Kedves Andrea!!!
Kisfiam 5 éves, már két éve jár oviba. Beszoktató kiscsoportban nagyon nehezen szokott be, tavaly viszont könnyebb volt már. Nem szeretett akkor sem járni (fáj a torkom, fáradt vagyok, nem bírnak a lábaim), de elfogadta, hogy muszáj mennie. Idén viszont megint szinte minden reggel sír, üvölt, hogy utálja az ovit, ha szeretem vigyem haza. Egyszerűen nem tudom, hogy mitévő legyek. Itthon beszélgetek vele sokat, látszólag mindent megért, hogy anyának dolgoznia kell, nem tudom hazahozni, de reggel újrakezdődik az egész. Már tehetetlennek érzem magam, úgy veszi ki az óvónéni a kezemből. Nem tudom mit tegyek.
Köszönettel: Mariann

Tisztelt Pszichológusnő!
Nevelési tanácsot kérnék Öntől az alábbi esetben. Kisfiam 4,5 éves, most szeptemberben kezdte az óvodát ami elég gyorsan megszokottá vált számára. Egyedüli gyermekünk, ezért a közösséget szoknia kell. Szokni kell azt, hogy a játék(ok) nem csak az övé, hanem osztozkodni kell. Mindig elkéri a játékot, viszont ha kitépik a kezéből erőszakkal, akkor ő is azt csinálja a másik gyerekkel. Ebből adódik hogy az óvónő rászól, elveszi a játékot, és megkezdődik a hiszti. Mit lehetne tenni? Mi a jobb? Ha azt mondom hagyd hogy elvegyék, akkor mindig elfogják venni tőle azt ami az övé?, vagy mondjam azt hogy menj szólj az óvónéninek? Akkor pedig ő lesz majd az aki mindig árulkodik? Kérem adjon tanácsot, hogy megtaláljuk azt a bizonyos arany középutat. Válaszát megköszönve, tisztelettel,  Tímea

Kedves Andrea!
Az unokám áprilisban volt 5 éves. Kb. akkorra dőlt el, hogy a bal kezét használja állandóan rajzoláskor, de csak rajzolásra. Minden egyéb tevékenységet jobb kézzel, lábbal végez. pl: labda dobás, rugás, evőeszköz használat, tollas labdázás, stb.
Ha kérésre a jobb kezébe veszi a ceruzát nem megy a rajzolás ( nem is nagyon szeret), ha az evőeszközt ha a bal kezéhez tesszük, átveszi a jobb kezébe.
Ez a jelenség nem probléma?
Köszönettel: Lné

Kedves Andrea!

4 és fél éves kisfiam szokatlanul nagy sírásba tört ki pár héttel ezelőtt, mikor az egyik kistestvére a fogkrém kupakját a lefolyóba ejtette. Mivel a kupak beleszorult nem tudtuk kézzel kivenni. Ő csak sírt és sírt, már a teste is rángatózott. Mondtuk neki, hogy majd apa szétszedi a lefolyót másnap és akkor kivesszük, de azt utána úgy is ki kell dobni. Csak nem nyugodott meg, úgyhogy az apukája még akkor este nekiállt szétszedni a lefolyót. Miuán látta hogy a kupak kiszabadult egyből megnyugodott és az sem zavarta, hogy egyből kidobtuk. Aztán pár nappal később egy radiátorba dobott fakanál okozott hasonló sírást. Még az itthoni dolgokkal valahogy megbírkózunk, de nemrég egy bevásárlóközpontban történt, hogy valaki egy kulcslyukba egy pénzérmét tett, amit a fiam észrevett és amikor ki akarta venni akkor az beleesett a zárszerkezetbe. Mivel ott az apukája már nem tudott mit tenni nagy sírás közepette otthagytuk. Még pár nappal később is sírt miatta. Nem tudom hogy mit jelent ez a viselkedés, kérlek segíts megérteni a fiam viselkedését. Köszönettel, egy kicsit ijedt anyuka

