzal van, hogy a gyerekeknek kb. 3-4 havonta újabb nőket kell megismerniük az apjuk által. Amíg nincs nője az apukának, addig alig foglalkozik a gyerekekkel, amint megjelenik a nő a képben, még ő sem ismeri, az az első, hogy a gyerekeknek bemutatja, rögtön hozza a szerepléseikre. Szinte mindegyik szereplésen másik nővel jön és az egész arról szól, hogy a nő előtt a gyerekeket használja fel, hogy fényezze magát, hogy ő milyen csodálatos apuka, és fordítva, hogy a nők is a gyerekeimen keresztül akarnak bevágódni nála. Ha nincs nő a képben, hiába hívják szereplésre a lányok, mindig más dolga van. Szerintem ez abnormális, hogyan lehet rávenni, akár gyámhatóságon keresztül, hogy ezt fejezze be, mert ezzel nem tesz jót a gyerekeknek. Azt a kevés időt töltse a gyerekeivel, ahhoz nem kell nő, a nővel külön élje az életét. A nagyobbik már érti és látja a dolgokat, sokszor ki is osztja az apját, de nem hallgat rá. A kicsit még elvarázsolja, hogy a néni milyen aranyos, foglalkozik vele, őt még ez nem zavarja, nem látja át a lényeget. Káros ez a gyerekekre, mit lehet ilyenkor tenni, hogy lehet apukával megértetni, hogy ez nem normális? Szerintem még az én bosszantásomra is annál jobban csinálja.
Köszönöm válaszát. A

Kedves Andrea!
Azt szeretném megkérdezni, hogy mennyire viselné meg a 10 éves gyermekemet, ha vidékről felköltöznénk Budapestre. Ott kapnék egy jó állást, de ehhez mindenképpen fel kellene költöznünk és neki ott kellene kezdenie a 4. osztályt. Ha kérdezem őt, azt mondja oké, de félek csak azért mondja, mert én mennék. Hogyan könnyíthetem meg ezt az egészet? Egyedül nevelem őt és az apukáját nem is ismeri. A jelenlegi párom is most hagyott el minket, akit viszont apjaként szeretett. Szóval menjek vagy miatta maradjak. Válaszát előre is köszönöm.

Kedves Andrea!

Kérem segítségét, tanácsát kislányom alvási problémájával kapcsolatban. Csenge most 3 és fél éves. Csecsemő kora óta jó alvó, kialakítottunk egy állandó alvási rítust, és ahhoz minden nap ragaszkodtunk. Ez az elalvási szertartás a kicsinek is megkönnyítette az alvásokat, és nekünk, szüleinek is nyújtott egyfajta biztonságérzetet. Tudtam, hogy ha este lerakom a gyereket aludni, akkor reggelig alszik, mind ő, mind pedig mi, a szülei ki tudtuk pihenni magunkat. Tökéletesen bevált eddig. Csenge 2 évesen bölcsődébe került, de az sem változtatott a korábban leírt alvási szokásokon. Jó alvó volt, reggel sokáig aludt hétvégenként, és jókedvűen kelt. Természetesen ahogyan nőtt, az esti alvási szertartás is kicsit