SZAKÉRTŐKMUNKAKÖZVETÍTŐKALKULÁTORBABA-MAMA HÍRLEVELEKFOGANTATÁSTERHESSÉGBABAGYEREKNEVELÉSTB, PÉNZÜGYEKÉLETMÓD, EGÉSZSÉGSZABADIDŐRECEPTEK
A Családinet Szakértői ► Gyermekpszichológia, pedagógia és fejlesztés
Balogh Andrea


Balogh Andrea
Gyerekpszichológus

Elérhetőségeim:
Telefon: 06-30/355-01-77
E-mail: andibalogh@yahoo.com

Kedves Kérdezők! Csak a 4-30 év közötti korosztályban előforduló pszichés zavarokkal forduljanak hozzám!
Bemutatkozás Megjelent cikkek Kérdezz-felelek

Témakörök ►

összes téma      agresszivitás     alvási  problémák     alvásproblémák     alvászavar     anorexia     anya gyermek kapcsolat     anyától való elszakadás     autisztikus tünet     autisztikus tünetek gyermekkorban     bepisilés     beszédfejlõdés     bizalom     bölcsõde     bölcsödébe járás     bulémia     dackorszak     depresszió     deviancia     deviáns viselkedés     diszlexia     dühkitörés     dühkitörések gyerekkorban     egocentrizmus     éjszakai alvászavar     éjszakai bepisilés     éjszakai cicizés     éjszakai felébredés     éjszakai nem alvás     elalvási problémák     enurézis nocturna     érzelmi elengedés     érzelmi elfojtás     érzelmi elfojtások     érzelmi labilitàs     érzelmi  regresszió     érzelmi regresszió     étkezési probléma gyermekkorban     evésproblémák     evészavarok     falánkság     fejlõdési zavarok     félelem     félelemérzet     félénkség     figyelemzavar     gyereknevelés     gyermek étvágytalanság     gyermekagresszivitás     gyermekbarátság     gyermekfegyelmezés     gyermekkori agresszivitás     gyermekkori alvási problémák     gyermekkori bepisilés     gyermekkori dackorszak     gyermekkori dadogás     gyermekkori depresszió     gyermekkori dühkitörés     gyermekkori dühkitörések     gyermekkori étkezési problémák     gyermekkori  félelem     gyermekkori félelem     gyermekkori félelmek     gyermekkori hajtépés     gyermekkori hiszti     gyermekkori  kényszer     gyermekkori kényszeres viselkedés     gyermekkori kleptománia     gyermekkori leválási szorongás     gyermekkori önbizalomhiány     gyermekkori önértékelési problémák     gyermekkori önkielégítés     gyermekkori pánik     gyermekkori pánikbetegség     gyermekkori sírás     gyermekkori  széklet probléma     gyermekkori széklet problémák     gyermekkori  szorongás     gyermekkori szorongás     gyermekkori táplálkozási zavar     gyermekkori tikelés     gyermekszexualitás     hajtépászás     hajtépkedés     haláltól való félelem     hasfájás     hiperaktivitás     hiszti     hiszti kezelés     hisztizés     homoszexualitás     ikernyelv     indigó gyerekek     iskolaérettség     iskolafóbia     iskolai magatartásproblémák     iskolai szorongás     iskolaváltás     kamaszkor     kamaszkori problémák     kényszerbetegség     kényszercselekvés     kényszeres cselekedet     kényszeres tünetek     kényszeres viselkedés     kényszeresség     kényszermozgások     képzeletbeli barátok     kétnyelvûség     kleptománia     koraszülött     körömrágás     kudarckerülõ attitûd     leválás     leválási  szorongás     leválási szorongás     magatartás zavar     magatartásbeli problémák     magatartászavar     mániákus viselkedés     megfelelési kényszer     megkésett beszédfejlõdés     nevelési tanácsadás     önértékelési probléma     önértékelési probléma gyermekkorban     önértékelési problémák     önstimulálás     ovis problémák     óvodába járás     óvodai beszoktatás     óvodaváltás     óvónõ gondok     pánik     pánik gyermekkorban     pánikbetegség     pelenkáról való leszoktatás     pótcselekvés     pszichoszomatikus tünetek     rajzolás     regresszió     remegés     serdülõkori problémák     sírás     széklet elengedés     széklet visszatartás     széklet visszatartása     székletvisszatartás     székrekedés     szekunder enuresis     szekunder enurézis     szeparációs szorongás     szobatisztaság     szobatisztaságra nevelés     szobatisztaságra való nevelés     szociális éretlenség     szociális érzékenység     szoptatás     szorongás     szorongás gyermekkorban     szorongások     szülõkkel alvás     tanulási problémák     tanulásproblémák     teljesítmény szorongás     teljesítményszorongás     testvér féltékenység     testvér születés     testvérféltékenység     tikk     ujjszopás     válás     viselkedés problémák     viselkedés zavar     viselkedésbeli probléma     viselkedésbeli problémák     viselkédeszavar     viselkedészavar     viselkedészavar gyermekkorban     vizelet visszatartás     vokális tikk  

Kérdezz-felelek

Kérdezni a gomb megnyomásával tudsz, amennyiben a napi kérdések száma még nem haladta meg a napi limitet.
#45205 kérdés
Kedves Andrea!

Lányom 4,5 éves, második éve jár oviba. Kb. fél éve van problémánk a székletvisszatartással, egyszerűen nem akar kakilni. Nem tartottam gondnak hogy az oviban nem végzi a nagydolgát, de már sajnos otthon sem akarja. Többször kakis lett a bugyija, pizsamája, rohantam vele a háziorvoshoz, hogy segítség bekakil a gyerekem. Mindenféle vizsgálatra küldött, kiderült, nincs semmi szervi gondja. Közben világossá vált, hogy nem bekakil, hanem épp ellenkezőleg, túl ritkán kakil, biztos rossz az étrendje, szorulása van. Mindenféle házipatikát kipróbáltunk szorulás ellen, semminek nem volt semmi hatása. Most ott tartunk, hogy csak hétvégén kakil, akkor kétszer is, aztán egész héten semmi. Szombaton már toporog, tudom, hogy ingere van, de nem hajlandó kakilni. Aztán amikor arra ébred, hogy kakis a pizsije, akkor reggel már hajlandó kakilni, de sír a wc-n hogy fáj neki. Ezen nem is csodálkozom, bár nem bogyósat kakil, de nem tudom mennyire keményet. Azért nem akar kakilni, hogy nehogy fájjon, de nem érti meg, hogy minél tovább visszatartja, annál jobban fog fájni neki. Ez egy ördögi kör, nem tudom hogyan tudnék neki segíteni. Messze lakunk Pesttől, nem tudunk elmenni Önhöz, keressek esetleg itt egy pszichológust? Már elég sok orvosnál voltunk ezzel, mondván hogy először a szervi problémát kell kizárni. A lányom is érzi, hogy túl sokat foglalkozok a kakilás témával, nem akarnék még inkább betegségtudatot ébreszteni benne. Csak én lihegem túl a dolgot, vagy forduljak szakorvoshoz? Van esetleg olyan tanácsa, amivel házilag tudjuk kezelni a problémát? Válaszát előre is köszönöm: Gica
Kedves anyuka!