Kedves Andrea!
Abban a kérdésben szeretném kikérni tanácsát, véleményét, hogy 2 éves kislányomat beadjam-e bölcsödébe. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy felvették a bölcsibe, de miután jelentkeztünk, pár hónap elteltével kiderült, útban a kistestvére, akit novemberre várunk.
Arra gondoltam és a védőnőnk is erre biztat, hogy élek ezzel a lehetőséggel, amíg lehet. A bölcsödében ugyanis azt ígérték, hogy a kisbaba megszületése után még 2 hónapig maradhat. Ez azt jelenti, hogy kb. 4 hónapot járna bölcsödébe. Talán így az első két hónap a kicsivel könnyebb lenne, amíg mindketten megerősödünk. A nagyszülők vidéken laknak, mindennapos segítségem nincs. Mivel pedig még a kistestvér érkezése előtt elkezdené a bölcsit, nem érezné úgy, hogy a kicsi miatt mennie kell.
Ugyanakkor elbizonytalanodtam, hogy talán mégis mellettem a helye, ki kellene használni ketten ezt a pár hónapot még, egyébként is nekem van legnagyobb türelmem hozzá, nem egy idegennek.
A kislányom nagyon társaságkedvelő, vannak kis barátai, akiket nagyon szeret, nap mint nap együtt vannak (ők mennek bölcsibe-így nem sokáig). Egy kis változatosság, program (a bölcsi) talán tetszene neki. Nagyon ügyes, önálló kislány.
Mindenképpen csak délelőttre gondoltam beadni, és ha lejárna a két hónap, kb heti 2 alkalommal mehetne a bölcsi játszóházába.
Mindenesetre arra lennék kíváncsi, hogy NEKI mi lenne a legjobb?

Válaszát előre is köszönöm 
Adrienn

 

Kedves Balogh Andrea!
Kérdésem az alábbi lenne: kisfiam 19 hónapos és kb. 3 hónapja kezdte, hogy éjjelente, illetve ha napközben fáradt, akkor a hónam alját kezdi piszkálni, csipkedni. Ez főleg éjjel nagyon zavaró, mert ha ezt csinálja akkor nem tudok tőle pihenni. (egyébként külön ágyban, külön szobában alszik, de mivel még mindig nem alussza át az éjszakát, gyakran hajnal felé magam mellé teszem mert legalább 6-7 x ébred és addigra már félholt vagyok). Próbáltam morzsolgatókendőt bevetni, plüssállatokat, de semmi nem használ. Ha elrakom a kezét onnan, szépen finoman akkor elkezd sírni. Mit tegyek? Lehet egyáltalán tenni valamit.
A családban nem történt változás, viszont járunk játékos mozgásfejlesztésre usziba, ahol azt mondták, hogy valami "trauma "érte, ezért csinálja. 29 évesek vagyunk, imádjuk, nem bántjuk, a nevelésében igyekszem "a suttogó" tanácsait megfogadni. Persze nem 100%-ban, csak ha tanácstalan vagyok, belelapozok, vagy előreolvasok, mit ne tegyek, mit tegyek. De ebben tanácstalan vagyok.
A másik kérdésem, hogy ön szerint is kóros az, ha egy ennyi idős gyermek még ennyiszer ébred éjszakánként? Sokan azt modták, amíg szopik addig ez normális, viszont Marci már egy hónapja nem szopizik, amiről ő maga önként mondott le, egyik napról a másikra nem kellett neki,így nem is erőltettem.

