Kedves Doktornő!

Kislányom most lesz majd 4 éves, idén kezdte az ovit!
Férjemmel sajnos nem túl jó viszonyunk, alig tartózkodik itthon, a gyermeket egyedül nevelem szinte! Sajnos anyagi lehetőségeim eléggé behatároltak, viszont szeretném tanácsát kérni, hogy mi lehet az oka annak, hogy komoly alvászavarral küszködik, szinte minden éjjel bepisil, de az oviban ennek semmi jelét nem mutatja, ott alszik, társaival is nagyon jól elvan, csak itthon van ez, viszont már nagyon régóta! Kérem, adjon tanácsot!
Köszönettel:
Melinda

Kedves doktornő!
Kislányom 9 éves lesz pár hónap múlva. Már tavasszal egyszer-kétszer előfordult, ami most csütörtöktől -amikor hazaküldték az iskolából e miatt- szinte rendszeressé vált. Vagyis, hogy kislányom minden átmenet nélkül szapora szívdobogásra panaszkodik. Megmérem a pulzusát, de az mindig 80 és 90 között van. Másfél éve egy mandulaműtétkor EKG-t, előtte egy évvel szívultrahang vizsgálatot csináltak nála. Mindkét esetben kardiológiaiag rendben találtak mindent. Ezen felül kb.6 hete gombócot érez a torkában. azt hittük a rossz idő, meg a száraz levegő miatt fáj a torka, de a gégész szerint ennek semmi látható jele nincs. Ő refluxra gyanakszik. (dec. 20-ra kaptunk időpontot a gasztroenterológián!)
Kérdésem: Lehet -lelki oka a tüneteknek, illetve mit tehetünk? Menjen iskolába?
Köszönettel
Krisztina

Kedves Andrea!
Van egy 10 éves fiam,aki nekem egyáltalán nem fogad szót.Bármit kérek vagy mondok,soha nem érti meg rögtön.Mindjárt,rögtön,majd válasz hangzik el.Semmit nem csinál meg magától,mindenért szólni kell.A leckét órákon keresztül csinálja,míg iskolában szinte ő az első ,aki kész van mindennel.Párommal együtt neveljük,de bármit mondunk neki,csak ígérget hogy megváltozik,de semmi nem történik.Már a tanárok is panaszkodnak a magatartására.Próbáltam tv-től eltiltani,focitól,mindentől,ilyenkor elkezd sírni és ígéri hogy jobban odafigyel.
Sajnos nem változik semmit.Mit csinálok rosszul?
Üdv,:Erika

Kedves Andrea!
A kisfiam 3éves elmúlt.
Egyedül nevelem.
Az a nagy próblémánk,hogy az édesapa elvitte szilveszterezni magukhoz,és jan.1-én hozta haza és azóta a kisfiam csak fénynél hajlandó elaludni,és van hogy egyedül nem is akar aluni.
Ezelött ilyen problémáink sohasem voltak.
Nyugodtan aludt,fény nélkül,egyedül.
De azóta minden megváltozott!
Nálunk a gyerek szobája elötti hallban kell égnie a villanynak.
A szobájában nem engedi a gyerek,pedig éjjelifénnyel is próbálkoztunk.
Csak a hallban éghet a villany.
Szeretném,ha újra olyan nyugodtan,fény nélkül tudna aludni a kisfiam.
Voltam vele orvosnál,és felirt gyógyszert és akkor nyugodtan átaludta az éjszakát.
Amint abba hagytuk a gyógyszer szedését újra előjöttek a problémák!
Én mindig is arra neveltem hogy egyedül aludjon.
Az apjánál állítolag van saját ágya,de nagyon furcsállom,hogy az apja barátnőjének,az anyukájával alszik mindig egy ágyban.
Próbáltam beszélni az apával erről,és nem sikerül vele megegyeznem,mi meg már teljesen ki vagyunk készülve a családban emiatt,nameg éjszaka mindig felriad a kicsi,fénynél is,így nagyon keveset alszunk éjszaka!

Mit tudunk mi csinálni ezzel?
Hogyan szüntethető meg a probléma?
Mi lehet ennek az oka?
Elölre is köszönöm segítő tanácsát!

