Meséktõl sír

helló a kislányom 4 éves mostanában észrevettük rajta hogy a meghatóbb gyerekdaloknál és meséknél elkezd sírni és nem lehet megvigasztalni lehet ennek valami oka vagy csak ennyire érzékeny?

Iskolai kiközösítés

Kedves Balogh Andrea!
A gyermekem jellenleg 6-os és sokszor úgy éli meg a mindennapokat az osztályában, hogy őt bántják és nem szeretik az osztálytársai. Ő most örlödik, hogy maradjon e az osztályában vagy sem, mivel a pedagógusait szereti és nem szeretne tőlük megvállni. Szeretne nem kívülálló lenni, de probálkozásai nem sikerülnek. Mit tanácsol hogyan lehet ezt a helyzetet megoldani?
Válaszát előre is köszönöm!

Jo napot. Egy olyan problemam lenne hogy a 8 eves fiam minden ejjel 1x de van ugy hogy 2x is felebred ejjel. Nem volt ez mindig igy en azt vettem eszre hogy miota volt a mandulamutetunk. Lehet kozte valami osszefugges vagy inkabb valami psziches problema lehet a dologban? Koszonom valaszat.

Kedves Andrea!
Fogalmam nincs mi történik a kisfiammal!
Sose volt verekedős,tisztelettudó volt ,kedves mindenkivel!
Kicsit érzékenyebb a lelke,ezt tudtuk,voltunk is vele 7 éves korában ( most 9) pszichologusnál,utána teljesen jól lett! Nem hisztizett, jó kedélyű lett!
Mióta megkezdődött a 3. osztály, sorra kapja a beírásokat, verekszik,visszabeszél! Ő azt mondja piszkálják, és már nem tudja elviselni ,hogy cukkolják! Beszédhibája van. Az egész osztály viselkedése megváltozott,szinte minden szülőtől azt hallom, hogy még a lányok is meg vannak szédülve,verekednek, bántják egymást!
Mit tegyek? Mi lehete ez? Szorongás az iskolától? attól félek egyszer nagy baj lesz! Olyanokat mond,legszivesebben világgá menne,annyira elege van az iskolából!
Kérem adjon tanácsot!!
Tisztelettel egy aggódó anyuka!

Tisztelt Andrea

Van egy 5éves kisfiam. Eddig minden rendben volt a normál kisgyermek életet élte. Aztán idén októberben elköltözünk új helyre. A régió lakott születése óta. Új lakás, új óvoda, új kisbarátok. Minden nagyon tetszett neki. Figyeltünk a fokozatosságra is. Elköszönt a lakás ismerése,berendezése együtt majd az új ovi. Látszólag minden simán halad. Majd most szerdán kb minden rossz volt. Eltört bent tányért, nem aludt ahogy szokott leszidták, a különórán összeverekedett egy kisgyerekkel. Kb egy hangyát se tudna bántani. És innentől minden rossz volt. Gondoltam kicsit segítek neki csütörtökönbelhoztam ebéd után. Akkor sokat panaszkodott hogy a gyerekek kiközösítik nem játszanak vele. Mi itthon igyekszünk sokat foglalkozni vele de hozzá tartozik hogy 8honapos kismama vagyok már nem úgy megy mint régen. És itt jött a nagy mélyrepülés. Pénteken nem bírt lábra állni. Pánikszerűen hívtam a gyerekorvost akivbeutalt minket sebészete és rtg re. A bal bokájával mentünk. Feltüntetett hogy a kocsiban vígan ácsorog az addig annyira fájó lábán. Semmit nem találtak hazajöttünk. Alvás közben kegyetlenül zokogva ébredt. Na itt már az ellenkező lába fájt. Maga a fájdalom érzet valósnak tünt. Ám teljesen eltüntetni mikor apuka bement legozni vele. Játék alatt semmi baja nem volt vidáman szaladt ki hozzám. Majd jött az este a lefekvés. Ujjra kezdődött a műsor. Fáj a lábam, stb stb. Elvittük a helyi ügyeletre. Ott lemondtam a doktorurnak hogy mi a gyanúm hogy ez nem valósfájdalom ez beképzelt hogy foglalkozzunk vele. Pedig 24órábol 23vele van foglalkozva. Viszont bevallom kezdem feladni. Nem tudom mit tegyek. Segítsen kérem