Válaszában bízva, köszönettel: Mónika

Tisztelt Balogh Andrea!
Segítségét kérném! Sajnos nem tudom mitévő legyek, kisfiam 5 éves, az utóbbi hónapokban agresszív lett a viselkedése, főleg az aggaszt, hogy nem fogad el senkitől "útmutatást"
Ha v.ki akar neki tanítani v.mit ő durván reagál ,le butázza sőt még csúnyábbakat is mond ha nem azt csinálják amit ő akar, mindenki buta csak ő tud jól mindent, pedig szeretné megtanulni, de megsérti azokat akik tanítanák és ez nem jó senkinek. Mivel csak mindíg velem él csonka családban, én örülnék ha segíthetnének neki az ismerőseim bizonyos dolgok megtanulásában mert én nem tudok mindent tanítani neki,az óvodában is emiatt a hozzáállása miatt nem foglalkoznak vele az óvónők!? A másik az ,hogy ha büntetést kap v.miért amit helytelenül tett, megkarmolja az arcát mind a két kezével dühében, aminek a helye sokáig ottmarad. Mit csinálok rosszul?? Mit tegyek hogy ne legyen ennyire feszült a gyerek, és ne bántsa saját magát sem???
Köszönöm. Katalin.
 

Kedves Andrea!
A kissebbik fiam október elején lesz 3 éves és Vele kapcsolatban szeretném a segítségét kérni. Egész pontosan arró lenne szó, hogy nagyon fél a bilire vagy WC-re ülni ha nagy dologról van szó. Elég korán lett nappal szobatiszta, mert még nem volt 2 éves amikor már nem kellett rá pelus napközben (ez tavaly nyáron volt). 1x az inger nem a pelusba jött rá hanem napközben és ugye a kaki beleszaladt a bugyiba amitől rettenetesen megijedt,de megnyugtattam. Ezután leginkább a pelusba próbálta időzíteni, de amikor nappal jött rá akkor próbáltam magyarázni hogy a WC-be vagy a bilibe van a helye és ki kell hogy engedje. De nem meri, szinte reszket és fél tőle. Mondtam neki hogy inkább adok rá pelust és ha kész majd kiveszem, de attól is fél. Próbáltam ráhagyni, figyelmen kívül hagyni meg az 5 éves tesója is hívta hogy próbáljanak meg együtt WC-ni vagy majd segít neki nyomni (mert mindíg mindenben utánozza Őt hátha ez is sikerül) de minden hiába. Ilyenkor ugye visszatartja, napokig elmarad és akkor 3-4 nap múlva vagy megint beszalad a gatyába, vagy a pelusba megy.
Vártam türelmesen gondoltam majd el jön az ideje hogy megérik rá, hiszen mindenkinél eljön ez az idő, de most már kezdek aggódni. És már több mint 1 éve ez az állapot ezért gondoltam hogy most aztán már itt az ideje hogy szakembertől kérjek segítséget.
Kérem legyen kedves megírni hogyan tudnék neki segíteni, vagy ez miatt elvihetném-e Önhöz?
Köszönettel

Kedves Andrea! Fél éve írtam Önnek azzal a problémával, hogy 2,5 éves kisfiam nem beszél. Azóta elkezdett ugyan beszélni, de csak szavakat mond. Mondókákat próbál ismételni, többet is ismer, de úgy érzem, mintha problémája lenne a hangképzéssel és nehézségei bizonyos szavak kimondásával. Elkezdett ügyesen bilizni, de a "nagydolog" még nem megy. Egyébként azzal is problémánk van, hogy nem hajlandó semmilyen darabos ételt megenni a kenyérféléket, kekszet stb kivéve. Szerencsére nem nassolós. De csak főzelékeket eszik hússal, mert azt össze tudom turmixolni, semmilyen más darabosat nem akar. Mert akkor csak öklendezik. Én rontottam el vele valamit? Talán túl szigorú voltam hozzá (sokszor kikapott, feleslegesen, volt hogy csak mérgemben bántottam)? Továbbá szokta rágni a körmét is, bár úgy láttam mostmár egyre ritkábban. Talán szorong? Én úgy látom, elég érzékeny gyerek. Esetleg a kishúga születése viselte meg? Akkor épp hogy elmúlt 2 éves és nem jutott rá annyi idő. A húgát nem bántja ugyan, de teljesen közömbös iránta, nem foglalkozik vele. Csak a bátyjával játszik, más gyerekekkel sem. Elmúlt 3 éves, de így nem adom oviba. Ön szerint kell neki logopédus vagy más segítség? Köszönettel: Daniella