változott, belevettük a lefekvés előtti meseolvasást, és az utóbbi egy évben melléfekszem amíg egy kicsit lenyugszik az egész napos pörgés után. Ilyenkor elbeszélgetünk suttogva, megbeszéljük a napi eseményeket, esetleg, hogy másnap hová megyünk, és amikor már úgy látom, hogy elálmosodott egy jó éjt puszi kíséretében magára hagyom a szobájában és elalszik. Természetesen éjszakai fény is van a szobájában, hogy este, ha felébred, ne a vaksötétbe nézzen bele, nehogy megijedjen. Csenge már óvodás, és imádja az óvodáját, ha beteg és nem jár oviba, minden nap megkérdezi, hogy mikor mehet már oviba, mert ott várják a barátai.
Kb. 3 hete új házba költöztünk, ahol ugyanúgy, mint eddig külön szobája van. Ő választhatta ki a szobája színét, és megpróbáltuk mindenbe belevonni, ami a szobája kialakítását illette. De mióta átköltöztünk, éjszakánként felébred, és átjön a szülői hálóba, kitalál valamiket, hogy miért nem tud visszaaludni. Természetesen én visszakísérem és mellette maradok egy kicsit, de az nem elég neki. Megvárom, hogy elaludjon, de amint megmozdulok, és kimennék a szobából, felriad, és már kap is utánam. Beszélgetek vele, hogy nincs mitől félnie a szobájában, és megnyugtatom, de nem éri be ennyivel. Mellé is feküdtem, visszaaltattam, de amint megmozdultam, azonnal felébredt. A végén már átmegy hisztizésbe, és én tehetetlenül nézem. Nem tudom hogyan kezeljem, mert nem tudom, hogy valódi félelemről van-e szó, vagy hisztiről. Általában az apukája határozott fellépése, közbelépése oldja meg a problémát, és az, hogy már esik össze a gyermek a fáradtságtól. Ez a procedúra minden éjszaka 2-2,5 órás kiesést jelent, és reggel látom a kislányon, hogy nyűgös, kialvatlan, fáradt, és természetesen mi is azok vagyunk. Nem tudom eldönteni, hogy ezek az éjszakai felébredések csak hisztik, a határok feszegetései-e, vagy tényleges félelem van mögöttük. Ha megkérdezem tőle, hogy mitől fél, néha csak kitalál valami badarságot, néha azt mondja, hogy a sötétségtől. De ha felajánlom neki, hogy a kislámpáját égve hagyjuk, akkor is kiakad, hogy nem tud aludni, ha ég a lámpa. Ezért vannak kétségeim, hiszen nem mindegy hogy fél-e a gyermek, vagy próbálkozik a határok feszegetésével. Nem szeretném rászoktatni, hogy velünk aludjon, és arra sem, hogy én kuporogjam át az éjszakát az ő kis ágyában, de természetesen azt sem akarom, hogy ez az egész valamiféle rögzült alvászavarrá nője ki magát. Tanácstalan vagyok, hogyan tudnám kezelni a helyzetet.
Tanácsát, véleményét előre is köszönöm.