Kedves Andrea!

Kislányom 3 és fél éves múlt, most kezdte az óvodát. Ő egy nagyon akaratos, öntörvényű gyerek. Sokat hisztizik, és mindig mindent AKAR.Szófogadásról, szabálykövetésről már ne is beszéljünk. Pedig igyekszünk határoztottak és következetesek lenni, és szeretetteljes légkörben nevelni.Amúgy nagyon értelmes, okos gyerek, és tud nagyon kedves, aranyos is lenni. Próbálunk nagyon következetesek lenni, de a hisztik intenzitása egyáltalán nem csökken.Próbálom meggyőzni, elmagyarázni hogy miért fogadjon szót, ilyenkor nem is akar meghallgatni. Nem tud megülni a fenekén, folyton le kell kötni valamivel, még az én ölemben sem ült csecsemő kora óta 5 percnél többet. Folyton mindent rág, a papírt is megeszi.
Az oviba pár napot járt, de csak rosszat hallottam róla.Nem ül meg az asztalnál, belenyúlkál az ételes tálba,hiába mondják neki, hogy nem szabad.A gyerektársaságot nagyon szereti, de az oviban ennek ellenére időnként elég agresszív is.Vélt vagy valós sérelmeit megtorolja. Pl:a maga vehemens módján be akart kapcsolódni egy játékvár építésébe, de a kisfiú hárította a közeledést, elutasította, erre válaszul a lányom megdobta egy játékkal.Félek, hogy nem fog sikerülni beilleszkedni, barátokat szerezni ilyen módon, pedig ő arra vágyik leginkább, hogy legyen barátja.
Mit tudunk tenni mi szülők?Normális család vagyunk, nem ütjük, nem lát ilyen példákat, el is magyarázzuk a dolgokat, amiket úgy tűnik meg is ért, de aztán \"ösztönösen\" máshogy cselekszik.
A nyáron már voltam vele egy szakembernél, aki testvérféltékenységet állapított meg, mert a testvér körüli kérdéseknél tört ki belőle a hiszti.A többi problémánkon átsiklottunk.Testvére fél éve született, és az alapproblémáink már jóval előbb, 1-2 éves korában kezdődtek.
Ön szerint ezek a problémák nevelési és/vagy egyéb kérdéseket vetnek fel?Mi a szülei rontottunk el valamit?Ha igen, mit és hogy lehet helyrehozni?Köszönöm a válaszát!

Kedves Andrea!
Van egy 2 éves kisfiam, aki az elmúlt 1 hónapban -legtöbbször- ok nélkül ütöget minket. Nem tudom, hogy miért, mert mindent megkap tőlünk, amit csak tudunk neki adni (nem anyagiakban értem!). Ha okkal csinálja, akkor a nemtetszését fejezi ki, de mikor minden ok nélkül, mikor már reggel így indítja a napot, az már számomra szörnyű. Még eddig sosem kapott ki, de nem is szeretném megütni. Jelenleg 5 hónapos kismama vagyok, és ezt a fiam is tudja, hogy jön a kistesó. Már nem is szoktam Neki erről sem beszélni, mert félek, hogy "féltékenységből" ütöget. A tanácsára lenne szükségem, ha tudna Nekem ebben segíteni!!!
Válaszát előre is köszönöm!
Tisztelettel: Gabi.

Kedves Andrea!
A gondom az, hogy van egy öt és fél éves nevelt gyermekem aki felkerült örökbefogadási listára. Én nem tudom örökbefogadni. Sajnos nem tudom, hogy ezt hogyan és mikor kellene benne tudatosítanom, mikor kezdjem el a felkészítést arra, hogy esetleg elvihetik tőlem. Én másfél éves kora óta nevelem.sajnos elvan kényeztetve és nagyon ragaszkodik hozzánk. Eredetileg nem volt szó örökbefogadásról , mert járt az apukája látogatni.De sajnos a gyámhivatal kezdeményezte mert rendszertelen volt a kapcsolattartás.
Válaszát előre is köszönöm.
Anikó