Kedves Andrea!
Kislányom 7,5 éves, másodikos. Középső gyermek. (Egy 9 éves bátyja és egy 3 éves huga van.) Értelmes, alapvetően jó rajztehetséggel megálldott gyerek volt az oviban. Az ovónők külön dicsérték az ügyessége miatt. Segített, kedves volt. Az első osztályt zökkenőmentesen vette. Mióta másodikba jár, állandó mondata lett a: Nem tudom. Egyszerűen nem csinál meg dolgokat, olyan is előfordult, hogy kihagy feladatokat a dolgozatban, mert az elsőre túl nehéznek tünt számára. Az önértékelése negatív. Bármi feladatot megold, és az nem hibátlan már rögtön értéktelen. Itthon is csak azt hajlandó megcsinálni, amihez épp kedve van, vagy meg se próbálja azokat (ezek nem nagy dolgok, csak, hogy fésülködjön meg, kösse össze a haját, vigye ki a törölközőjét, ne hagyja el az iskolatáskáját). Jórészt utál mindent: a telet, az iskolát, és néha úgy érzem minket is. Egyre csak azt hajtogatja, hogy régebben milyen jó volt. (nyáron, amikor kisebb volt, amikor nem kellett iskolába járni). Állandóan az osztálytársnőjéhez hasonlítja magát, aki szerinte mindentudó, ő pedig semmit nem tud. Teljesen leblokkol. Hiába mondogatjuk neki, hogy ügyes, okos ő is, nem használ, sőt néha még sírva is fakad. Mit lehet ezzel a problémával tenni? Várom válaszát!

Kedves Andrea!
Van egy 10 éves lányom , aki retteg a hányástól és a vírusoktól. Olyannyira ,hogy az életminőségét befolyásolja. Peldául: nem hajlandó enni az iskolai menzán, sportoló múltját feladta, mert a legutóbbi gyomorvírust (véleménye szerint) az egyesületben kapta el, félve eszik és csak keveset, és attól a kevés ételtől is teltségérzete van (gasztroenterológián is jártunk már , ott mindent rendben találták). Ez a teltségérzet is hullámzó, jobb időszakban teljesen megszűnik. Utóbbi időben nagyon zárkozott, nem akar kimozdulni. Gyakran szorong.
5 éves korában kórházba kerültünk rota vírussal, ami nagyon megviselte. Ez az állapot azóta jellemző rá, bár néha enyhűl, majd visszatér. Iskolaszezonban a legrosszabb, a nyári szünetben enyhül . Ahogy egyre nagyobb a lányom, annál hosszabb ideig tart egy- egy ilyen időszak.
Hogyan tudnánk segíteni neki?
Válaszát előre is köszönöm!
Üdvözlettel; Anita

Én egy tündéri kisfiú nagynénije vagyok. Én is szültem két gyereket, de amiért írok azt nem tudom elfogadni. Az öcsém értelmes, okos kisfia (7 éves), ha nem úgy történik valami, mint ahogy ő elképzeli, olyan hisztit csak, hogy nem lehet leállítani. Ez még mind nem elég, neki megy annak, akivel a kofliktusa adódott. Most már az anyuka se bír vele, neki megy (fejlett gyermekről van szó). Szinte félelmetes az egész. Teljes legyen a kép: apukája külföldön dolgozik, és februárban született kistestvére. Nálam volt szünidőben közel 3 hetet. Még egy szóváltás se volt közöttünk. Nem hisztizett, nem verekedett. Nem tudom mi lehet a probláma, hová forduljanak, de már az egész család kétségbe van esve.
Kérem írja meg, minél hamarabb hová forduljanak, hol kezdjék a gyerek vizsgálatát!

Kedves Andrea!