Ezt a problémát sajnos képtelenség otthoni keretek között kezelni, ez is valószínű pszichoszomatikus tünet, valami erőss elfojtás következménye. A véleményem az, h ha tehetik minél előbb keressenek fel egy "jó" gyermekpszichológust, mert h a kezelése nem egy egyszerű feladat, vagy ha gondolja én szombatonként is rendelek, a vidéki pácienseim akkor járnak, és nagyon szívesen segítek. Ez az állapot hosszú távon azért sem jó, mert különböző fizikai betegségeket eredményezhet, pl. bélcsavarodás. Elérhetőségem: 30-355-0177.


Üdv.:

Balogh Andrea
2011-03-02 13:44:40
Olvasói értékelés: nincs még értékelés
#45339 kérdés
5éves unokám mindenre hasfájással reagál retteg remeg sirva megy ovodába mindentől fél. Volt régebben egy hányása és azóta csak rosszabb lett. Fent játszik nálunk s egyszer csak minden ok nélkül elkezdi fájlalni a hasát és sikitozva követeli hogy vigyük orvoshoz vagy hivjuk az anyát. Sajnos ezt ebédközbe is meg az ovodába is megcsinálja ugy gondolom hogy ez lelkieredetű .13kg ra lefogyott ma este is felhivott hogy itt alhate nálunk mondtam hogy igen . Már nyugtalanul értek fel mert a vőm mérges volt mivel alig indult el az auto s ekkor megijedt az unokám. Mire elkészitetük a fürdővizet már be is pánikolt reszketett nem akart itt aludni sajnos a szülei reagálása is az volt hogy ő belölük ne csináljon bohocot. Mondtam a lányomnak hogy otthon se merjenek a kislánnyal veszekedi felhivtam őket azt mondták minden rendben de én ugy érzem hogy nagy baj van az unkámmal .Bocsánat ha valamit nem jó irtam de most én is ideges vagyok segiteni szeretnék de nem tudom hogy tudnák tisztelettel egy aggodó nagymama.
Kedves nagymama!

A hasfájás, a remegés pszichoszomatikus tünetek ebben a korban, amelyet komolyan kell venni és időben elkezdeni a kezelését, mert így a gyerek iszonyúan szenved. Ha gondolja minél előbb keressenek meg és nagyon szívesen segítek, elérhetőségem: 30-355-0177.


Üdv.:

Balogh Andrea
2011-03-02 13:20:22
Olvasói értékelés: nincs még értékelés
#45457 kérdés
Kedves Andrea!

9éves fiam még mindig szopja az úját sajnos éjjel nappal.Sehol nem szégyelli az iskolában sem.8hónapos korától sűrűn volt kórházban mert asztmatikus befulladásai voltak és sűrűn tüszős mandulagyulladása .3éves elmúlt mikor kivették a manduláját.Az újszopásra pici korában szokott sosem cumizott.A családi háttér rendezett volt tavaly novemberig amióta a férjem elment tőlünk és most talán még jobban ragaszkodik az újához. Kérdésem az hogy hogyan tudnám leszokatni és nem -e sérül ha időnként rászólunk ezért,vagy kiveszem az úját a szájából,csak rögtön be is kapja és hisztizik. Mit tehetnék?
Kedves anyuka!

Ebben a korban egyáltalán nem egy természetes viselkedés forma az ujjszopizás, és ez a belső feszültségek leplezését teszi nála lehetővé, ill. egy rosszul kialakított menekülési útvonalat jelent számára. Ami fontos, h ez nem oldja meg a problémáit, legfentebb az elfojtást segíti elő, ami hosszú távú más viselkedésbeli változásokat is maga után vonhat, beszélhetünk itt akár tanulási nehézségekről, agresszivitásról, és még sok ehhez hasonló folyamatról. Ha gondolja keressenek meg és nagyon szívesen segítek, elérhetőségem: 30-355-0177.


Üdv.:

Balogh Andrea
2011-03-02 13:14:36
Olvasói értékelés: nincs még értékelés
#45474 kérdés
Kedves Andrea!Nekem van egy 3és fél éves fiam aki szeptemberbe kezdte az ovit és csak fél napot jár mert nem szeretne ott aludni és ezt tolerállom neki,apukája kulfoldon él és dolgozik és minden násodik héten jon haza,kell tudni ,hogy nagyon apás,és szerintem hiányzik is neki.Mi a nagyszuloknél élunk most,akik nagyon kényeztetik.Nagyon eleven orokmozgo gyerek.Az lenne a problémám,hogy az utobbi idobe nagyon agressziv,verekedos lett,és ezt csak velem meg az édesanyámmal csinálja,pedig mindent megadok neki,semmibe nem szenved hiányt.egyszeruen ha valamire azt mondom ,hogy ne tegye,vagy nem szabad egybol támad,rug,ut kopkog,és ha még rácsapok netán annál idegesebb lesz és olyan hisztit levág hogy rendesen remeg bele,és az érdekesség az ,hogy az oviba meg olyan jo gyerek,hogy sokszor még a hangját sem hallani,nem tud felengedni,inkább magábafordulos,az orvosnál is ha szurit kap még csak meg sem pisszenik,magába tartja.szeretném ezt az agressziot valahogy szuntetni,de egyszeruen már nem tudok mit csinálni ezzel,nem szeretném ha a fiam idegbeteg lenne.Szeretném az on tanácsát kérni.koszonom szépen
Kedves anyuka!

Az agresszív viselkedés ebben a korban valamilyen elfojtás következménye, amely ha nincs felszínre hozva, súlyosabb formákat is ölthet. Ha gondolja keressenek meg és pár alkalom alatt kezelni tudjuk. Elérhetőségem: 30-355-0177.

Üdv.:

Balogh Andrea
2011-03-02 13:08:48
Olvasói értékelés: nincs még értékelés
#44823 kérdés
Kedves Andrea!
Két kisgyermek anyukája vagyok, a fiam 3 éves, fél napra óvódába jár, a lányom 10 hónapos.
A kisfiú kiegyensúlyozott jó alvó jól evő gyermek volt. Néhány hónapja jött a testvérféltékenység, ő is mászik, nem öltözködik egyedül és mindenben utánozza a kistestvérét. Illetve az óviban van egy elég vad kisfiú, akit a mi fiunk imád, de nagyon rossz hatással van rá. Egy ideig nem volt óviban a kisfiú és egyértelmüen látszott a mi fiúnk viselkedésén. A kistesvérét folyton bántja, fellöki, megüti szó szerint rá sem nézhet.
Érdekelne, hogy hogyan tudnám a viselkedését jó irányba terelni, hogy ne csinálja amit másoktól lát? És mi a jó büntetés a gyerekeknek, a sarokbaállitás beválik és biztonságos?