Kedves Andrea!
Kislányom 4és fél éves és éjszakánként sírva ébred az ágyán ülve-amúgy csecsemőkora óta átalussza az éjszakát,bár az oviba nem alszik délben akár mit csinálunk(kedvenc párna,alvós mackó...)-megsimogatom,puszi és reggelig alszik tovább.(2-3hónapja jelentkeztek az alvászavarok)

Üdvözlettel:katie81

Kislányon most kezdte az 5.osztályt egy 8 osztályos gimnáziumban.teljesen idegen környezet,új tanárok ,osztálytársak.Sajnos emelett kollégista lett mert a suli kicsit messze van.Egyenlőre elég rosszul érzi magát ,nincsenek még barátai és az egyik kislány nagyon szekálja.Kérdésem az volna ,hogy meddig érdemes várni a váltással?A közelebbi iskolába nem szeretném visszahozni,de nem tudom ,hogy egy 10 éves gyermek birná e a napi 20-25 perces buszozást.Napközi van ,ott megtanulna de nem tudom mivel teszek jót,ha a koliba hagyom vagy ha bejár.Válaszát köszönöm!

Kedves Andrea!
Két és féléves kisfiunk mellé megszületett a kis tesó, és néhány kérdésben szívesen venném válaszait.
Feleségem 2. gyermekünk megszületése után olyan féltékeny kezdett lenni a kisfiunkra, hogy már- már a kapcsolatunkra is kihat. Korábban csak ő altatott, de megbeszéltük, hogy most már, -szülés környékén- én is bekapcsolódom. Amíg kórházban volt, anyósoméknál voltunk és nem úgy ment persze semmi ahogy mi előre megbeszéltük, de a lényeg, hogy 1-2 hiszti után én altattam a fiút zökkenőmentesen. (5-10 perc hangtalanul) Amikor hazamentünk is ment volna minden simán, de a feleségem innentől egyáltalán nem enged altatni, kizárólag ő, még olyan áron is, hogy többször (nem sűrű) akár fél-1 órát is küzd vele, néha kifejezetten pedig velem szeretne aludni. Ő ezt a fiunk részéről hisztinek tekinti, és az állandóság, kiszámíthatóság jegyében kizárólag ezt Ő teheti meg.(volt eset hogy a kicsivel küzdöttem fél órája, neki 2 perc lett volna, nekem 10 a nagy, de nem...)Szóval érzem hogy nem egyre jobban, de sajnos bizalmatlan velem szemben. Értem a gondját, de nem káros -e a gyereknek ez a határozott, néha már-már elutasító magatartás rám nézve? Ahogy egyre nagyobb, én is így tudok egyre jobban felvállalni dolgokat terheket, de nagyon zavarnak a fentiek és én egyáltalán nem hisztinek fogom fel ezt a közeledését a kisfiamnak. Lehet persze hogy akár így is lehet néha, (időhúzásképpen, de az eddigi 4-5 alkalom ezt nem igazolta, sőt az ellenkezőjét, nagyon gyorsan elaludt) Persze mivel váltakozva nem vagyok itthon, nem lehet rendszeresen számítani rám, hol délelőtt, hol délután nem vagyok így arra hivatkozik hogy nem tervezhető vagyok, illetve maradjon a rendszer. Kérdésem hogy milyen áron? Nagyon sokat jelentett nekem is, hogy a fiam nagyon kötődik és szeretne így is velem lenni. Feleségem sajnos csonka családban nőtt fel kb: 10 éves korától, és nem lehet hogy gondjai vannak a férfi mintával? Lányos család és a fiunk egyre jobban tologatja a határokat, ő a végén indulattal kezeli, én szerintem fegyelmezettebben és következetesebben, de ő csak a hisztiknél csodálkozik mi rá van, illetve össze sem köti a két dolgot, én meg egyre jobban tehetetlennek érzem magam és mindenem fáj!
Remélem sikerült körbeírnom a helyzetet, türelmes és toleráns igyekszem lenni, de kezdek (el) fogyni.
ui, anyósomról inkább nem írnék aki nem igazán segíti elő a megoldást, sőt gerjeszti a feszkót, nem is akárhogy, a feleségem persze neki hisz, akármit is csinál...(ok).
Ha tudna valamit írni nekem nagyon hálás lennék. Köszönettel, egy aggódó apa

Kedves Andrea!