Kedves Andrea!
Van egy 10 éves öcsém, akinél mostanában viselkedési zavarok léptek fel. Eddig nem jelentkezett nála az hogy nem akar egyedül aludni, mégis mostanában egyre többször alszik a nagymamánál vagy sírva mászkál fel-alá a lakásba, azzal hogy ő nem tud aludni. Valamint édesanyám minden szerdán megszokottan elmegy otthonról edzésre, de a legutóbbi alkalommal az öcsém sírva, üvöltve akart utána rohanni. Nagyon furán viselkedik mostanában, és nem tudunk vele leülni és megbeszélni a problémáját, mert ne hagyja. Nagyon szeretném kideríteni hogy mi lehet a probléma! Válaszát előre is köszönöm.
Üdvözlettel:Tóth Tamara

Kedves Doktornő!
Két kislányom van,2 és 4 évesek.Nagyon különbözőek.A kicsi barátkozó,nyitott,vidám gyerek.Az idősebb már babakorától bizalmatlan,az elmúlt időszakban sokszor szorongó(nem tudom ,hogy ez e a legmegfelelőbb ). Az idősebbnél sokszor túlaggódtuk a dolgokat,óvtuk mindentől,biztosan evvel is erősítettük az önállótlanságát.2évesen megpróbáltuk a bölcsit,de 2hét után abbahagytuk(azóta is ha babát nevez el az első 3név között szerepel az óvónéni neve)3évesen az óvi sem ment könnyen,5hónapig sírta végig a délelöttöket szinte szünet nélkül.Elnézést nagyon fontos információ hogy Ausztriában születtek mindketten,és mindenki magyar a családban,nyelvtudás nélkül került az óvodába.Egy gyógypedagógus óvónéni csoportjába.Édesanyámról kiderült,hogy súlyos rákbeteg,és az óvónéni szerint a saját félelmeimet a halálával kapcsolatban átadtam a lányomnak,az ő javaslatára felkerestünk egy gyerekpszichológust,egy kineziológust....szinte az egész csoportot meghívtuk egyenként hozzánk látogatóba...semmi nem használt.Egy márciusi napon hirtelen felmondott az óvónéni,és szószerint egyik naprol a mádikra elmult a sirás.Nem panaszkodott se elötte ,se azóta az óvónénire,sosem mondta,hogy nem szerette.Idén új csoport 8 csoporttárs helyett 22.Új óvónénik,új terem...sírás nincs.viszont nem játszik,nem barátkozik senkivel 2kislány kivételével develük is max pár szó erejéig.Tapasztalt idős kedves óvónénije szerint ne aggódjak,majd elmúlik,és felenged.Az. első fogadó órán azt mondta nagyon értelmes kislány,ügyes....csak a némettel kell felzárkóznia.Pár hete egy hétvégi program hosszúra nyúlt,kislányom nagyon elfáradt szinte félálomban volt amikor zokogni kezdett az ágyban(eddig ilyet sosem csinált,ilyet nem mondott,mindig úgy beszél az ovoról mintha szívesen menne),hogy ő nem akar menni,mert ott vele nem játszik senki.Legalább ha egy gyerek játszana vele milyen jó lenne.Azt hittem a szívem szakad meg.Elmondtam az óvónéninek aki még ezt sem tartja aggasztónak.Sajnálja és próbál segiteni neki,de szerinte ő nem nyit a gyerekek felé,pedigvolt már aki barátkozni próbált vele.Szerinte most kicsit megrekedt szociálisan de majd beérik.Mutatott rajzokat ami megint lesokkolt,az én kicsikém még fej kéz láb embereket rajzol,míg a többiek portrékat hozzá képest.viszont mutatott más kivágós,ragasztos feladatot amiben a legjobbak közt van.Rengeteg dolog jut még az eszembe,amit el tudnék mesélni.A legújjabb hogy maszturbálni kezdett,a szemünk láttára nekiáll a nappaliban a kanapén simogatni,dörzsölgetni a kis punciját,és annyira belemerül hogy izzadni kezd...szuszog.Először nem vettünk róla tudomást,de aztán annyira gyakran kezdte csinálni,és már az unokateso elött is....szerencsére nem vette észre.Kettesben elbeszélgettem vele,hogy ez nem baj amit csinál de ezt sosem szabad mások elött csinálnia csak ha egyedül van,mert agyerekek ki fogják nevetni.Sokszor rá kell szólni mert megfeledkezik magáról és a papa elött csinálni kezdi.A hozzám való extrém kötődés mellett el kell róla mondani,hogy nagyon érdeklődő,értelmes lány.Sokat foglalkozunk vele sokat olvasunk,gyönyörűen ,váladztékosan beszél.2évesen verseket,meséket mondott kívülről.Aggódunk érte,hogy miért ilyen érzékeny mi terheljük túl az aggódásunkkal?Itt sajnos nem találtunk megfelelő szakembert aki megnyugtató választ adott volna,hogy egyszerűen túlérzékeny e,vagy segítségre van szükségünk.Előre is köszönöm a válaszát.