A kistestvér is problémás mert mióta megszületett nem alszik éjjelente. Ha jó napunk van akkor 2-4 alkalommal ébred. Azt olvastam ha nem kap semmit enni/inni éjjel akkor abbamarad. 3 hete próbálkozunk, de az elmult napokban óránként félóránként felsir. Néha nincs erőm bemenni hozzá, de ha bemegyek leginkább azonnal lefekszik, mintha csak látni akarna. A napirendje kiegyensúlyozott, a napközbeni alvásmennyiség a korának megfelelő, és semmilyen segitség nem kell neki elalváshoz, egy kicsi szeretet ölelés és alszik is. Mi lehet a probléma, amiért nem alszik, ezt kinőheti, és kb mikor? Az orvosnál is érdeklődtem meg a védőnőnél is, de nem tudtak tanáccsal ellátni.
Köszönettel Beatrix
Kedves anyuka!

Először is a testvérféltékenységgel kapcsolatban:
A testvérféltékenység nagyon érthető érzelem a nagyobb testvér részéről. Meg lehet őt érteni, hiszen a kistestvér születésével kevesebb figyelem jut rá és állandóan attól retteg, hogy a kistestvért a szülők jobban fogják majd szeretni, mint őt. Osztoznia kell majd a szereteten, amit meg kell tanulnia. Ez az osztozkodás számára azt jelenti, hogy neki kevesebb fog jutni, mint eddig. Valahol azt olvastam, hogy a gyerekek a testvér érkezését körülbelül úgy élik meg, mintha a férjünk egy szeretővel hazaállítani és onnantól kezdve őt is kellene szeretnünk. Na, már csak ez kéne!:) Így meg tudjuk érteni mit is éreznek szegény elsőszülöttek.
Kulcsfontosságú dolog, hogy a szülők hogyan kezelik a testvérféltékenységet. Néhány tipp ami oldhatja ezt a féltékenységet:
- Amikor szoptatunk, nyugodtan ott lehet velünk, esetleg hozzánk bújhat, mondhatunk együtt versikét a picinek, így ő sem fogja magát kirekesztve érezni.
- Adjunk neki feladatokat. Pl. odahozhatja ő a pelust, popsitörlőt, odaadhatja a kicsinek a cumit stb…Érezze, hogy szükségünk van a segítségére.
- Sok esetben segíthet, ha az anya a nagyobbal is tud kettesben lenni, vannak közös programjaik, amin csak ketten vesznek részt.
- Ha rokonok jönnek látogatóba, neki is hozzanak valami kicsi ajándékot, őt csodálják meg először, hallgassák meg milyen új mondókát tanult az oviban, így helyreáll a lelki békéje. Ellenkező esetben agresszióval próbálhatja felhívni magára a figyelmet.
- Tartsuk meg a régi rituálékat. Ha mondjuk anya minden este mesélt, akkor ezután is ő meséljen.
- Játszunk többet olyan játékokat, amelyek testi kontaktust igényelnek pl. csiklandozóst, gyömöszölőst, ölbe vevőset stb.
- Fontos, hogy amikor látod, hogy mondjuk, a nagy bántani készül a kicsit, lépj haladéktalanul közbe és próbáld meg megfogalmazni, amit érez. Például mondjuk neki: „Tudom, hogy rosszul esik, hogy sok időt vagyok a picivel, de gyorsan tegyük tisztába, etessük meg, hogy minél hamarabb tudjunk játszani”. Semmiképp se büntesd! Nagyon fontos, hogy érezze, hogy te megérted őt és tudod, hogy mi kavarog benne.
- Segíthet még, ha van egy külön kis területe, ami csak az övé. Ez lehet egy szekrény, egy polc, egy játéksarok, ahonnan a kistesó nem vehet el semmit. Ez csak és kizárólag az övé.
- Semmiképp se legyen kényszer számára, hogy szeresse a testvérét, mert minél jobban erre kényszerítik őket, annál jobban fognak ellenállni.
- Azokban a helyzetekben, amikor aranyos a testvérével, szeretgessük meg és dicsérjük meg nagyon!
- Mondjuk neki gyakran, hogy mennyire szeretjük!
- Sokszor előfordul, hogy 8-10 hónapig semmi jele nincs a testvérféltékenységnek. Viszont amikor már a kicsi is mászik, elveszi a nagy játékait, összegyűri a rajzait, akkor a nagy egyre dühösebb lesz rá és betolakodónak fogja érezni. Ilyenkor igyekezzünk megvédeni az érdekeit a kicsivel szemben.
- Ne csak mindig a nagyot szidjuk le. Derítsük ki, hogy mi történt valójában és ennek fényében járjunk el.
- Ne hasonlitgassuk a két gyereket. Minden gyermek más személyiség.
- Minden gyermeket az életkora szerint kezeljünk. A nagyobbnak legyen több joga, de több felelőssége is.
- Ha a testvérféltékenység kóros mértékben jelentkezik (pl. alvászavar, evési zavar, agresszivitás), mindenképp forduljunk szakemberhez.


A kistestvérrel alvásproblémájával kapcsolatosan csak annyi, hogy ki fogja nőni körülbelül 1 éves korára. Az tény viszont, hogy ha éjszaka nem kap sem inni, sem enni és nem kommunikálunk vele semmit, csak ha nagyon sír megsimogatjuk, akkor ez hogy átaludja az éjszakát hamarabb megvalósulhat.
Ha még bármi kérdése van nyugodtan keressen meg, elérhetőségem: 30-355-0177.

Üdv.:



Balogh Andrea
2011-02-20 10:56:32
Olvasói értékelés: nincs még értékelés
#44869 kérdés
Kedves Doktornő!
Problémám a következő:Válófélben vagyunk a férjemmel,a bíró tanácsára,hogy költözzek el és egyezzünk meg a gyermekelhelyezésben,nagy kínlódások után elköltöztem a férjemtől,de a gyermekeimet(6 éves kislány és 8 éves kisfiú)nem hozhattam magammal,férjem nem engedi.A szomszéd településre költöztem édesanyámékhoz,kezdetben viszonylag sűrűn engedte a férjem,hogy elhozzam őket,a lányom már akkor is azt mondta,hogy ő velem akar lakni,\"neki ott az otthona,ahol az anya helye van\",fiam már másodikos,jobban lekötik a barátok és az iskola,őtőle egyszer hallottam,hogy\" ő csak azért nem mondja az apának,hogy ő is inkább velem szeretne lakni,mert fél,hogy leordítja a haját \".Férjem olyan okokkal nem engedi ,hogy nálam lakjanak,hogy nekünk(anyukámékkal,aki nyugdíj előtt áll) nincs jövőképünk,a gyerekeknek nem lesz jövője,ha nálunk laknának,őszerinte ezt a helyzetet kiválóan elfogadták,mert nem cirkuszoltak neki,hogy anyát akarják,egyszer nem kérték,hogy beszélhessenek velem telefonon,stb.Hozzáteszem,én nem faggattam őket erről az egészről,de minden találkozáskor felhozzák,főleg a lányom. A fiam is egyre többször tekeredik rám,mikor találkozunk,azt vettem észre,hogy inkább akkor,mikor az apja nincs ott. Apjuk ebből annyit vett észre,hogy a lányom mindig barátnőzni akar,nekem egyszer úgy mondta a lányom,hogy mióta nem lakom ott,ő nem szereti azt a házat.Kérdésem a következő:Valóban elfogadták a helyzetet?Jobb lenne,ha végre nálam lehetnének,azon az áron is,hogy másik-de nem idegen,ismeretlen!-lakásban,iskolában vannak,vagy hagyjam őket békén,majd megszokják előbb-utóbb és ne harcoljak tovább?
Kedves anyuka!