Kislányom 6 éves. Nagycsoportos óvodás. Az óvodában vegyes csoportok vannak szeptembertől. 7 csoporttársával visszamaradt, mivel nyári születésű, a többi korabeli egy másik csoportban van. Minden kis barátnője iskolába ment. 2 hét után szólt az óvónő, hogy a kislány az óvodában "visít", akár 1 órán keresztül is,aztán abbahagyja. Hiába szólnak hozzá, mintha meg sem hallaná. Azt mondják nem tudják kezelni a dolgot. Már 4. éve jár az óvodába. Én személy szerint nem tartom jó ötletnek a vegyes csoportokat. Sajnos a kislány csak muszájból jár az óvodába. Mindig is volt probléma az óvodába járással, de eddig nem szóltak, hogy különösebb probléma lenne. Megítélésem szerint a képességeivel nincs probléma (talán az iskolába is mehetett volna). Egyedül azért tartottam jó ötletnek hogy az oviban maradjon, mert nagyon ragaszkodik hozzánk, még azt hittük, hogy jót tesz neki... Visszahúzódó, nehezen oldódik. ismeretlennel nem áll szóba, csak ha már megismerte... Nem tudjuk megítélni (és nem is akarjuk), hogy ez csak hiszti vagy valami van-e a háttérben? Forduljunk pszichológushoz?
Mit tegyünk?

Kedves Andrea, kisfiam 5 éves múlt májusban és költözés miatt óvodát kell váltanunk. A régi óvodáját nagyon szereti sokal több lehetősége van : németül tanul, népitáncol. Megtudjuk oldani a régi oviba is a bejárást de nagyon sok pénzünkbe kerül a behordás, sőt délután a mama tuja csak haza hozni akinek így 4 órát kell utaznia. Az új ovi is nagyon szép csak nincs külön foglalkozás. Kisfiam természetesen a régi oviját választaná, habár nem zárkózott el attól, hogy eljön velem megnézni az újat. A kérdésem az lenne , miként kéne átszoktatnom , pláne úgy, hogy most jelenleg még a régi oviba hordjuk. Köszönöm válaszát.

Kedves Doktornő!
Kisfiam 9 éves, harmadikos általános iskolás. Az utóbbi hónapokban több ismerős, illetve az iskolában a pedagógusok is jelezték, hogy a fiam nagyon szomorú, csendes, visszahúzódó, ami korábban nem volt rá jellemző. Sokszor elhangzik tőle az: "Ő már nem jó semmire", "Velem senki sem játszik, nincsenek barátaim". Próbálunk vele sokat beszélgetni, de csak annyit mond, hogy nagyon szomorú vagyok, de nem tudom miért.
Az életünkben nem történt semmi változás, Ön szerint mi lehet a baj?
Válaszát előre is köszönöm.

Tisztelettel szeretnék feltenni egy kérdést:amiben sajnos senki sem tud tanácsot adni.
A napokban töltötte be 4.évét kislányom,nagyon okos értelmes,nem is volt mindidáig gond az"ürítéssel".De most azt a szokást vette fel,hogy nem hajlandó pisilni.Próbáltam mindent.Tegnap egész nap emiatt hisztizett,fetrengett,mert márt fájt a hasa tőle.Próbáltam játékosan rávenni,elutasított,sőt agresszívan viselkedett.Próbáltam nem észre venni.Hihetetlen hogy reggeltől délutánig tartogatta,s nem érti ez neki a legrosszabb.Nem értem miért találta ezt ki,mi lehet a probléma.Most tényleg tanácstalan vagyok,bár beleláthatnék a gondolatába.