Kedves Doktornő!
Két kislányom van,2 és 4 évesek.Nagyon különbözőek.A kicsi barátkozó,nyitott,vidám gyerek.Az idősebb már babakorától bizalmatlan,az elmúlt időszakban sokszor szorongó(nem tudom ,hogy ez e a legmegfelelőbb ). Az idősebbnél sokszor túlaggódtuk a dolgokat,óvtuk mindentől,biztosan evvel is erősítettük az önállótlanságát.2évesen megpróbáltuk a bölcsit,de 2hét után abbahagytuk(azóta is ha babát nevez el az első 3név között szerepel az óvónéni neve)3évesen az óvi sem ment könnyen,5hónapig sírta végig a délelöttöket szinte szünet nélkül.Elnézést nagyon fontos információ hogy Ausztriában születtek mindketten,és mindenki magyar a családban,nyelvtudás nélkül került az óvodába.Egy gyógypedagógus óvónéni csoportjába.Édesanyámról kiderült,hogy súlyos rákbeteg,és az óvónéni szerint a saját félelmeimet a halálával kapcsolatban átadtam a lányomnak,az ő javaslatára felkerestünk egy gyerekpszichológust,egy kineziológust....szinte az egész csoportot meghívtuk egyenként hozzánk látogatóba...semmi nem használt.Egy márciusi napon hirtelen felmondott az óvónéni,és szószerint egyik naprol a mádikra elmult a sirás.Nem panaszkodott se elötte ,se azóta az óvónénire,sosem mondta,hogy nem szerette.Idén új csoport 8 csoporttárs helyett 22.Új óvónénik,új terem...sírás nincs.viszont nem játszik,nem barátkozik senkivel 2kislány kivételével develük is max pár szó erejéig.Tapasztalt idős kedves óvónénije szerint ne aggódjak,majd elmúlik,és felenged.Az. első fogadó órán azt mondta nagyon értelmes kislány,ügyes....csak a némettel kell felzárkóznia.Pár hete egy hétvégi program hosszúra nyúlt,kislányom nagyon elfáradt szinte félálomban volt amikor zokogni kezdett az ágyban(eddig ilyet sosem csinált,ilyet nem mondott,mindig úgy beszél az ovoról mintha szívesen menne),hogy ő nem akar menni,mert ott vele nem játszik senki.Legalább ha egy gyerek játszana vele milyen jó lenne.Azt hittem a szívem szakad meg.Elmondtam az óvónéninek aki még ezt sem tartja aggasztónak.Sajnálja és próbál segiteni neki,de szerinte ő nem nyit a gyerekek felé,pedigvolt már aki barátkozni próbált vele.Szerinte most kicsit megrekedt szociálisan de majd beérik.Mutatott rajzokat ami megint lesokkolt,az én kicsikém még fej kéz láb embereket rajzol,míg a többiek portrékat hozzá képest.viszont mutatott más kivágós,ragasztos feladatot amiben a legjobbak közt van.Rengeteg dolog jut még az eszembe,amit el tudnék mesélni.A legújjabb hogy maszturbálni kezdett,a szemünk láttára nekiáll a nappaliban a kanapén simogatni,dörzsölgetni a kis punciját,és annyira belemerül hogy izzadni kezd...szuszog.Először nem vettünk róla tudomást,de aztán annyira gyakran kezdte csinálni,és már az unokateso elött is....szerencsére nem vette észre.Kettesben elbeszélgettem vele,hogy ez nem baj amit csinál de ezt sosem szabad mások elött csinálnia csak ha egyedül van,mert agyerekek ki fogják nevetni.Sokszor rá kell szólni mert megfeledkezik magáról és a papa elött csinálni kezdi.A hozzám való extrém kötődés mellett el kell róla mondani,hogy nagyon érdeklődő,értelmes lány.Sokat foglalkozunk vele sokat olvasunk,gyönyörűen ,váladztékosan beszél.2évesen verseket,meséket mondott kívülről.Aggódunk érte,hogy miért ilyen érzékeny mi terheljük túl az aggódásunkkal?Itt sajnos nem találtunk megfelelő szakembert aki megnyugtató választ adott volna,hogy egyszerűen túlérzékeny e,vagy segítségre van szükségünk.Előre is köszönöm a válaszát.

Kedves Andrea!
40 éves Nő vagyok, Párommal és 11 éves lányával élünk együtt hármasban. Páromnak még két gyermeke van, akiket az édesanyjuk nevel, Ők hétvégente vannak velünk. A hétvégéken - természetesen? - az édesapa a két kisebb gyermekkel alszik együtt, vasárnap esténként pedig az általunk nevelt lányával. Én ezen estéken persze hanyagolva vagyok, de sokadrangú emberként már kezdem megszokni.
Kérdésem többrétű: Hány éves korig egészséges egy szülőnek együtt aludnia gyermekeivel? Egy 11 éves lánynál nem fog párválasztási/szexuális problémákat okozni az apjával való együttalvás? A 11 éves lány (akivel egyébként jó a viszonyom) már szégyenlős, ami számomra a nagylányságát egyértelműsíti! Jó-e, hogy az apja vele alszik az egyszemélyes ágyban összebújva? Válaszát nagyon köszönöm!