Anyaként és szakemberként is az a véleményem, hogy soha nem szabad lemondani a gyerekeinkről. Mindent meg kell tennünk annak érdekében hogy egészségesen tudjanak fejlődni és biztonságban érezhessék magukat. Az ön által leírtak alapján mindkét gyereke megsínyli ezt a az anyától való távolságot, ez által a biztonságos kötődés sérülhet, ami azt eredményezheti, hogy nem mernek majd igazi kapcsolatokat kialakítani, szorongóak lesznek, esetleg olyan viselkedésformát alakítanak ki, amely nem a korosztályuknak és a fejlettségi szintnek megfelelő, ezzel is jelezve hogy valami nincs rendben. Tehát küzdjön a gyerekeiért, érdemes!

Üdv.:

Balogh Andrea
2011-02-20 10:43:18
Olvasói értékelés: nincs még értékelés
#44904 kérdés

Kedves Andrea!

Kislányom 3,5 éves. Sajnos az alvással mindig is gondjaink voltak, én rontottam el mindig az ölemben altattam el.
Eddig el is aludt este nem túl későn, de mostanában fent van akár éjfélig is. Hiába fekszek mellé az ágyba, leoltom a villanyt ő el van magának és énekelget nem hajlandó aludni. Már mindent kipróbáltam.
Egy kis fény mellett hagytam hátha elalszik magától, de kijön és nevetgél. Ha rászólok, hogy menjen aludni meg sem hallja. Tanácstalan vagyok! Hogy tudnám rávenni az alvásra? Ha alszik délután, ha nem akkor sem alszik időben este. Kérem segítsen!
Válaszát előre is köszönöm!

Kedves anyuka!

Egyre több szülő panaszkodik arra, hogy a kicsi nem alszik éjszaka. Ha nincs egészségügyi problémája, akkor ez az „álmatlanság” helyrehozható. Ebben a korban még nagyon fontos az, hogy a gyerek legalább 12 órát aludjon, ahhoz hogy egészségesen tudjon fejlődni, az agynak szüksége van a pihenésre.
A következőkben leírok néhány tippet, amelyek alkalmazása segít abban hogy nyugodt pihenése legyen a gyereknek és a szülőknek:
1. Próbáljatok kialakítani egy rutint a gyermek számára: egy programot, amit betartotok oly módon, hogy ez a reflexek kialakulásához vezessen.
2. Ne engedjetek a klasszikus kérésnek: „még egy kicsit, anya!”
3. Lefekvés előtt a vacsora ne legyen nehéz, ne tartalmazzon nehezen megemészthető élelmiszereket.
4. Figyelem! A csokoládé, az olyan üdítőitalok vagy egyéb italok, amelyek koffeint tartalmaznak, nem javasoltak a nap második szakában vagy az esti lefekvés előtt.
5. Ne hagyjátok, hogy sok folyadékot igyon este.
6. Szoktassátok meg, hogy lefekvés előtt menjen a mosdóra, hogy ne keljen fel éjszaka.
7. Lefekvés előtt mondj neki szép és nyugtató meséket.
8. Válogassátok meg a rajzfilmeket, hogy a gyermek ne ijedjen meg, és ne legyenek rémálmai.
9. Tanítsátok meg, hogy legyen rendezett a gyerekszoba a kellemes közérzetért.
10. Próbáljatok meg ne a kicsi előtt beszélni a munkahelyi problémákról, mert nyugtalan állapotot válthat ki benne.
11. Óvjátok a negatív eseményektől, mert rosszat tehet nekik, a televízió műsor pedig a korosztályának megfelelő legyen.
12. Hagyjatok egy kicsi lámpát égve vagy az ajtót résnyire nyitva, mivel ez megőrzi a gyermek és szülő közötti kapcsolatot.
13. Hagyjátok nála a kedvenc játékát, a macit vagy azt a plüssjátékot, amelyiket szereti. Így a kicsik úgy érzik, hogy van egy barátjuk, és nem maradnak egyedül az álmok világában.
14. Ne veszekedjetek a gyerekkel lefekvés előtt, ne ordítsatok rá, ne emeljétek fel a hangotokat, még akkor se, ha nem hallgat rátok és nem akar lefeküdni.
15. Reggel beszéljetek vele, hogy elmesélje mit álmodott.

Ne felejtsétek: az, hogy a gyermeknek nyugodt pihenése legyen: csak a szülőkön múlik!

Ha még bármilyen kérdésed van nyugodtan hívjál fel és segítek. Elérhetőségem:30-355-0177


Üdv.:

 



Balogh Andrea
2011-02-20 10:27:39
Olvasói értékelés: nincs még értékelés
#44711 kérdés
Kedves Andrea ! A fiam most lesz 7 éves, idén megy iskolába és az utóbbi időben kb 2 hete igen szokatlan és számunkra egyenlőre kezelhetetlen viselkedést tapasztalunk nála. Furcsa jelenségnek éli meg a nyálát, oly módon, hogy szinte folyamatosan kiköpi a szájából a nyálat, vagy a kezével törli le a kipréselt nyálat, melynek a jelenlétét mindíg tárgyiasítja - szöszmösz, vagy szálka - vagy ami a látókörébe kerül és úgy véli, hogy az a szájába "került" vagy kerülhet. Ugyanezt teszi az ennivalókkal is, mindíg talál valami "furcsa pöttyöt" vagy valami mást, ami eddig nem volt gond a számára, mert nagyon jó volt az étvágya az oviban is meg itthon is. Azt is beszokta képzelni, hogy valamilyen tárgyat a szályába vesz és azt lenyelheti. Ez utóbbi képzelgés régebben is volt, de elhanyagolhatóan ritkán. Viszont most ezzel a "nyál problémával" nem tudunk mit kezdeni, mert ilyet még nem tapasztaltunk, de ha sikerül a figyelmét elterelni akkor ez eszébe sem jut, de ez csak rövid ideig tart. Általában estefelé nagyobb intenzitással jön elő ez a probléma, de az éjszakát nyugodtan végigalussza, semmi gond nincs vele. Szeretném a tanácsát kikérni, hogy mit lehet kezdeni ennek a viselkedési - szorongás ? - problémával. Köszönettel, egy aggódó apa.
Kedves apuka!

Érdemes lenne minél előbb részletesen kivizsgálni ezt a viselkedésformát és kezelni a problémát, mert ezt a szorongást nála valami kiváltja és ameddig a kiváltó tényezőt nem szüntetjük meg, addig sajnos fennmaradnak a tünetek, esetleg súlyosbodnak. Ha gondolja keressenek meg és szívesen segítek. Elérhetőségem: 30-355-0177.