Kedves Doktornő!
A problémám a következő:
A kislányom 7 éves, és most kezdte az iskolát. nagyon jól érezte magát a csibetáborban, sokat játszott ismerkedett, új barátságokat kötött, és a tanító nénik is nagyon bejöttek neki. Az iskola első napján minden rendben volt repült a tanterembe, az évnyitón is simán elmaradt a többiekkel, majd a második napon, amikor bementünk teljesen felkészületlenül ért mindkettőnket, hogy a tanító nénik nem voltak a teremben. Hozzátartozik az is, hogy mondták a gyerekek, hogy egy másik tanító néni jön. A lányomnál eltört a mécses és elkezdett remegni, hisztizni, sírni. Próbáltam észérvekkel meggyőzni, megölelni, nyugtatni. Számomra az jelentette a nehézséget, hogy nem tudtam kihez, és hova fordulhatok, nem találtam ügyeletest, és más nevelőt sem, így biztosan én sem voltam a helyzet magaslatán. Azóta minden reggel sír, pityereg és nem megy be az osztályterembe egyedül. Inkább áll a folyosón. Időlegesen találtunk középutat, amiben a tanító nénik is partnerek voltak, mert aznap amikor ez történt a tanító néni elnézést kért tőlem, hogy nem tudta, hogy lehet ilyen gyerek, és hogy nem tájékoztattak, és mellettük szóljon, hogy másnap reggelre a teljes ügyeleti rend ki lett rakva a folyosó minden szegletébe, így hamar megtanultuk ki mikor ügyeletes. Átmenetileg ez megoldást is jelentett, mert minden reggel megkerestük az ügyeletes tanító nénit. Elengedett engem úgy hogy az ügyeletet járta a tanító nénikkel. De tegnap már szóltak a tanító nénik, hogy ez nem csak reggeli probléma, hanem napközben is meg van. Azaz sasszemként követi őket, nem mehetnek ki a teremből, mert sírva fakad, még a wc-re is utánuk megy. Ma reggel kokrétan kint állt a folyosón és más tanár néniknek sem volt hajlandó bemenni a terembe. De csak két hetem van, hogy megoldjam, mert utána már egyedül kell mennie intézni az öltözést, meg a kipakolást meg mindent. És megértem a tanár néniket is, hiszen ez már iskola, szabályokkal kötöttségekkel, és még tudom, hogy ez a tyúkanyó suli, mert másutt ügyeletbe hagyják a gyerekeket. Lehet, hogy az a jobb megoldás. A problémája gyökerét a lányom abban határozza meg, hogy nyáron egyszer úgy ébredt fel, hogy papa akivel lefeküdtek aludni, nem volt mellettük. Zokogva és sírva kereste meg papát. Ezt követően 2-3 hétig mindenütt ellenőrzött minket is a wc-n, a konyhában, könyörgött, hogy zárjuk kulcsra az. A félelme nagyon erősnek bizonyult. De aztán a biztonságos közeg és a sok beszélgetés oldotta ezt. Most viszont ez jött vissza. Fél, hogy egyedül van, egyedül a felnőttekben és a számára ismerősökben bízik meg. nagyon sajnálom, mert napok óta beszélgetünk, próbáljuk oldani a feszültségét, de nekem úgy tűnik eredménytelenül. bizalmatlan, és bizonytalan az én okos lányom. Kizárja magát a többiek közül, és bármelyik gyerek nyit felém elutasító, az én szívem meg megszakad. Egyszerűen tehetetlennek érzem magamat. Olyan mintha egy 3 méteres falat húzott volna maga köré, amibe csak mi férünk bele. úgy érzem, hogy nem tudom megoldani, feloldani a szorongását, így azt érzem, hogy szakember segítségét kellen kérnem. Vagy ez még túl korai, és túl lesz rajta? Válaszát előre is köszönöm!