7 és fél éves kisfiam szeptemberben kezdte az iskolát; nyugodt, kedves-mosolygós, de zárkózott kisfiú; mindene a foci. Második-harmadik héten volt 2-3 éjszakai felsírása (osztálytársak piszkálása után), de megnyugtatás után tovább aludt.
Két hete azonban szinte minden éjjel felsír (11 és éjfél között ált.), ül az ágyban nyitott szemmel, zokog, remeg, nagyon izzadt és ver a szíve; és nehezen nyugszik meg, ellöki a kezem. Néha érthetetlenül beszél és megnyugtatás után is fel-felzokog újra. Az iskolában minden rendben, a tanítőnők dícsérik (a “hónap tanulója” lett), de túl maximalista -az én szememnek tökéletes vonalakat kiradírozza és újrarajzolja, többször, amíg ő nem látja tökéletesnek; órán, felméréskor nem szól, hogy egy betűt nem ismer (még nem is kéne), csak zokog. Fociedzője is dícséri, mégis többször sír edzés előtt, de ha felvetjük, hogy ne edzen, hallani sem akar róla, megy és végigcsinálja. Hazafelé duzzog az autóban és nem mondja el, mi a baja (edzés után / iskolából hazafelé / hétvégi focimeccs után; mostanában nagyon sokszor). Mi abszolút dícsérjük, szeretgetjük, nincsenek elvárásaink, azt szeretnénk, ha jól érezné magát a suliban és nem szidtuk egyszer sem (nem volt miért) a sulival kapcsolatban.
Tegnap a férjem véletlenül elhagyta a suliban készített rajzát, ami lefekvéskor derült ki: 8-tól másfél órán keresztül ült az ágy szélén, sarok felé fordulva sírdogált picit, majd hüppögött-szipogott, kérdéseinkre nem reagált,nem nézett ránk, nagyon-nagyon nehezen sikerült ágyba csalni. Iskolapszichológus annyit javasolt, hogy ne járjon heti 3 edzésre (pihenhessen többet az agya) és egy hónap múlva beszéljünk, addig naplózzuk a tüneteket.
Én nagyon aggódom miatta, főleg a nappali, ad-hoc tudatos nem-kommunikálás/nem-reagálás, könnyes szemmel mereven maga elé bámulás miatt. Tudna tanácsot adni, mit tegyünk?

Előre is nagyon köszönöm válaszát!

Kedves Andrea!
Kislányom 4,5 éves, középsős. Okos, talpra esett, barátságos, ám igen érzékeny kislány. Amit még tudni kell róla, hatalmas akarat van benne, ha valamit nagyon nem szeretne, kivágja a naaagy hisztit. Ezzel kezdőttek a problémáink. 2 óvónénije van, az egyik egy tünemény, a másik szerintem nagyon jó pedagógus, de mint ember hát..mit ne mondjak. Fölényes és sokszor érzem, hogy átnéz rajtam. Kérdezgetem délutánonként, hogy mi volt a kislánnyal volt-e hiszti stb. Elmondja, hogy hát persze, nincs olyan nap, hogy ne lenne és ne is kérdezzem meg többet, majd ha lesz változás mondja. Jót tőle soha nem hallok; pl: ebben-abban ügyes volt. A másik óvónő ő azért szokta dícsérgetni a lányomat meg partner abban, hogyan csökkenthetnénk le a hisztik számát.
Viszont egy pár napja panaszkodik a kislányom, hogy csúfolják őt a többiek, azt mondják rá, hogy csúnya meg béna..ez csak kéét példa és ezért szokott sírni és mindig rászolnak az óvónők, hogy ne hisztizz!pedig csak azért sír, mert rosszul esett neki a többiek verbális bántása. Nem tudom mihez kezdjek, kivel beszéljek, hova forduljak. Esetleg kivannak hegyezve a lányomra ezt vehetik át a gyerekek is?
Köszönöm
Zsina

Tisztelt Szakértő !

9 éves kislányommal kapcsolatban szeretnék írni és kérdezni . Most 3. osztályos a lányom. Sok problémánk van a tanulással, főleg a matekkal egyéni tempóban halad ebből a tárgyból, SNI-s.. A 2. osztályt egy másik iskolában kezdte, de szépen beilleszkedett , másságát az osztályfőnök szerint osztálytársai is elfogadják, szeretik. A probléma a következő. Van egy nagyon jó barátnője, már ovodába is egy csoprtba jártak, most nem egy osztályba , de egy iskolába járnak. Minden szünetben együtt játszanak, általában vmilyen állatnak képzelik magukat . Az osztályfőnök szerint nagyon beleélik magukat a játékba, másokat kizárnak a világukból. A lányom szeret iskolába járni és órán figyel , a matekon kívül másból jók a jegyei. Azt mondja van több barátja is, nem csak a Petra. A osztályfőnök viszont figyelmeztetett vigyem pszichológushoz a gyereket.A családomról annyit, hogy jó a házasságom immár 20 éve élek együtt a férjemmel 3 gyermekünk van. Lányommal Annával sokat foglalkozom , együtt tanulunk sokat beszélgetünk. Egyébként itthon is szeret egyedül "állatosat " játszani.Szoktam kérni legyen inkább Anna kislány, de ilyenkor jön a válasz : nem jó embernek lenni mert sokat kell tanulni. iskolába kell járni. Mit tegyek ? Forduljak szakemberhez ?