Üdv.:

Balogh Andrea
2011-02-20 10:04:31
Olvasói értékelés: nincs még értékelés
#44748 kérdés
Üdvözlöm
Kérem segítsen a kislányom problémáját megoldani.3 éves kislányom szopizza az újját lefekvésnél,tv nézésnél és mese olvasásnál.Ezzel nem lenne semmi probléma ,de mellé még nyugtatásként vakarja(ha van rajta)a sebeit.Bármilyen seb van rajta pattanás,karmolás,vágás,szúnyog csípés azonnal elkezdi vakarni .A kis karja tele van sebhelyekkel miután a Dunaprton lakunk rengeteg a szúnyog.Most éppen az arcán jött ki 2 pattanás és azonnal megtalálta őket.Már próbáltam szép szóval,fenyegetéssel,viccelődve,adtunk neki alvó játékot és legvégül a sebtapasz amivel állandóan leragasztom.Rettegek a nyártól és a bárányhimlőtől!
Kérem adjon valami tippet!
köszömöm
Emese
Kedves Emese!

Az ön által leírtak alapján kényszeresség áll a probléma háta mögött, amit érdemes lenne minél előbb kezelni. Természetesen egy részletes diagnózishoz ennél sokkal több információra lenne szükség, ha gondolja keressen meg és szívesen segítek. Elérhetőségem: 30-355-0177.


Üdv.:

Balogh Andrea
2011-02-20 09:59:47
Olvasói értékelés: nincs még értékelés
#44834 kérdés
kedves doktorno en egy olyan problemaval fordulok onhoz ami szamomra eleg kellemetlen.az a gondom van hogy 2 eves kislanyom meg szopik es ebbol kifolyolag soha nem voltunk elszakadva egymastol ,most mar viszont szamomra eleg volt a szopibol mert kellemetlenne valt fogacskak miatt is meg amiatt is h ejszaka nem hagy pihenni es o sem alszik jol,de ami a legrosszabb ugy erzem hogy nem tur meg szinte senkit maga mellet ,marmint azt hogy jelen vanvalaki az nem gond de nem erhet senki hozza mert nyafog es a legdurvabb az hogy mindenkivel verekszik beleertve minket is szileit, ezt mi nagyon ellenezzuk es probalunk tenni ellene keves eredmennyel, a kerdesem az lenne hogy ha most ugy valasztanam el a szopitol hogy elviszem a nagyszulokhoz es ott hagyom hogy maradjon el a szopit mert tobszori probalkozas utan nem jott ugy ossze hogy eggyutt voltunk mert vegul mindig beadtam a derekam,es azt akarom kerdezni evvel hogy rosszabbat csinalok belole vagyis aakar meg magam ellen fordithatom megutalhat megsertem a kis leket csalodast okozhatok neki hogy elhagyom egy par napra?agresszivebb lehet majd emiatt es hogyan kezeljem az egresszivitasat ,amugy egy nagyon okos kedves szep kislany csak senki nelegyen vele rajtam kivul kerem sgitsen mert ketsegben vagyok esve nem tudunk baratokhoz menni sem a szopi miatt es azert sem mert verekszik koszonom elore is
Kedves anyuka!

Két éves korban már valóban el lehet választani a gyereket a cicizéstől, főleg az éjszakai szopizástól mindenképpen. Ehhez viszont egy jól felépített terv szükséges és főként következetesség. Az jó, hogy a gyerek és ön között ilyen szoros a kapcsolat, az viszont már kevésbé hogy senki más közeledését nem viseli el, és agresszív megnyilvánulásai vannak. Kérem keressen meg telefonon és részletesen elmondom a teendőket, úgy a ciciről való leválasztással kapcsolatban, mint az anya-gyerek kapcsolat normál kereteire vonatkozó változtatási módokról. Elérhetőségem:30-355-0177.

Üdv.:

Balogh Andrea
2011-02-20 09:53:52
Olvasói értékelés: nincs még értékelés
#44113 kérdés
Tisztelt Doktornő !

Fiam decemberben volt 5 éves. A problémám a következő. Éjjel sajnos még előfordul, hogy bepisil. Már nem minden nap, de két hétben egyszer-kétszer biztosan. Ez annyira nem aggaszt, az viszont jobban, hogy az oviban alvásnál( ha alszik ) még ott is előfordul. Ennek mennyisége teljesen változó. Valamikor két hónapig semmi, van olyan hét viszont amikor kétszer is bepisil. Nem értem, hogy ez mitől lehet. Illetve azt gondolom, hogy az oviban éri őt valami helyzet ami miatt ez így történik. Az óvónénink azt mondja, hogy majd kinövi, ne izguljak de engem most már nagyon zavar. Itthon, hétvégén nem pisil be, de ha nagyon játszik akkor egy picit becsurog a bugyiba a pisi. Nem tudom, hogy lehet -e örökletes? A férjem sokat jár pisilni napközben, még éjszaka is. A fiam unokatestvére még 6 évesen is bepisilt éjjel, aztán egyik percről a másikra megszűnt. Mit tegyek? Válaszát előre is köszönöm
Tisztelettel, Andrea
Kedves anyuka!

5 éves korban már nem természetes az ha a gyerek bepisil, ezért érdemes lenne kezelni ezt a helyzetet minél előbb, mert higgye el, hogy ez a kisfiának sem jó. Érdemes lenne kideríteni az okot és kezelni. Ha gondolja keressenek meg és szívesen segítek, elérhetőségem: 30-355-0177.


Üdv.:

Balogh Andrea
2011-02-12 17:21:45
Olvasói értékelés: nincs még értékelés
#44195 kérdés
A kisfiam 2,5 éves.Az a problémám,hogy éjszaka hajnalban kb. 1-2 óra múlva felkel enni.Sajnos tápszert eszik még,mert nem issza meg a tejet,kakaót és a karamellt sem.Az orvos,a védőnőm azt mondták,hogy nem probléma,hogy tápszert iszik ennyi idősen,hisz vitamin van benne és majd elnövi.Próbáltam hogy csak vizet adok,de megébredt,teát is próbáltam/tudom,hogy nem jó/,de akkor is felkel.Ha tápszert adok neki akkor meg kb. 2 órát fenn van és nehezen alszik vissza.Egy iskolás fiam van akit korán keltek,hogy iskolába vigyek /2. osztályos/.Nagyon ki vagyok fáradva,kérem segítsen,mit tehetek ez ügyben?
Kedves anyuka!

Körülbelül egy hét alatt le lehet szoktatni a gyerekeket az éjszakai evésről, ha tej, tea helyett csupán egy korty vizet ad neki. Nehéz feladat, mert nagyon hisztisek lesznek az elvonás következtében, de kivitelezhető csak kitartás kérdése. Az eredmény pedig az, hogy mind a szülő, mind pedig a gyerek nyugodtan alhat végre. ha van még kérdése hívjon fel és segítek, elérhetőségem: 30-355-0177.