Egy anyuka

Kedves Andrea!
Köszönöm válaszát kislányommal kapcsolatban! (sokat jár pisilni az ovodában alváskor)
Kicsit rosszabb lett a helyzet olyan téren, hogy most meg elkezdett reggelente veszekedni, hogy mit vesz fel, mi nem tetszik neki. Szorít a zokni, laza a zokni, szorít a nadrág, laza a nadrág, stb. Nem tetszik a ruha stb. Fogalmam sincs, hogy ezt hogyan kezeljem. Növérem fiával is voltak ilyen gondok, de ő iskolás korára kinőtte. azt se tartom kizártnak, hogy kislányom ezt látta kiskorába, hogy unokatestvére is válogatott és most neki eszébe jutott és a fejébe vette ezeket a dolgokat. Ovodából a benti ruhájába akar hazajönni. KÉrem adjon tanácsot. Engedjek-e a "mániájának" vagy legyek szigorú és csak abba mehet ami én előkészítek. Ő az a típusú gyerek, hogy másoknál és ovodába angyal. itthon pedig ha rájön akkor tombol. SAjnos személyes beszélgetésre nem tudunk elmenni a távolság miatt, de még nem találtam itt a környékünkön megfelelő szakembert.Várom válaszát. köszönöm! Gabi

Kedves Andrea!
A kisfiam 13 hónapos. Egy hetes kora óta egyedül nevelem. Az apja gyakran jön hozzánk, közös programokat is szervezünk és elvihette sétálni is (1 óra hosszára is), illetve fürdésnél és szoptatásnál is sokszor van a gyerek mellett. Most megyünk a bíróságra, előtte egyezkedni próbálunk. Apánk azt szeretné, ha 2 éves (!) korában elvihetné a kicsit ottalvásra. Szerintem (bár nincs ebben tapasztalatom) ez iszonyatosan korai és a működésképtelen elgondolás a részéről! Egy két éves gyereknek ez nem ingatná meg a biztonságérzetét és a mamájába vetett bizalmát, Andrea?
Ráadásul, mivel nagyon kevés pénzt ad nekünk az apa, ezért jövőre vissza kell mennem dolgozni. Minden erőmmel azon leszek, hogy ne kelljen minden nap bejárnom, de így is halálra furdal a lelkiismeretem. Borzasztó! Például, ha majd még szopik a kicsim, mi lesz a bölcsiben? Ezt el nem tudom képzelni...Így a két dolog meg: a bölcsi és a hétvégi elválásaink elképzelhetetlen terhet jelentenének a gyerek lelkének -, igaz?
Én tényleg azon vagyok, hogy jó viszonyban legyek az apjával (bár nagyon haragszom rá), mert az valószínűleg jobb a kicsimnek és a kapcsolattartásukat sem korlátozom egy fikarcnyit sem, de azért ez a két éves ottalvás elég korai. Nem szeretném! Ön, mit gondol erről? Mikor javasolja az elvitelt egy napra, illetve egy hétvégére?
Kérem, segítsen abban is, hogy azzal teszek-e jobbat a gyerekemnek, hogy hagyom az apát annyit és akkor jönni, amikor akar vagy egy rendszer felállítása tenne-e neki jobbat?
És Ön szerint ha már intézmény, az óvoda, a bölcsőde vagy a családi napközi jobb-e egy kétéves kisfiúnak.
Bocsánat, hogy ennyit kérdezek, de sok bennem a bizonytalanság ezzel az egyszülős élethelyzettel kapcsolatban...
Megtisztelő válaszát várva:
MDiána

Kedves Andrea!
Kisfiam 9.5 éves. 3 éve váltunk el az apjával, viszont nagyon jó a kapcsolatunk azóta is vele. Ő is egyedül él, szinte mindenhová hármasba járunk. A fiamnak a barátkozással vannak szerintem komoly problémái. Mind az iskolában ,mind azon kívül. Az iskolába folyamatosak a konfliktusok, mert ő valamint mindig felidegesíti magát, ami látványos kiabalással jár, a többiek pedig már csak ezért is provokálják, csúfolják. A játszótéren is olytonosak a veszekedések, csúnyán beszél, \"mutogat\", mindezt tisztes távolból, hogy el tudjon futni. Vannak \"jó napjai\", amikor rendesen el játszik a többiekkel. Persze ezt a többi gyerek megunja egy idő után, és már nem igazán akarnak vele barátkozni. Elmondom neki többször is, hogy ne beszéljen csúnyán, ne kötözködjön folyamatosan, dehát nem lehetek vele állandóan. Tanácstalan vagyok, mit rontottam el, mit kellene tennem?
Válaszát előre is köszönöm!