A 6 és fél éves unokám mivel még egy évet nem maradhat oviba, muszáj sajnos iskolába menni szeptembertől ,11 kg és 102 cm magas -ami valószinűleg egy betegség miatt van/amire én jöttem rá,bár nem vagyok eü-ban jártas/ Russel szilver színdroma - ez egy növekedéssel kapcsolatos betegség ami kezelhető, nem észbeli probléma. Nekem is ez van 65 éves vagyok 145 cm /főiskolai diplomám van, osztályvezető-helyettesként dolgoztam, már nyugdíjas vagyok/ Az unokámat azért akarják gyépére küldeni,mert a feladatokat nem akarja megcsinálni, nem sokáig tud figyelmi, és így nyilván alacsony IQ jön ki, / megjegyzem az én koncentráló képességemet is mérték pár éve kb.2-3 percnél nem több/ sok mindent meg tud csinálni de nem akarja. Véleményem szerint ha 65 év alatt nem sikerült a koncentráló képességemet növelni, akkor valószinűleg később nem sem fog sikerülni. Az óvodába fejlesztik,de szörnyű nagy bélyeget nyomnak rá, hogyha gyépés iskolába küldik. Még annak ellenére is,hogy normál iskolába jár ,de mivel gyépés tanárok is segítik olyan bizonyitványt adnak / megkérdeztem/,hogy a normál iskola pecsétje mellé odaírják ,hogy EGYMI tanrend szerint. Ezt minden pedagógiával foglalkozó ember tudja/más is tudja,hogy gyépé/ A logopédus beszél hozzá /és úgy ahogy Én is teszem, 2 perc múlva feláll és otthagyja, mással kezd játszatni,/ bár a logopédus felszólításáéra folytatja meg sem nézi,hogy mit rajzol csak valamit,mert feltehetőleg unja./Én is ezt a levelet kb 10 szeri nekifutásra írom meg/ A wikipédián megnéztem,hogy az enyhén értelmi fogyatékos 70-84 iQ. Megjegyzem a férjemnek is és az unokám anyjának is kb. 8O IQ-ja mindketten középiskolai érettségivel rendelkeznek. Úgy gondolom, a koncentráció hiány ez alkat és gén kérdése. Kérdésem,hogy mit tudunk tenni az ellen,hogy ne gyépébe menjen illetve ne olyan tanrendet tanítsanak ami gyépés? Köszönöm,hogy elolvasta a kérdésem.

Kedves Andrea!

Nagyobbik lányom 15 éves és gondok vannak vele az iskolában, nem tanul, nem készül és nem érdekli semmi. Eddig azért törte magát a jó jegyekért, most viszont van néhány olyan tantárgy, ami egyeltalán nem érdekli. Ami még nagyon aggasztó a számomra, hogy testképzavara van, de nem veszi tudomásul. Nagyon szeretnék neki segíteni mindenben, de azt sem tudom hogyan kezdjek hozzá. Ez normális ebben a korban? Hova és kihez fordulhatnék?

Válaszát előre is nagyon köszönöm!

Diviheni

Kedves Doktornő!Márciusban volt 5 éves az unokám,2 évesen szinte magától lett szobatiszta(,nappalra) éjszaka mindig bepisil,néha az oviban is alvás közben.Ő ezt nagyon szégyenli.Mostanában egyre jobban ragaszkodik az anyukájához,mindenhol vele akar lenni,szinte kisajátitja,egyre jobban szopja az ujját.Sokszor ha nem tud valamit megcsinálni(pl: elakad az énklésben),vagy a rajzolásban( nem tud megrajzolni valamit,rögtön összetépi)ha megprobálunk segiteni ,hisztériás rohamot kap,kiabál sir.Nem tudom mit csináljunk vele.Válaszát előre is köszönöm Ildikó

Üdvözlöm!Amiatt irok önnek,hogy lányom 3 éves,iszonyatosan hisztis,ami mar rohammá alakul át,van amikor már öklendezik a hhiszti végén.Elalvásnál pl fesziti magát,elkezd hirtelen kiabálni,uvöltve sirni,és bármit csinálunk nem hagyja abba,öklendezik,ha a párna nem úgy áll ahogy ő akarja.Nagyon aktiv,egész nap ugrál es kiabál,nehéz lekötni.Enni sem nagyon akar,ami aggasztó.Gondoktam rá,hogy hiperaktiv.Kistesoja 8 honapja szuletett,lehet ez lenne a gond?Februártol elvileg mehet oviba,nen tudom az javitana e rajta?Allandoan ellenkezik,semmit nem hagy szinte nekunk,allando porgesben van,es szinte csak kiabalni tud,akkoris amikor eooen normalosan mond valamit.Van amikor utogeti a fejet is.Nagyon aggaszto a viselkedese,plane ha talalkozik mas gyerekekkel,akkor is ha eppen el vesznek tole valamit,szinten,uvoltes es roham,levegot sem kap.Ha tudna segiteni nagyon megköszönném!