Üdv.:

Balogh Andrea
2011-02-12 17:17:58
Olvasói értékelés: nincs még értékelés
#44440 kérdés
Kedves Andrea!
A páromnak három gyermeke van, a legkisebbik egy 10 éves kislány. Nemrég született két pici gyermekünk, és azt tapasztalom, hogy azóta a kislány ellenségesen és tiszteletlenül viselkedik. Egyre nehezebb a helyzet, mert a két kisbaba leköti minden energiámat és koraszülöttségükre való tekintettel fokozott odafigyelést is igényelnek. Ebben az ellenséges légkörben viszont nehezen tudok kiegyensúlyozott lenni. Nem tudom, mit tegyek a harmonikus családi légkör megteremtése érdekében. Köszönettel: Hencsi
Kedves anyuka!

A kistestvér születése mindig von maga után féltékenységet, agresszív viselkedést, aminek a célja a gyerekek részéről a figyelemfelkeltés. Idővel megszűnik ez az állapot, érdemes belevonni a nagyobb gyerekeket a kistestvérekkel kapcsolatos napirendbe és ez által ők is fontosnak érezhetik magukat, ez meg oldja a féltékenységet.


Üdv.:

Balogh Andrea
2011-02-12 17:12:22
Olvasói értékelés: nincs még értékelés
#44485 kérdés
Kedves Andrea!

Az "indigó gyerek"-ről szeretném, ha véleményt mondana.
Köszönettel
Kedves anyuka!

Ez meglehetősen komoly és nehéz téma. Az indigó-gyerekeknek indigószínű az aurájuk. Nem érdemes ezt most taglalni, nagyon bizonytalan és ingoványos talaj, nem vezet sehova. A lényege nem az, hogy milyen színű az aura, hanem az, hogy olyan plusz sajátosságai vannak vele születetten, ami a megelőző generációknak még nincsen. Mint szakember, azt állítom, érdemes komolyan venni e különlegességet, hiszen tényleg történik valami: azt állítom, szerencsés pillanatban élünk, valaminek a tanúi vagyunk, ami történik anélkül, hogy erre felkészültünk volna. Éppen ezért nagyon nehéz ezt a dolgot szakmai szempontból megközelíteni, vagyis: amit állítok, az nem a magas tudomány álláspontja − ilyen álláspontot nem ismerek. Csak azt tudom elmesélni: bennem hogy él ez, én mit gondolok erről és vagy igazam van, vagy nem.
"Az ún. indigó-ügy most hirtelen és nagyon gyorsan divattá vált. Ebben azt állítják bizonyos pszichológusok, bizonyos orvosok és pedagógusok, hogy a múlt század 70-es évei óta néha, majd egyre gyakrabban − a 80-as, 90-es évektől kezdve pedig egyre sűrűbben − születtek olyan emberek, akik a mi szellemi képességeinket jóval túlhaladó képességekkel rendelkeznek. Ami nálunk csak egy kiválasztottnak adatott meg, az most lassan közös jellemzővé válik, és ezt a közös jellemzővel rendelkező fiatal nemzedéket nevezik indigónak.
Az ún. indigó-elmélet tulajdonképpen beleilleszkedik egy evolúciós elméletbe. Mint ahogy egy mai embernek vannak olyan érzelmi megnyilvánulásai, amelyek a neandervölgyinek nem voltak − de a reneszánsz embernek sem voltak. (…)"

Az indigó-gyerekek magasabb energiatelítettséggel rendelkeznek, mint az átlagos emberek. Pluszenergiájuk van, és ez a pluszenergia elsősorban intuitív, érzelmi szinten nyilvánul meg. Azt veheti észre a kutató, hogy ezek az indigó-gyerekek sokkal intuitívabbak, érzékenyebbek, tehát jobban megérzik a valóságot, mint mi. Úgy is fogalmazhatunk, hogy sokkal kevésbé becsaphatók. Vagyis azt tapasztaljuk, hogy az indigó-gyerek megérzi, ha hazudnak neki. Sokkal nehezebb becsapni, mint a megelőző generációt, már a gyerek megérzi, hogy nem mond igazat a felnőtt, és nem hisz neki. Ezek szerint van ebben az indigó-mutációban, -változatban, ami erőteljesen hasonlít ahhoz az eddig meg nem magyarázott helyzethez, hogy például az állatoknak, a magasabb rendű emlősöknek miért van szándékészlelésük.

Pszichológusok megfigyelései, hogy ezek a gyerekek általános iskolás éveik előtt és alatt hiperaktívak. Erősen figyelemhiányosak, nem a szándékaink szerinti dolgokra koncentrálnak, amin a gyógyszeres kezelés ideig-óráig segít, de a mélyen szunnyadó baj gyökerét nem oldja meg, így a gyógyszeres kezelés nem is ajánlott!

Jellemzőjük még magas fokú önbizalmuk, de veszélyérzékük nincs. Ők egyszerűen semmitől sem félnek, nekik minden természetes, mert ők tisztában vannak a miértekkel, hogy semmi sem történik véletlenül, hogy az Univerzumban minden, mindennel összefüggésben van.

Kezelésük egyszerű:
Figyeljünk oda rájuk mindig, legfőképpen akkor, amikor fel akarják hívni magukra a figyelmet, és beszélgessünk velük nagyon sokat.
Ha helytelenül viselkednek, nem a fenyítés a megoldás, hanem a rávilágítás arra, hogy miért nem jó az, amit tett, és a szükséges büntetés azért jár, hogy elgondolkodjon rajta, és tanuljon belőle.
Az indigó gyerek ugyanis csak azt fogadja el, amit észérvekkel elmagyarázunk neki. Ha ezt nem tesszük, csak büntetünk, nagyon mélyre zárkóznak előlünk, és kivívjuk megvetésüket.
A legfontosabb dolog velük kapcsolatban, hogy Ő játszhasson velünk és ne fordítva! Pl. ha homokozni visszük őket a játszótérre, akkor ne üljünk közben a padra olvasni az aktuális pletyka lapunkat, mert 3 évesen is szótlanul megvet bennünket és elzárkózik tőlünk, amit csak a pszichológus fog feloldani! Szülőt nem tekinti felnőttnek, hanem társként várja el, hogy mellé üljünk a homokozóba és együtt játszunk vele!

Az indigógyerek nem viseli el, ha bedobják a járókába és mese filmet nézetnek vele órákig! Ezzel Ő azt a következtetést vonja le, hogy egy szükségtelen rossz a családban, és társat választ magának (mondjuk egy babát ), akivel bizalmas lesz és itt kezdődik a szülőtől való elszakadása, elidegenedése.
Sokat kell vele beszélgetni, (nem bírja a gügyögést, megmosolyog érte ) ezért már két éves korában képes egybefüggő gondolatokat közölni, felismerni összefüggőségeket! Ők nem inkább babák, hanem kicsi emberek, akik vendégségben vannak nálunk!