Kedves Balogh Andrea!
Pár szóban leírva: 8,5 éves István fiammal tanulási nehézségek (cak írás, helyesírás, olvasás) vannak. Voltunk a nevelési tanácsadóban. Több foglalkozást, több gyakorlást javasoltak, a diszlexiát kizárták. Mi nem tudunk Budapestre járni, de segítségre van szükségem mert nem igazán tudom még a napi iskolai feladatokat is megcsinálni a Istvánnal. Miskolcon tud-e ajánlani valakit hogy hová vagy kihez forduljak. A nevelési tanácsadóban beszéltem a pszichológussal, de nem igazán jutottunk sehová. segítségét előre is köszönöm. Judit

Kedves Andrea!
Egy okos, intelligens 2 éves kisfiú édesapja vagyok. Nyugodt, kiegyensúlyozott gyermek volt, ami hirtelen megváltozott. Hosszabb ideje próbálkozunk a szoptatás elhagyásával. Napi kétszer kap anyatejet (elalvás előtt és reggelente), amit az utóbbi hetekben megpróbáltunk teljesen elhagyni. Néha hevesen követeli, néha pedig egyáltalán nem mondja, hogy szeretne. A viselkedése azonban megváltozott. Gyakori irigységgel és hisztis kitörésekkel (agresszív, dobál) találkozunk. Ilyenkor nem lehet szót érteni vele, nem fogad el semmit és senkit, nem lehet megnyugtatni akár több órán keresztül sem. Mindezt folytonos ellenkezés előzi meg. Ezek a hisztik feszültséget generálnak bennünk és közöttünk is, amitől a helyzet csak rosszabbá válik.
Mindeközben kiderült, hogy a kistestvért várunk. Így a szoptatás befejezése még sürgetőbb lenne.
Szeretnénk segíteni neki, hogy a szoptatástól való leválása könnyebb legyen, de mivel nem enged magához közel ezekben a helyzetekben, így mindez szélmalomharcnak tűnik. Nem szeretném ha emiatt gonosz apaként jelennék meg a szemében, aki elveszi tőle mindazt ami megnyugtatja. Érdemes-e mégis anyatejet adni neki, hogy a feszültségét csökkentsük? Vagy mindez az állapot átmeneti?
Mit tehetnénk, hogyan segíthetnénk neki?
Üdvözlettel: Apa

Kisfiam 20 hónapos lesz, ismerkedik a bilivel. Amikor csak teheti, veszi le a pelust, nem pisil be hosszú ideig (1,5-2 órát), olyankor általában tartja-tartja és csak pár cseppet enged a bilibe, de ha pelust adok rá, abba elintézi.. A nagy dolog azóta sem kerül pelenkába, mert ha érzi, hogy jön az inger, szalad hozzám és szól, hogy kaka, majd egy határozott mozdulattal megválik a pelustól és bilire ül. Nyöszörög, tekereg, odahív és ott kell ülnöm mellette. Közben mégsem történik semmi, hanem felpattan a biliről, elintéz még pár dolgot, majd újra szól, ráül, odaülök. És ezt vagy 5-6x megismétli velem. Ha szerencsénk van, a vége a produktum, de inkább azt mondanám, hogy 2-3 naponta kakál, de nem keményet (pelusban minden nap volt). Ha sikerül, akkor is nagy sírás közben "engedi el" és nem tud(?), nem akar(?)/ fél(?) ülve maradni és állva akarja végezni, amit ugye nem hagyhatok, mert a szőnyegen csak nem kéne hogy landoljon.... Emiatt kisebb hadakozássá fajult a dolog, hogy ő erőből állna fel, közben sír én pedig próbálom visszaültetni a bilire. Szánalmas, utálom, hogy így történik, de nem tudom a megoldást. Félek, nehogy emiatt vmi rossz emlék, élmény maradjon neki, pszichológiából tanultam Freud elméleteit..... De mit tehetek? hiába adom vissza a pelust, ha jön az inger neki, letépi magáról, érezhető, hogy nem akarja oda végezni a dolgát. A bilin viszont állna fel, mintha ülve nem lenne kényelmes neki...