Üdvözlöm!Abban szeretném a segítségét kérni,hogy 8 éves lányom időközönként éjszaka bepisil.Pár napig huzamosan,aztán kimarad egy kis idő és aztán megint van egy idő amikor reggel pisisen ébred?Mitől lehet ez?Merre induljak,kihez fordulhatok ezzel?
Válaszát előre is köszönöm!
S.Móni

Kedves Andrea! A kisfiam 3 és fél éves, szeptember óta jár óvodába. A problémám a következő. Július elején kivettem a bölcsődéből, mert nem voltak együttműködőek a szobatisztaságra szoktatásban. Itthon egy hónap után éjszakai és nappali alvásnál is ágytiszta lett és a kakilásért is szól, ügyesen elvégzi a wc-ben a dolgát. Viszont a pisilésért nem szól, tartani tartja nem pisil be, de csak akkor megyünk pisilni ha mi elvisszük. Ő magától egyáltalán nem szól. 1 hónapja amióta az óvodát elkezdtük, az óvodában bepisil és bekakil, semmiért sem szól ott. És most már itthon is bepisil hetente 2-3-szor éjszakai alvásnál és fel is sír "Nem akarom,nem akarom" mondattal. Az óvónő nagyon ideges már ránk, mindennap ezt hallgatjuk tőle miért nem csinálunk valamit vele.Én soha nem szidom meg,mindig megbeszélem vele hogy legközelebb szóljon és megígéri,hogy így lesz.De semmi változás.Voltam vele gyerekorvosnál is,voltunk ultrahang vizsgálaton is,azt mondták szervi baja nincs. Kérdésem a következő,hogyan tudnék neki segíteni? Válaszát köszönöm. F. Judit

Kedves Andrea!

Olyan problémával fordulok Önhöz, hogy kislányom éjszaka bepisil, november végén tölti az 5 évet.
Szervi probléma nem hiszem hogy fennáll, mert nappal nincs probléma vele, nem jár sűrűn Wc-re.
2 éves elmúlt mikor szobatiszta lett nappal (déli alvásnál is), rá fél évre már éjszaka sem adtam rá pelenkát, elvétve voltak esetek mikor bepisilt, havonta kb 5 nap. Most viszont nyáron heti egy száraz éjszakánk ha van.
Meglehetősen érzékeny lelkű kislány, könnyen megbántódik, félős idegen társaságban, inkább mellettem marad ha olyan helyzet is adódik.
Két kistestvére van neki, az egyiknél 2 éves 3 hónapos volt mikor érkezett, a hugi pedig idén májusban (4,5 éves volt Ő akkor).
Hozzá tartozhat esetleg, hogy terhességem 7. hónapjában veszítettem el testvéremet egy baleset miatt, ami eléggé megviselt, ott nem volt neki sem túl nyugodt a pocakban lét...
Érdemes esetleg pszichológushoz fordulni? Testév féltékenység lehet a háttere?
Van esetleg olyan technika ami segíthetne ?

Tisztelt Andrea.Kislányom most töltötte be a kilenc évet és magatartási ptoblémái vannak.Van egy 12 éves kisfiunk aki súlyos beteg,nem jár nem beszél nem mozog,24 orás felügyeletre van szüksége ezáltal rengeteget kell vele foglalkoznunk és a kislányunk féltékeny rá amit hangoztat is.Probálunk vele is eleg sokat foglalkozni,mindent megkap,mindenhová elvisszük ,leülünk vele játszani de utobbi idöbe kissé kezelhetetlenné vált.A suliba kitünö tanuló,folyton dicsérik,itthon viszont kiabál,felesel,csapkod,néha agressziv,nekem jön,belém rug,azt mondja maradjak csöndbe,belerug szekrénybe és mintha nem is akarná meghallani amit mondunk neki,apa ugye megvédi ,nem szidja meg,és szerintem ez is közrejátszik h velem igy visellkedik,minntha nagyon haragudna rám.Megkérem adjon tanácsot h mitévö legyek h megváltozzon a visellkedése mert igy nagyon nehéz.Elöre is köszönöm.

Kedves Andrea!