Üdv.:

Balogh Andrea
2011-02-12 17:08:10
Olvasói értékelés: nincs még értékelés
#44650 kérdés
Tisztelt Andrea!Én 2007-ben váltam el,már elötte nagyon sokat éltünk külön.A házasságomból született 2 fiú gyermek,az egyik majdnem 9 éves, a másik 6 éves.Az apukáukkal nagyon sok probléma van:nem látogatja őket,állandóan vitatkozik ha valami kellene a gyereknek.Már 2 éve nem látta őket.Mikor elváltunk volt egy ittas kirohanása és ez a nagyobbik fiamban nagyon mély nyomot hagyott.Eleinte nem volt vele semmi gond,de mikor iskolába került csak a rosz társaságot találta meg és nem is kereset mást.Ezáltal az utobbi időkben egyre több problémánk adódott,:pl.elfelejti hogy nálla van egy másik gyerek játéka amit reggel kért kölcsön,de ő váltig állította hogy elvették tőle,és megtalálták a táskájában.Vagy heti 5-6 beírást hoz haza pedig napközis és még itthon is másfél órán át ül a könyv fölött.Próbáltam a házifeledat füzetet beiktatni,de ez sem jött be.Kérem adjon valami tanácsot mit is tehetnék,teljesen kétségbe vagyok esve hiszen minden időmet velük töltöm,mindent megkapnak,próbálok mindenben segíteni,de mégsem jó ez így.kérem segítsen.
Kedves anyuka!

Az ön által leírtak alapján nagyon összetett a háttér amely a fia viselkedés változását eredményezi. Ezen felül az is közrejátszik, hogy éppen a kamaszkor kezdeti nehézségeit is át kell élnie, apakép nélkül. Keressenek meg ha tehetik és szívesen segítek, mert ebből otthoni körülmények között képtelenség kilábalni. Elérhetőségem: 30-355-0177.

Üdv.:

Balogh Andrea
2011-02-12 16:54:09
Olvasói értékelés: nincs még értékelés
#43589 kérdés
Tisztelt Doktornő!

A probléma megfogalmazása előtt szeretnék néhány dolgot bevezetésként leírni. Kérdésem első szülött, 9 éves lányommal kapcsolatban van. Nehezen, de spontán jött a világra, melyet követően több hónapon át nagyon sírós és nem alvós korszak követett. Az elmúlt években azt vettem észre, hogy nem csak a türelme de a fájdalom küszöbe is elég alacsony szinten van. Nagyon öntudatos, beszédes kislány, mégis nehezen teremt olyan helyen kapcsolatot, ahol nincs mellette a testvére vagy barátnője. Gátlásai, nem tudom miből fakadhatnak, mert szép, okos, csinos kislány. (2 éve hetente 2-szer jár tornára, ismerős lányok közé, mégis én oldom a sorban állás feszültségét, zavarát a közös, viccelődős beszélgetésekkel.) Tavaly vettem észre először rajta \"érdekes tüneteket\", amikor 2 hónap leforgása alatt 3-szor kapta el a rota vagy calici vírus okozta hányás-hasmenést. A 3. gyógyulást követően félt beülni az autóba, hogy hányni fog, nem kap elég levegőt. Lehúzott ablak mellett kortyolgatta az inni valóját. Egyre többet látom emiatt szorongani, s ezeket a gondolatokat, érzéseket viszi magával a suliba is. (Az iskolában nagyon jó a közösség, mindig van barátnője, társa.) A gyerekeinkkel sokat és őszintén beszélgetünk. Az adandó problémákat igyekszünk együtt megoldani. Szóval amikor felüti a fejét a környezetünkben valami betegség, most például a skarlát, már előre aggódik. Gyermekeim, amikor picikék voltak sokat voltak betegek, mandula műtéten is túlestek már. Nagy odafigyeléssel, türelemmel és szeretettel viseltem gondjukat. Édesapámnak 50 éves korában voltak hallucinációi, gyógyszeresen kezelték is (azt hiszem valeriánát kapott), sajnos 56 éves korában, daganatos betegségben meghalt, ezt csak azért említem, hátha genetikailag köze lehet a probléma (már ha van) megoldásához. Húgomnak volt depressziója, pánik betegsége (vezetés közben jött rá, hogy neki meg kell állni, mert nem érzi jól magát), amit szerencsére orvosilag jól kezelhettek, mert mára nem látom a nyomát. Szeretném megtudni, hogy van-e kezelésre szoruló gondunk, ha igen kihez fordulhatnánk? (Vidéken élünk)
Köszönöm türelmét és segítségét!
Üdvözlettel: Szűcsné
Kedves anyuka!

Az ön által leírt tünetek alapján én pánikbetegségre gyanakszom, de természetesen a pontos diagnózishoz egy részletes konzultáció szükséges. Hívjon fel és elmondom részletesen a további lehetőségeket. Elérhetőségem: 30-355-0177.

Üdv.:

Balogh Andrea
2011-01-28 11:30:35
Olvasói értékelés: nincs még értékelés
#43628 kérdés
Kedves Andrea!

Nagyon felháborodtam azon,amit 5 éves kisfiam a héten elmondott az oviban történtekről.
Kiskora óta elég rossz alvó,az oviban is nagyon nehezen alszik el.Az óvónőket zavarja,ha nem alszik,többször rászólnak.Volt olyan eset,hogy felállították az ágya mellé,mondván,ha elfárad majd elalszik. A héten viszont azt mondta,hogy az óvónő erősen megkopogtatta a fejét,ami fájt.
Erősen elgondolkodtam az ovi váltáson.Ami visszatart,hogy szeptemberben már nagycsoportos lesz.Most szokjon meg egy új közösséget?
Egy kisfiúval nagyon jó barátok lettek.
Érdekelne a véleménye.

Köszönettel:Kis Virág

Kedves anyuka!

Az én kislányom sem alszik délutánonként az oviban, még sincsenek ilyen gondok az óvónénikkel szerencsénkre. Vannak gyerekek, akiknek kevesebb az alvásigénye, és ezt a pedagógusok többsége tisztelettel kezeli, sajnálom h az önök esetében ez nem így van. Azt javasolnám h üljön le az óvónénikkel és higgadtan próbálja megbeszélni ezt velük, mert nem gondolom h az agresszivitás az egyetlen lehetséges megoldás a problémára, így csak elijesztjük a gyereket attól h közösségbe igen is jó lenni, mert sok mindent megtanulhat, ami a fejlődését szolgálja.
Nem gondolom h hasznos lenne egy új közösségbe vinni a gyereket az utolsó óvodai évre, ha egy mód van rá maradjon, mert megszokni egy új közösséget, aztán rá egy évre ismét váltás az iskola miatt, igen megterhelő lehet a gyerek számára. Ha bármiben ezen kívül segíthetek, nyugodtan hívjon fel. Elérhetőségem: 30-355-0177.

Üdv.:

Balogh Andrea
2011-01-28 11:26:21
Olvasói értékelés: nincs még értékelés
#43664 kérdés
Kedves Doktor Nő!