Kislányom, 3 éves és mivel van egy 6 hónapos kisbabánk , így nem lett óvodás. Nem tartottam volna jó illetve, "fair "dolgonak óvodába íratását, egyébként sem 4 éves kora előtt. Viszont, közösségbe heti 1-2 alkalommal elhordom 3 órára, hogy azért szocializálódjon több szempontból is. Értem ezalatt, hogy más is vigyázz rá illetve, gyerek közösségbe is be tudjon illeszkedni.
Persze nagyon jól indult minden, első pár héten semmi gond nem volt, de mivel a "nagyobb" (3,5 , 4 évesek) kijárták a játszócsoportot ő maradt a nyáron a rangidős a picik mellet. Azóta nem akar menni és sír és mindennap erősítést vár kérdésére, -hogy ugye ma ne megyünk???-, hát nem tudom, helyesen cselekszem-e de elmegyünk és sírva vál el tőlem. Pedagógusok nyugtatnak, hogy utána minden rendben van vele, szépen beszél, okosan visekedik. Van ott egy idősebb gondozónő és ő egyszer erélyesebben rászólt- na azóta a kislányom ki nem állhatja és állandóan attól retteg, hogy az a NÉNI nem vigyázzon rá. Mi tévő legyek? Vegyem ki? Vigyem át máshova? Viszont ha mindenhol talál valakit számára nem tetszőt, nem ugrálhatok össze-vissza vele. Sajnos aki neki nem szimpatikus annak érvényt is ad és félelem tölti el és már enegem is elbizonytalanít. Kérem tanácsát, mit csináljak? Egyébként enni és WC-re menni sem hajlanó már. Az elején még az evés ok. volt,de ebéd közben volt egy incidens az Idős Hölgyel és azóta sztrájkol. Mégyegyszer kérem válaszát, hogy sikeres legyen mindenki hétköznapja ?

Kedves Andrea
Van egy hét éves fiam,idén szept.ben lesz első osztályos.Már három éve külön élünk és eddig jó volt a kapcsolatom a fiammal,mindig jól érezte magát velem de ez az utóbbi egy két hónapban megváltózott olyannyira,hogy amikor érte megyek szó szerint visszaszalad a házba és sír,hogy nem akar velem lenni.A volt feleségem meg azt mondja,hogy amikor visszaviszem akkor meg meséli,hogy milyen jól érezte magát velem és máris hiányzom neki.Sztem valahol sántít a történet mert a gyerek olyanokat mesél nekem,hogy anyáék azt mondják rám,hogy büdös román(én erdélyből-Marosvásárhelyről-származom),vettem neki egy bringát amit ott használ és amikor kérem,hogy elvihessük magunkal,hogy együtt is bringázzunk akkor azt mondja a volt feleségem a fiamnak azért nem adja ide mert eladom a bringát,ha veszek a gyereknek egy játékot akkor azt mondják neki,hogy kérje el a számlát és ők háromszor olyan drága játékot vesznek neki.Úgy érzem,hogy ellenem próbálja nevelni és még kicsi a gyerek és nagyon anyás.Akivel most él a feleségem egyszer megütött a gyerek előtt olyan dolog miatt amihez semmi köze nem volt(bírósági tárgyaláson is voltunk könnyü testi sértés miatt)legutóbb amikor visszavittem a gyereket halálosan megfenyegetett,hogy meg fogok halni.Nem a feleségem hozza ki nekem a gyereket,nem ő jön ki ha visszaviszem hanem ez az agresszív barom.Én azt gondolom,hogy azért nem akar velem lenni a gyerek mert fél,hogy piszkálják ha visszaviszem,eddig meg akart feleni mind a két helyen de most már sok lett ez az egész és ezt az utat választotta és lehet,hogy titokban szeretne velem lenni.A volt feleségemék azt mondják,hogy nem értik miért viselkedik így a gyerek de sztem természetesen hazudnak.Nagyon szeretném ha segítene nekem kideríteni az igazságot mert nagyon szomorú vagyok a kialakult állapot de főleg a fiam miatt.
Hálás köszönet előre is.
Üdvözlettel:Fodor Attila