Kisebbik fiam már 3. éve jár oviba, de még mindig sír reggelente. (Egész nyáron otthon volt nagyszülőkkel és a tesóval, de előtte szinte egész évben sírdogált, főleg a hétfői napokon reggel) miután ott hagyom egy idővel megnyugszik, és napközben már nincs ilyen gond vele. Azt már elárulta, hogy nem szeret ott aludni (de egyébként azzal sincs gond az óvónő szerint, mert az elsők között van, aki elalszik, és tud is elé sokáig pihenni). Idén végre elment az a kisfiú is, aki terrorizálta, szinte ő az egyik legnagyobb már a csoportban, és barátai is vannak, de valahogy mindig én kellek neki reggel :( Mit tudnék tenni, hogy ne sírással kezdődjön az oviban a reggelünk?

Köszönöm, Stella

Jo estét.
Kisfiam 5 éves 1.5eves korától 3 éves koráig nagyszüleivel es edesapja al élt majd újból velem. Tavak és idén is náluk töltött 1 hónapot a nyáron és vele aludtak. (Nálunk külön szobában alszik húga alatt aki másfél eves). 2 hete jött vissza nyaralásbol és most azt szeretné hogy vele aludjak. Idestova 3 órája szenvedünk a szobában és senki nem tud aludni. Mindig különböző ókori vonatkozna nekiall "tekeredni" az agyában hogy fáj a foga/hasa vagy faziķ/melege van, szomjas, sötét van holott van neki kis lampa. Mondtam neki h a kicsi babák alszanak csak anyával hogy nehogy megfulladjanak éjjel de hogy a húga is külön van már mert nem újszülött. Felajanlottuk h megvarjuk míg el alszik. Kérdésem volna hogy bajt okozok azzal hogy nem engedem hogy velünk aludjon?

Kedves Andrea!

8 éves kisfiam, második osztályos tanuló, gyakran rágja mostanában a körmét, éjszaka eléggé izzad, de alvásával nincs probléma. Van egy 2 éves kis húga, akit nagyon szeret, bár hangulatától függően nem mindig tud hozzá alkalmazkodni, meg néha durván beszél vele, mikor piszkálja a játékait, vagy nem hagyja tévézni stb.
A fiúval a fő probléma inkább az, hogy iskola után ingerlékeny, szófogadatlan, csúnyán beszél, sokszor hisztizik. Eleven, mozgékony gyerek, az iskolában alapvetően nincs gond vele. Mit javasol? Testvérféltékenység lehet az oka vagy inkább iskolai kudarcok, szorongások lehetnek a háttérben?
Várom válaszát, köszönettel:
Anita

Tisztelt Balogh Andrea! Segítségét szeretném kérni! 5 éves kislányom születése óta sokkal zárkózottabb,mint nővére volt ennyi idős korában.Ez nem is lenne probléma,de az a baj,hogy csak akkor kommunikál,ha neki kedve van vagy nem tudom,hogy mitől függ.Az óvodában is bevitte a logopédus ,,felmérni" már 2-szer is és egyszerűen nem szólal meg neki! Lehet,hogy akit még nem ismer és nem bízik meg benne,annak nem szólal meg vagy esetleg pszichés probléma?! Kérem segítsen mi lehet a probléma! Segítő válaszát előre is köszönöm! További szép estét kívánok!Patai Gáborné (Kati)

Kedves Doktornő!

Kisebbik Lányom 4 éves, 1 éve wc-be pisil, sőt nagyon rövid időn belül, saját akaratából ágytiszta is lett, így éjjel-nappal wc-be pisil. Viszont kakilni csak pelenkába hajlandó, ráül a wc-re/bilire is, de azt mondja, nem sikerül, és kéri, hogy adjak rá pelust. A pelusba néhány percen belül sikerül is kakilnia, be is jelenti, hogy kakilt, de még rövid ideig nem engedi, hogy kivegyem, mondván, hogy még nem végzett... aztán ha újra szólok neki, hogy, gyere kiveszem, minden szó nélkül jön, és kivesszük a pelust. Próbáltam, kicsit jobban erőltetni a wc-t/bilit, vagy azt mondtam nincs itthon pelus...nem segített, inkább nem kakilt, amíg nem adtam rá mégis pelenkát. Sokat utánaolvastam már, és sok helyen azt javasolják, hogy nem kell vele foglalkozni, majd magától megoldódik, de mégis kicsit aggódom... A Lányom alapjában jókedvű, vidám, viccelődő, hamar barátkozó típus, időnként vadóc is, igaz mindemellett nagyon érzékeny lelkű, kicsit erősebb rászóláskor is keserves sírásra fakad, sőt még ha csak tudja, hogy rosszat tett, és még rá sem szóltunk is sírva fakad. Bizakodva várom visszajelzését, tanácsát! Köszönettel