16 éves vagyok, 2-os gimnazista. Általános iskolában a \"menők\" közé tartoztam, mindenki szeretett. Ez igazából most sem változott rengeteg haverom van és sok barátom. Nagyon szeretnek engem, bármit elmondhatnak nekem, jó humorom van, számíthatnak rám. Nem is ezzel van a gond, hanem a tanulással. Én nagyon szeretném, de bármennyit tanulok nem megy semmi, ha két órát tanulok az sem ér 3-nál jobbat. Nagyon rossz hírű az általános iskolám, tanításilag a béka popsija alatt van, és bekerültem egy neves gimnáziumban és nem tudom teljesíteni a követelményeket. El menni nem szeretnék, mert magát az iskolai létet imádom. Igazából az osztályfőnökömtől rettegek, ő a történelem, irodalom és nyelvtan tanárom is. Általánosban ezekből mindig 5-ös voltam, itt épphogy 2. A tanulásom miatt kezdem meggyűlölni magam. Utálom, hogy nem megy semmi és csak kudarc élményeim vannak. Anyukám és apukám viszont nagyon megértőek, mindenben segítenek és mellettem állnak. Nagyon sokszor sírok, minden nap stresszes vagyok, főleg akkor ha az osztályfőnökömmel is lesz órám. Alapjában véve nagyon laza ember, de sokan mennek el miatta az osztályból, de én ki akarok tartani. Furcsa ember nagyon másképp látja a dolgokat, mint bármely más felnőtt. Néha azt érzem az órái után, hogy idegileg és érzelmileg összeomlok de tudom erősnek kell lennem. Amiért most írok az a félévi német bukás, igaz ezt nem az osztályfőnököm tanítja, de megbuktam. Egész évben becsületesen tanultam de nem elég, holnap is TZ-t írunk és rettegek attól, hogy mi lesz. Azt sem értem, hogy a barátaim miért szeretnek, szerintem nem vagyok szerethető...Tavaly 9.-ben sokat voltam beteg, általában lázam volt de semmi más, orvostól orvosig jártunk de semmit nem derítettek ki. Most is sokat vagyok beteg, de azért már többet járok be iskolába mint tavaly. Félek, hogy semmire nem leszek jó, nem fognak szeretni. Butának érzem magam...nagyon nagyon butának. Kérlek adj tanácsot, mert ez nem normális. Köszönöm:)
Kedves 16 éves!:)

Először is büszke lehetsz magadra, h 16 évesen egy ilyen levél megírására szántad magad, kevesen teszik ebben a korban.
Az általad leírtak alapján viszont szakemberként azt kell mondanom, h mégis csak az önértékeléssel vannak gondjaid a tanulási problémák mellett, és ez lassan pszichoszomatikus formát is öltött, ami a gyakori láz, betegeskedés formájában nyilvánul meg nálad. Azt javasolnám, h beszéld meg a szüleiddel és gyere el egy 1 órás beszélgetésre hozzám, ahol tanulási technikákat taníthatok neked és olyan önértékelést fejlesztő technikákat, amelyek kimozdítanak téged ebből az állapotból. Elérhetőségem:30-355-0177.


Üdv.:

Balogh Andrea
2011-01-28 07:17:21
Olvasói értékelés: nincs még értékelés
#43710 kérdés
Kedves Melinda!

Kisfiam 3 és fél éves, szeptemberben kezdte az óvodát. Kb 2 hónapja szinte rendszeresen bepisil az oviban is, itthon is, éjjel is. Néha nem is egyszer. Vannak napok, mikor egyáltalán nem. Játék közben, mese nézés közben is előfordul. Azt mondja, hogy nem kell pisilni, holott a wc felett állunk és közben pisil. Van egy 6 hónapos testvére, ez is biztos közrejátszik. Nincs felfázva, mert ezt megvizsgáltattuk, negatív lett. Nem tudom mit kezdjünk vele. Szeretetben neveljük, sokat foglalkozunk vele.
Kérem adjon tanácsot, mit csináljunk. Köszönöm
Kedves anyuka!

Amennyiben a gyereke már volt teljesen szobatiszta és ez az új állapot már 2 hónapja aktuális, úgy szekunder enurézisről beszélünk az ő esetében, aminek nem csupán a testvérféltékenység és az anyától való elszakadás lehet az oka, hanem sok más lelki eredetű probléma is.
Ha gondolja keressenek meg és szívesen segítek, mert ez az állapot a kisfiának sem jó. Elérhetőségem:30-355-0177.


Üdv.:

Balogh Andrea
2011-01-28 07:07:51
Olvasói értékelés: nincs még értékelés
#43711 kérdés
Kedves Doktornő!
Nagyon aggódom a kislányom miatt, most 22 hónapos, és bölcsődébe kellett adnom. Mindig is félős baba volt, az idegeneket nem szerette, és azt is nehezen viselte, ha rokonoknál voltunk. Ez egy idő után változott, másfél éves korára már egész barátkozó lett. Nem beszél, viszont szinte mindent ért, amit mondok neki,nagyon anyás. Nem volt probléma az étkezésével, és az alvással sem, otthon ebéd után mindig megaludta a 2-3 óráját.
Most tölti a 4. hetét a bölcsiben, 2 hetes anyás beszoktatással kezdtük. Az első két nap még tetszett neki, de azóta katasztrófa az egész. 8 órában dolgozom, és ő reggeltől délutánig nem eszik semmit, csak ha már hazamentünk. Inni is csak 1 pohár teát iszik bent. Az utóbbi egy hétben otthon is alig akar már enni. Sápadt lett, fogyott is, fáradékonyabb. Aludni is csak 15-20 percet alszik ott, és felkelés után van hogy ott marad az ágyban, és várja, hogy menjek érte, akár 2-3 órát is. ha hazaérünk pedig csak sírdogál, és fekszik, mert fáradt.
Éjszaka is sokszor felsír, és csak mellettem alszik, pedig eddig a saját ágyán aludt is elaludt.
Persze felkeléstől fogva sír, remeg, és úgy hagyom ott a bölcsiben is.
Mindig kérdezem a gondozónőtől, hogy fog-e ez változni, de azt a választ kapom, hogy tartsak ki, mert ő nehezebb eset, és tovább fog tartani, de egy idő után elfogadja. Rokonaim is mind azt tanácsolják, hogy ne adjam fel.
Félek,hogy kislányom egészsége és lelki fejlődése is veszélybe kerül/kerülhet.
Kérem adjon tanácsot, mert inkább próbálok más megoldást találni, csak baj ne legyen belőle.
Válaszát előre is köszönöm!
Kedves anyuka!

Az hogy 4 hete a gyereke nem eszik, nem iszik, nem alszik rendesen, és sokat sír, eléggé összetett tünetként mutatja azt, h ez az érzelmi, fizikai elszakadás még igen korai neki. És ez ebben a formában igen veszélyes formákat ölthet a továbbiakban, nem beszélve arról h a gyerek biztonságérzete már csorbult és ennek helyreállítása igen komoly és nehéz feladat lesz. Keressen meg és átbeszéljük a lehetséges megoldásokat. Elérhetőségem:30-355-0177.


Üdv.:

Balogh Andrea
2011-01-28 07:03:45
Olvasói értékelés: nincs még értékelés
A szerkesztő ajánlja