A pisinél is hasonló, csak nem olyan nagy a sírás és az ellenkezés az ülve maradás ellen.
Ha kint van, aminek kint kell lennie, felpattant, a sírást mintha elvágták volna, és nagyon büszkén mutat a bilibe és konstatálja, hogy ott mi van, szalad kiönteni.

Találkoztál már ilyennel?? Kérlek, adj vmi tanácsot, mert most nagyon elbizonytalanodtam.... Elrontottam vmit? Köszönöm!

Szia Andrea!!Én egy 3 éves és egy 1 éves kislány anyukája vagyok!!Sokat vagyok velük egyedül mert párom vendéglátos és ezáltal keveset van velünk!!3 éves kislányom már ovis lesz szeptemberbe, de már volt oviba idén májustól mivel április 27-én töltöttte a 3 évet ezért probaként hogy ne legyen furcsa neki hirtelen!!Nagyon ügyes mert nem votl 2 éves szobatiszta volt, ügyesen versel, mondokákat hamar megtanulja, csak a problémám z hogy pár hete elég sokszor észreveszem hogy nagyon szófogadatlan akármit mondok nem akarja meghalani, és sokszor üt felém és a kishugára is irigy mert ha bármely játékát megnézi egyből löki fel!!Nagyon ügyes kislány mert nem panaszkodhatom csak sajnos ezzel a problémával küzdök pár hete és sajnos eddig sikertelenül!!Kérem segitségét hogy mit tegyek ez ellen!!Köszönöm válaszát e-mailben!!Köszönettel:Tünde

Kedves Andrea!
Én egy 16 éves lány vagyok és tanácsot szeretnék kérni, hogy hogyan segíthetnék a kis öcsémnek.Az a probláma vele hogy furcsa dolgokat csinál tátog,halan sikít,és rángatózik és bántja magát.Amikor ezeket a dolgokat csinálja Ő nem is veszi észre magán csak a környezetének ezek a dolgok nagyon zavaróak.Én nagyon szeretnék neki segíteni, hogy ne csináljon ilyen dolgokat mert így csak csúfolják és azt nagyon nehezen viseli, amikor csúfolják mindíg elkezd sírni és azt mondja,hogy Őt senki nem szereti pedig ez nincs így és azt szeretném ha Ő is tudná.Nagyon örülnék ha válaszolnál és tudnál adni valami jó tanácsot mert ez így nem jó se neki se nekünk akik vele élünk.

Kedves Andrea!
Az én fiam 5 éves lesz november elején, és éjszaka még mindig pelenkázni kell. Kb. minden második éjszaka belepisil. Nem ébred fel, ha pisilni kell neki. Pedig nem iszik semmit éjszaka, igaz, 1 dl tápszert iszik lefekvés előtt, mivel nutritív allergiás.
Eddig nem erőltettem a leszokást, de most már őt is nagyon zavarja a dolog, főleg, ha mások is láthatják. Kimegy a szobából és úgy veszi le, hogy ne lássa senki.
A nappali pelenkát már 2 és fél éves kora óta nem használja, és soha nem pisilt be.
Kérem, adjon tanácsot, hogy tudna leszokni.
Köszönettel: Erika