Kedves Andrea! A következők miatt szeretném a segítségét, tanácsát kérni! Kislányom 5 és fél éves. Járt bölcsödébe, Óvodába is nagyon szívesen jár. Nagyon érdeklődő minden iránt. Sokat kérdez, és a kérdéseire mindig válaszolunk is. Nagyon barátkozó típus. Augusztusban meghalt a szomszédunkban élő idősebb bácsi. Kislányom nagyon szerette, sokat játszottak együtt, ragaszkodott hozzá! Azt hogy meghalt nem titkoltuk előle. Elmondtuk neki, mert nem akartuk hogy mástól tudja meg! Nagyon sírt! Azóta is beszélünk róla, kimegyünk a temetőbe, csillagot is kinveztünk már. Nem tekintjük tabu témának. sajnos az óvónéninknek a férje is meghalt és ezt is tudja! Kb. 3 hete kezdte el nekem mondogatni, hogy ő azt gondolja, hogy én meghalok, vagy az apukája, vagy éppen az a személy aki körülötte van. A másik téma ami szintén a kis fejében van, hogy mindenki terhes! Én, a szomszéd a barátaink, vagy éppen ő!! Ezeket soha nem mondja ki hangosan, mindig csak megsúgja nekem: "anya én azt gondoltam hogy terhes vagyok, vagy anya én azt gondoltam hogy apa meghalt! Mindig kéri tőlem hogy ez maradjon titokban. Megígérem neki hogy titokban tartom, de apának el kell mondanunk, mert ő előtte nincsenek titkaink! És ilyenkor az apukájának is elmondja! 1 hete mondogatja, hogy fáj a hasa egy picit! Volt laborvizsgálat és hasi ultrahang is! Mindkettő negatív lett! étvágya jó, játszik, minden rendben megy, csak úgy naponta 10-15 alkalmmal beszélünk ezekről a gondolatokról. Beszéltem az ovónénivel is! Semmi gyanúsat nem vett észre rajta, azt mondja ugyanúgy viselkedik ahogyan eddig, jókedvű stb....! Az oviban is elmesélte a barátjának az elvesztését, sőt az ovónénit is vigasztalta amikor megtudták hogy meghalt az ő férje is. Azt gondolom, hogy mindkét témájának lehet alapja. A halál az szerintem egyértelmű, hogy miért foglalkoztatja. Testvért is nagyon szeretne mát. Kérdésem az lenne, hogy normális e ez ilyen idős korban, vagy esetleg ez már "nem normális".??
Válaszát előre is köszönöm!
Üdvözlettel!
Anya!

Kedves Doktornő!
4 èves kisfiam nem akar rajtunk kivül ( anya,apa) senkivel elmaradni. 2 ève jàr közössègbe ,de minden reggel veszekszik ,hogy nem akar menni csak akkor ha èn is megyek. Mamàni utazni imàd de oda is csak akor ha èn is ott vagyok. Az oviba jol èrzi magàt a reggeli elvàlàs az nagyon nagyon nehéz. Vannak közeli baràtaink de velük is csak sirva marad el, ha nagyon muszàly. Nehezen baràtkozik ,de nem azt mondanàm, hogy egyàltalàn.
Vàlaszàt nagyon köszönöm.

Kedves Andrea!Kisfiam 4éves lesz januárban, január végén kezdtük az ovit ami nem volt egyszerű nehezen "vált le rólam".Azt láttom hogy mindig keres valami kifogást amiért hisztizhet,addig jutottunk a napokba hogy ovi előtt után amikor itthon van kitalál dolgokat hogy nem tetszik neki pl nem tetszik a pólója át akarja venni de nem tud választani.Ilyenkor jön a hiszti.Napi szinten 6 hiszti van,amitől az idegeim ki vannak!Szép szóval már nem megyek semmire ezért kérem a segítségét. Oviba vegyes csoportba járunk ahol csak pár 6évessel játszik!Mindig én voltam vele!Apa sokat dolgozik, nagymama távol van tőlünk!Éjszaka még pelus kell,már próbáltam levenni róla de minden este hónapokon keresztül bepisil állandóan iszik éjszaka is.Utóbbiakat azért írtam le hogy több információt tudjon meg a mindennapjairól!Segítségét előre is köszönöm!