Tisztelt Doktornő!
Olyan problémával fordulok Önhöz, hogy vettünk egy 7 hetes kiskutyát, mert a 3 és fél éves kisfiam teljesen odavolt, hogy legyen és most, hogy itt van, fél tőle! Nagyon játékos, gyerekszerető kiskutya. Első nap még simogatta, de aztán a kutya felbátorodott, és elkezdett volna vele játszani, ugrálni "harapdálni" és Ő annyira fél tőle, hogy ordítva rohant be a házba. Ki sem akar az óta menni az udvarra. Mit tegyek? Próbáljuk neki megmagyarázni, hogy nem bántja, csak játszik, és hogy nevelni, tanítani kell, hogy mit szabad és mit nem, de hiába. Csak azt hajtogatja, hogy fél tőle. Már nagyon el vagyunk keseredve! Mi tévő legyek? Kérem segítsen!
Mielőbbi válaszát előre is nagyon köszönöm!
Egy aggódó anyuka!

Kedves Andrea!
Unokám 3 éves. A fimaék elváltak,az édesanyánál van a gyerek elhelyezve. Az unokámnak 2 utónevet adtak a születésekor. Zsolt, Bendegúz. A templomi keresztelőn Zsoltnak lett keresztelve, mert ezt akarták használni. Válás után a menyem és családja Bendegúznek kezdte hívni a gyereket. A fiam és a mi családunk továbbra is Zsoltnak hívja. A gyerek tavaly szeptemberben bölcsődébe került, és a fiam meglepődve taszasztalta, hogy a bölcsiben Bendegúznak hívják. A gyerek mindkét nevére hallgat. A fiam kérte a menyemet, hogy a szeptemberi ovodai kezdésnél a Zsolt névhasználatot kérje. A menyem erre nem hajlandó. Mit célszerű ilyen esetben tenni.
Köszönöm, hogy meghallgatott, és várom válaszát
egy aggódó nagymama 
Klára

Kedves Andrea!
A segítségét kérném egy olyan témában, amely most leginkább foglalkoztat minket. Három gyermekünk van. Két fiú: 9 és 4 és 1/2 évesek, valamint egy lány: 3 éves. Gondunk a legnagyobb gyerkőccel van. Kitűnő tanuló. Tudása és szorgalma miatt sorra csak dicséreteket kap. Magatartása miatt azonban már nem ennyire egyértelmű a helyzet. A felnőttekkel szemben nagyon tisztelettudó, de a gyerekekhez nem tud alkalmazkodni. Sem az osztálytársai, sem a testvérei felé. Ha nem az ő akarata érvényesül, inkább megsértődik, mintsem hogy engedne. Mindig parancsolgatni, vezetni akar, és ha ez nem sikerül, duzzog, hisztizik. Kudarctűrő képessége a nullával egyenlő. Ha valamiben nem sikeres, összedől a kis világa. Félek, hogy emiatt kiközösítik. Az alkalmazkodó képesség hiányát már tanárai is szóvá tették. Szeretném tudni, én mint édesanya mit tehetek, hogy segítsem a fiamat. Előre is köszönöm. Tisztelettel: Anikó

Tisztelt Doktornő!
gyakorlati tanácsokat szeretnék kérni Öntől 6 éves kislányom ügyében. aggódom érte, és tehetetlennek érzem magam. válásunk óta úgy észlelem,hogy megváltozott kislányom.félénkebb lett, visszahúzódobb és nem bízik eléggé önmagában.igyekeztem maximálisna odafigyelni rá, ezek szerint nem volt elegendő, vagy valamit nem csináltam jól. mivel tudnám önbizalmát erősíteni?
köszönöm.

Kedves Andrea!
Én egy 34 éves anyuka vagyok aki egyedül nevel egy 4,5 éves kisfiút. (a kicsi 2 hónapos korától egyedül nevelem). Pár hónapja kialakult egy új kapcsolatom. A Kedvesemnek is van egy gyermeke aki már 13 éves. Kérdésem az lenne, hogy egy ilyen kamaszkorú fiút hogyan készítsen fel az apa az új kapcsolatára? Hogyan kezdje el neki a dolgokat elmondani, hogy én létezem az ő életében?
Segítségét előre is megköszönve:
Anita